Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 10. kedd, a tavaszi ülésszak 13. ülés - Határozathozatal az 1991. évi LXXXIX. törvénnyel módosított, a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A Munkavállalói Résztulajdonosi Programról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - UGRIN EMESE, DR. az FKgP vezérszónoka:
763 UGRIN EMESE, DR. az FKgP vezérszónoka: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Én nagyon röviden talán az előbb elhangzott vitához szeretném hozzáfűzni, hogy nekem eszembe jutott Don Albertónak az a megjegyzése, aki a Costa Ricai ESOPprogram bevezetésével kapcsolatban – Don Alberto volt a szolidaritási mozgalom megteremtője a világban, és mint közgazdász – azt mondta, hogy az MRPtípusú programoknak az egyik legnagyobb jelentőség e és fontossága az, hogy kiszélesíti a tőketulajdonban való részesedést, mégpedig a hitel demokratizálása révén. Én azt hiszem, hogy az egyik kulcskérdése az MRPprogramoknak Magyarországon is, hogy hogyan tudnak szélesebb dolgozói rétegeknek olyan hitelke dvezményeket és lehetőségeket adni, amelyek a tulajdonossá válást teszik lehetővé. Miért mondom azt, hogy tulajdonossá válás? Én nem értek egyet teljesen azzal a véleménynyel, amely a törvény preambulumában van, amely azt mondja ki, hogy a privatizációt fe lgyorsítja és valódi tulajdonosokat teremt. Én úgy gondolom, hogy résztulajdonosnak lenni és tulajdonosként létezni, működni, ez két különböző dolog. Ez egy pszichológiai fejlődés: nem biztos, hogy azért, mert nekem részvényem, vagy házam, vagy tulajdonom van, hogy én tulajdonosként is tudok működni, hiszen a tulajdonos tőkekockázattal dolgozik, s amikor tőkekockázatot merek vállalni, akkor már egy egészen másfajta mentalitású emberré válok. De egy bizonyos, és ez meggyőződése a Kisgazdapártnak, hogy az MRPtípusú privatizációs programok megnyitják, kitágítják a lehetőséget a társadalom széles rétegei körében, hogy valódi tulajdonosokká válhassanak. Ilyen értelemben mi mindenképpen támogatjuk ezt a programot. Azonban Pál Lászlóval teljesen egyetértünk abban, hogy mi sem csodát látunk ebben a programban. Ez egy a sok privatizációs technika között, amelynek nagyon nagy jelentősége van, de nem ez fogja megoldani a magyar privatizációt. Annál is inkább nem, hiszen a gazdasági bizottság ülésén a feltett kérdésekné l ugye, amikor arról volt szó, hogy milyen vállalatok fognak kerülni ilyen privatizálás alá, akkor kiderült, hogy először ugye azok a vállalatok, amelyek a piacon könnyen elkelnek és sikeresek, azokat az állam is el óhajtja adni. És azok között a vállalato k között, amelyek a szabadpiacon nehezen kelnek el, azoknak a sorsában fogják majd kijelölni azokat az üzemeket, vállalatokat, ahol a dolgzók is vásárolhatnak ki résztulajdont. Ez az egyik kérdés. Tehát önmagában véve azt hiszem, hogy a Kormány sem úgy tek inti, mint egyedülálló privatizációs technikát. A másik kérdés, a másik nagyon fontos rész, gondolat, ami minket érdekelne, az az MRPszervezeteken belül, ugye. Az MRPszervezetek ugyan megalakulnak, de ahhoz, hogy megalakulhassanak, a társtulajdonosnak a beleegyezése kell. Mi nem látjuk teljesen tisztázva az MRPszervezetek és a tulajdonos között – legyen az az ÁVÜ, vagy pedig más tulajdonos, nem látjuk ezek között – a kapcsolatokat, a függőségi helyzetet. Félünk tőle, hogy az MRPszervezetek függő helyzet be kerülhetnek majd az eredeti tulajdontól. A tulajdonosi minőségű beleszólást, részvételt emlegetnek a szakértők, és emleget ez a törvény, de én úgy gondolom, hogy a tulajdonosi minőségű részvétel nem azonos a tulajdonosi részvétellel. S nagyon jó lenne, hogyha ezeket a fogalmakat valahol tisztázni tudnánk. Egyébként majd a dolgozókban, azokban, akik valóban hajlandók lennének ilyen résztulajdonokat vagy vállalati részeket kivásárolni, illúziókat keltünk, ahelyett, hogy valóban valóságos, világos jogokat t udnánk eléjük tárni. A másik, amit én szeretnék elmondani, az a többi törvényhez kapcsolódó probléma.
