Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 10. kedd, a tavaszi ülésszak 13. ülés - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - RAB KÁROLY, DR. (SZDSZ)
796 Szívesen elidőznék a tudománypolitikai irányelvek 15 nyomtatott oldalon megfogalmazott sok konkrét elemén: az oktatás, kutatás szabadságától kezdve a szellemi élet intézményeinek autonómiáján, egyetemek és kutatóintézetek kívánatos együttműködését, nehézségeik keresett megoldásán át az állami mecenatúra pályázati rendszeréig. Erre azonban m ár nincs idő. Ami a harmadik kérdést illeti, hogy a Kormány beterjeszte koncepciót az Országgyűlésnek a konkrét törvényjavaslatok napirendre tűzése előtt, ez általánosabb törvényalkotási döntést igényel. Számba kell venni, hogy minden jelentősebb törvényj avaslat benyújtása előtt előbb koncepciókat tárgyalunk meg, nagyon lelassul a munkánk. A konkrét esetben nincs akadálya annak, hogy a tudománypolitikai irányelveket, miként a Kormány tulajdonosi és privatizációs stratégiáját, a tisztelt képviselők rövid id őn belül kézhez kapják. Az interpellációban felvetettekre ezennel kívántam válaszolni. Bízom abban, hogy sikerült bemutatnom a tudománypolitika részterületeinek és egységének Kormányon belüli irányítását és koordinációjá t, kiemelnem az Országgyűlés elé kerülő vonatkozó törvények koncepcionális összefüggéseinek, konzisztenciájának fontosságát, s rámutatnom arra, hogy a tudománypolitikai irányelvek megalapozzák az érintett törvényjavaslatokat. Kérem a tisztelt Házat, hogy v álaszomat fogadja el. ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm miniszter úr válaszát. Viszonválaszra átadom a szót Rab Károly képviselőtársamnak. RAB KÁROLY, DR. (SZDSZ) Miniszter úr első kérdésre adott válaszá ban elmondta, hogy milyen prominens személyekből álló bizottság, a Tudománypolitikai Bizottság foglalkozik ezekkel a nagyon fontos dolgokkal. Röviden azt tudom válaszolni, hogy azt szokták mondani, hogy vajúdnak a hegyek, mert kézzelfogható eredményét nem látjuk. Második kérdésre adott válaszában én nem tekintettem volna még ellenzékiként sem szerénytelenségnek a Kormánytól, ha mégis el tud készíteni egy ilyen koncepciót. Ne hivatkozzanak szerénységre, ha ez nem készült el. Harmadik kérdésre adott válaszába n miniszter úr azt hiszem, teljesen egyetért a fölvetett kérdéssel. Elismeri az összefüggések fontosságát, szó szerint azt mondja, hogy a törvények konzisztenciájára szükség van. Tehát ezek rendkívül fontosak, hogy legyen egy átfogó koncepció. Azt is említ ette, hogy részben megvannak ezek. De nem tudom, hogy miért nem kapták meg a képviselők, hiszen a törvényeket mi fogjuk megtárgyalni, és mi fogunk dönteni, és nem ezek a bizottságok. Tehát fontos, hogy a képviselők ezeket megkapják. Nem is abban az értelem ben átfogó koncepcióról van szó, hogy mindegyiket egyetlenegy nagy koncepcióba, hanem bizonyos összefüggésekről, hogy például az oktatás hogy lesz átjárható, a közoktatás hogy járható át a szakoktatásba, hogy a középiskolai oktatásról hogy lehet átmenni a felsőoktatásba. Akadémiai törvény nem tárgyalható addig, amíg nem tudjuk, hogy az ország tudományának a szerkezete, iránya milyen, akadémiai törvény elképzelhetetlen addig. A koordináció hiányának világos jele, hogy külön van tudományos továbbképzési és mi nősítési törvény, miközben erre nem lenne szükség, mert vagy az akadémiai törvénybe, vagy a felsőoktatási törvényhez tartozik. Ha lenne regionális fejlesztési koncepció, akkor meg lehetne határozni bizonyos felsőoktatási és tudományfejlesztési dolgokat. Te hát ezekre igenis szükség van. Továbbiakban nekem csak az a kérdésem a tisztelt képviselőtársaimhoz, hogy komolyan gondoljáke, hogy stratégiai jellegű kérdésről van szó, komolyan gondoljáke, hogy ilyen fontos kérdésekben csak megalapozottan lehet dönteni : és ha így gondolják, akkor csak az lehet a válasz, hogy nemmel kérem, hogy szavazzanak a miniszter úr válaszára. De ez egyébként egyetértésben van a miniszter úr válaszával, hiszen azt mondta, hogy rendkívül fontosak az összefüggések, rendkívül
