Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 10. kedd, a tavaszi ülésszak 13. ülés - Interpellációk: - RAB KÁROLY, DR. (SZDSZ) - ELNÖK (Vörös Vince): - SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
795 tudomány- és műszaki fejlesztési politikája tekintetében javaslattevő, döntéselőkészítő és koordináló feladatok at lát el. E feladatok ellátásáért kormányszinten a tudománypolitikai bizottság jelenleg külföldön tartózkodó elnöke, tárca nélküli miniszter felelős. Ezzel nincs ellentétben, hogy a közoktatást, a felsőoktatást, a társadalom- és természettudományi kutatás t, a műszaki fejlesztést, és általában a legtágabban értelmezett innovációs folyamatot magában foglaló szférában a bizottság koordináló szerepe mellett több miniszternek is van illetékessége, amint ezt a megfelelő kormányrendeletek szabályozzák. A felsorol ásból kiragadva utalok itt csupán az innovációs folyamatra. Ez a fogyasztói igények felkutatásától, sőt felkeltésétől kezdve az új termék piaci bevezetéséig az egész gazdaságot, a társadalmat érinti. Érhető, hogy ennek a hatalmas területnek az irányítását nem végezheti el egyetlen miniszter. A szerteágazó feladatok, s az egész szféra növekvő jelentősége szükségessé teszik a koordinációt, és erre hivatott a már említett bizottság. Az elmúlt másfél évben a bizottság mindezeken a területeken jelentős érdemi te vékenységet végzett. Többek között a Háznak már benyújtott vagy a közeljövőben benyújtandó törvényjavaslatok előkészítésében. Az MTAról, a felsőoktatásról, a tudományos fokozatokról, az OTKAról készült törvénytervezetek, innovációról készülő kormánystrat égia, és az OMFBről, illetve a műszaki fejlesztés állami finanszírozási, irányítási rendjéről szóló kormányrendelet. Ezeket a TPB érdemben, esetenként ismételten tárgyalta. A felvetett kérdés megoldására a fejlett országokban nincs általánosan alkalmazott minta. Egyes országokban van tudomány- és technológiaügyi, vagy tudományos és oktatásügyi minisztérium, más országokban nincs ilyen szervezet. De minden fejlett ország szükségesnek ítélte legmagasabb szintű kormányszerv rendszeresítését javaslattevő és ko ordináló feladatok ellátására. Az egyetemi kutatóhelyek szerepének növelésére irányuló kormányzati törekvések mellett ebbe a filozófiába illeszkedik a tudománypolitika hazai intézményrendszer tekintettel a meglévő adottságokra. Ilyen például a Magyar Tudom ányos Akadémia s az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság. Képviselő úr második felvetése a szellemi élet egészét érintő kormánykoncepciót hiányolja. Ilyen hegeli teljességgel megfogalmazott átfogó koncepció megalkotása nem csupán vaskos szerénytelenség l enne a Kormány részéről, de ellentmondana a realitásoknak és a szellemi élet szabadságára irányuló jogos és szükséges törekvéseknek. Nem valamifajta állami agyonszabályozást kell keresni, hanem szabadságot. Nyilván a képviselő úr is az egyes részrendszerek re nézve mégis szükséges társadalmi, állami szabályozás elvi hátterére gondol. A hiányolt koncepció több szinten is megvan. Tényként utalok A nemzeti megújhodás programjának egészére, amely a jelzett területek mindegyikére tartalmaz konkrét jogalkotási és intézkedési terveket. Ennél részletesebben foglalkoznak a felsőoktatás, a tudományos kutatás, a műszaki fejlesztés koncepcionális kérdéseivel a tudománypolitikai irányelvek, amelyek a vonatkozó törvényeket tágabb keretbe illesztve, azokat a tudománypolitik a fontos elemeiként definiálják, a belső harmóniát a törvények között biztosítják. Mindegyik említett törvénytervezetet egy koncepció alapozott meg, amely a törvények elvi tartalmát megfogalmazta. Ezeket elemeiben és kapcsolódásaiban megtárgyalta és koordi nálta a bizottság. Hasonló a helyzet a közoktatási és a szakoktatási törvény előkészítésével. Az előbbieknél lényegesen szélesebb társadalmi rétegeket érintő törvénytervezetek koncepciója társadalmi vita és erős kritika során csiszolódott, változott, amit természetesnek kell tartani, s mielőbb a Kormány elé kerül, a koordinációs feladatokkal megbízott humánpolitikai kabinet is megtárgyalja azt. Mindezek a törvények részben egymásra épülő, részben egymást kiegészítő alrendszerekre vonatkoznak. Előbbire a köz oktatást, felsőoktatást, tudományos továbbképzést, utóbbira a felsőoktatást, Akadémiát, tudományos minősítést említem. E két összefüggésrendszer, amely még egymással is kombinálódik, felveti az összehangolás szükségességét. Ez megtörténik mind a tudománypo litikai bizottságban, mind a Kormányban, és az összhang fontosságát húzza alá a Kormánynak az a javaslata, hogy ezeket a törvényeket az Országgyűlés is együtt tárgyalja.
