Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 10. kedd, a tavaszi ülésszak 13. ülés - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - ZÉTÉNYI ZSOLT, DR. (MDF)
740 s zöveg valóban ilyen, akkor nem érthető, hogy mire épültek az ellenfejtegetések, ha pedig mégis megfelelő támpontul szolgált a törvény szövege az alkotmányossági mérlegelés számára, akkor ez a szövegkritikai tétel a rosszallást és a lebecsültetést fejezi ki és kívánja hangsúlyozni mindjárt a határozat elején. A második fő tétel szerint a törvény sérti az alkotmányos büntetőjognak azt a követelményét, hogy a bűncselekmények büntethetőségének elévülésére az elkövetéskor hatályos törvé nyt kell alkalmazni, kivéve ha az elévülés időszakában az elkövetőre nézve kedvezőbb szabályok léptek hatályba. Ezt a tételt nem tekintjük alkotmányossági evidenciának, hanem koncepcionális tételnek. Az a megállapítás, hogy a már elévült bűncselekmények új ból büntethetővé tétele alkotmányellenes, noha a törvényünk nem erről szólt, számos következménnyel jár. Indokolhatja a háborús és népellenes bűnökről szóló 1945. évi VII. törvény alkotmányossági vizsgálatát, továbbá annak vizsgálatát, hogy a háborús és az emberiség elleni bűntettek elévülésének kizárásáról szóló, a magyar állam által is aláírt és törvénybe iktatott nemzetközi szerződés mennyire van összhangban a magyar alkotmányos jogrenddel. Ez a megállapítás felveti a kérdést, hogy az elmúlt 46 év magyar jogalkotásában előforduló többszöri visszaható hatályú elévülést érintő szabályozásnak mi legyen a sorsa, tekintettel arra, hogy e szabályozás nélkül meg nem határozható számú ítélet meghozatala nem következett volna be, különös tekintettel a végrehajtott halálbüntetésekre. Röviden utalok csupán arra, hogy a háborús és népellenes bűntettekről szóló, 1945ben hozott magyar jogszabályban foglalt bűntettek elévülése (sic!) 1959. december 21én, illetve 1960. január 20án megszűnt – elévülés folytán. Ennek ell enére ilyen cselekmények miatt később is számos ítéletet hoztak, olyan jogszabályokra tekintettel, amelyek ezeket az egyértelműen elévült cselekményeket újra büntethetővé tették, majd az említett nemzetközi szerződés alapján az elévült bűntettek soha el ne m évülését mondották ki. Ismétlem: elévült bűntettek soha el nem évülését mondották ki. Népszerűbben és érthetőbben kifejezve, fel kell tennünk a kérdést, hogy kinek a könnye sósabb: a salgótarjáni édesanyáké vagy az auschwitzi édesanyáké? Ahogy a költő mo ndja: "sósabbak itt a könynyek, és a sírások is mások…" – de legyünk mértéktartóak: legalább ugyanolyan sósak, mint másutt. Sajnálom, hogy a jogbiztonság elve folytán az elévülés – mint az Alkotmányban nem létező fogalom – a garanciális alapjogok közé tart ozónak ítéltetett, és így fel sem vethető az a kérdés, hogy melyik érdek a fontosabb: a bűnelkövetőnek a büntetlenséghez fűződő érdeke, vagy a bűn elszenvedőjének olyan alapvető emberi jogokhoz való érdeke, mint az élethez vagy az emberi méltósághoz való j og. Nem találjuk a határozat érvelésében azt az alapjogot, amely szerint a Magyar Köztársaságban minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani; senkit nem lehet kínzásnak, kegyetlen, embert elen, megalázó elbánásnak vagy büntetésnek alávetni. Mi az oka annak, hogy az emberi élethez fűződő alapjogot nem lehet összevetni a bűnös embernek a büntetlenséghez való jogával? Hogyan lehetséges, hogy a bűnből jogok fakadnak, hogy a bűnös embernek alany i joga keletkezik a büntetlenségre? Tisztelt Országgyűlés! Többször idéztük Hugo Gropius mondatát a vita során: "Az nem lehet, hogy súlyos bűnök büntetlenül maradjanak!" – s ezt a tételt lefordíthatjuk a magyar büntetőjog elévülési jogintézményével kapcsol atban oly módon, hogy az államhatalomnak nemcsak joga, hanem törvényben rögzített, és ha úgy tetszik, alkotmányos kötelessége, hogy a bűncselekményeket üldözze és állampolgárait megvédje. Vajon nincse ott a jogállamisági elvek között a "minden bűncselekmé ny megtorlandó" jogállami elve. Ez az elv hiányzik az Alkotmánybíróság határozatából. Tisztelt Országgyűlés! Mindig nagy tisztelettel viseltettem a nálamnál többet tudók iránt. Most sincs másként – de mégis, azt kell mondanom, egyik jogtudósunk szavait idé zve: "Nagy felelősséget
