Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 9. hétfő, a tavaszi ülésszak 12. napja - Az útalapról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - BÉKESI LÁSZLÓ, DR. (MSZP)
723 Parlamentnek és a Kormánynak. Ha igaz az, hogy az önkormányzati úthálózaton bonyolódik a forgalom 30%a, akkor úgy gondoljuk, célszerű a 30%ot biztosítani a 25% helyett az útalap központi forrásaiból. E nnyi lenne a két módosító indítvány. Zárógondolatként, tisztelt Ház, az alkalmat, amelyet az útalap beterjesztése szolgáltat, azért szeretném egy dologra felhasználni. Nevezetesen arra, amiről már érintőleg Kuncze Gábor és Varga Mihály képviselőtársam is s zólt: egy szemléleti, illetve egy konstrukciós problémáról. Azok, akik ma Magyarországon közlekednek, gépjárművet üzemeltetnek, vagy üzemanyagot használnak föl, öt ponton kapcsolódtak, kapcsolódnak vagy fognak kapcsolódni az államháztartáshoz. Érdemes végi gnézni ezt az öt konkrét pontot. A fogyasztási adóról a költségvetés dönt. Ebben a pillanatban egy liter üzemanyaghoz 38 forint 30 fillért, május 1től 42 forint 40 fillért fogunk fogyasztási adóban fizetni. Ez a fogyasztói árnak több mint a 60%a. A dönté s a költségvetés keretében születik meg, az árnak a 60%áról döntünk. Ebből a fogyasztási adóból egy fillér nem kerül vissza sem az útalapba, sem állami költségvetési támogatás formájában az úthálózat fejlesztésére. Rögtön megjegyzem, bizonybizony még nag yon nehéz költségvetési pozíciók mellett sem lehet indokolni hosszú távon a költségvetés teljes kivonulását ebből a rendkívül fontos infrastruktúrafejlesztési program finanszírozásából. A második kapcsolat az útalap, amelyről most van szó. Ugye ez a benzi neknél 5 forint 20 fillér literenként, a gázolajnál most plusz 2 forint 80 filléres emeléssel 5 forint lesz. A funkciója tiszta, világos, felhasználása az útalapról szóló törvényben követhető. A harmadik kapcsolódási pont, ha a Parlament elfogadja az üzema nyagok környezetvédelmi termékdíjáról szóló törvényjavaslatot; egy újabb, egyébként nagyon fontos jogcím, amely azonban az üzemanyagok árába beépül. Naív az a hit, hogy nem fog beépülni. Nem nagy pénzről van szó, 50 fillérről, de nézzék végig, az árszerkez etben ez már a harmadik olyan elem, amely nem egyszerűen áremelő tényező, jövedelemelvonó tényező, hanem gyakorlatilag állami feladatok finanszírozását végzi úgy, hogy a költségvetést próbálja meg kímélni. A negyedik elem a gépjárműsúlyadó. Erről nem beszé lek sokat, a módosító indítvány kapcsán erről tettem említést. Természetesen ez is az üzemeltetőket, illetve a tulajdonosokat sújtja. Az ötödik, aminek eddig volt államháztartási kapcsolata, most már megszűnt, ily módon tehát a költségek növekedésével az ü zemeltetők érzik ennek terhét, ez a kötelező gépjárműbiztosítás állami támogatásának a megszüntetése, üzleti alapokra helyezése. Nem vitatható, ez így van rendjén, de tudni kell, hogy ennek a terhei is megjelennek. Mi az alapvető probléma? Az alapvető pro bléma: ha stratégiai célnak tekinti a kormányzat azt, hogy a költségvetés az államháztartás növekvő kiadásaihoz nehezen előteremthető jövedelemforrásokat ne újabb jövedelemcentralizáció és adóemelés formájában, hanem egy kitüntetett réteg üzemeltetési költ ségeinek növelésével teremtse meg, akkor ez stratégiai hiba. Ha csak taktikáról van szó, nevezetesen egyegy nagyon népszerű, rendkívül fontos és támadhatatlan cél érdekében egyénenként, akár hetenként, vagy kéthetenként behozni a Parlament elé egyegy üze manyagokhoz kötődő és nagyon fontos célt finanszírozó áremelési ügyet, akkor átmenetileg ezzel a taktikával lehet eredményt elérni. Most az útalapról van szó, két héttel ezelőtt, vagy két héttel később a környezetvédelmi célokat szolgáló termékdíjról van s zó, jövőre esetleg megint valami mással jövünk elő. Azt gondolom, hogy ez hosszú távon nem tartható. Tisztelt Ház! 70%át az üzemanyagok fogyasztói árának központi jövedelemelvonás fogja május 1jétől tartalmazni. Ez példátlan arány. Érdemes megnézni Európ ában vagy Európán kívül az árstruktúrának ezeket az arányait. Félreértés ne essék, én nem azt mondom, hogy nem ezeket a fontos célokat kell az üzemanyagok árába beépíteni, és a közlekedésben résztvevők számára nagyrészt önköltséges alapon megfizettetni. De '93ra, a költségvetéssel egyidejűleg, itt az ideje annak, hogy végre alaposan, és egymással kapcsolatban lévő elemeket a konzisztencia alapján vizsgálja meg a
