Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 9. hétfő, a tavaszi ülésszak 12. napja - Az útalapról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF)
721 Mivel az 5047es szám alatt benyújtott módosító indítványom egy, az útalapon belüli elkülönítést céloz meg, ezért koncepcionális jel legűnek minősítem, és itt most az általános vitában és nem a részletes vitában kívánok hozzászólni ezzel kapcsolatosan. Ez az útalap körülbelül 17 milliárd forintot különít el arra, hogy Magyarország úthálózatát fejlesszék és ennek karbantartásáról gondosk odjanak. Ez a bizonyos előbb említett módosító indítvány mintegy 5%át ennek az összegnek, tehát közel 850 millió forintot egy kerékpárúthálózat kialakítására kíván elkülöníteni. Mivel Magyarországon a kerékpárúthálózat teljesen fejletlen és ebből adódóa n rengeteg kár ér bennünket, nemcsak környezetvédelmi, hanem egyéb kár is, rendkívüli fontosságúnak minősítem, és nemcsak én mint parlamenti képviselő, hanem frakcióm, az MDF frakciója is támogatja ezt a módosító indítványt. Itt természetesen nemcsak regio nális kerékpárutakról van szó, hanem helyi kerékpárutak építéséről is. Fontos dolog, annak ellenére, hogy sok embert megmosolyogtat, és úgy gondolják, hogy lényegtelen a hazai úthálózat építéséhez viszonyítva, hogy Magyarországon ez az úthálózat kiépüljön. Tudom, hogy a Statisztikai Hivatal főleg autópályák és főutak kimutatásával jelzi azt, hogy egy ország mennyire fejlett, illetve mennyire fejletlen, de állítom, hogy Európához nemcsak autópályák, főutak és vasutak kötnek bizonyos országokat, hanem igenis, kerékpárutak is kötnek bennünket, kötnek országokat oda. Szembeötlő ezen a téren az elmaradás itt és a fejlődés ott, mármint Nyugaton. Magyarország összes kerékpárúthálózata mintegy 410 km. Ugyanakkor Ausztriáé 18 ezer km, és ha azt is figyelembe vesszük , hogy a hazai kerékpárállomány mintegy 400, ezer főre vetítve és az ezredfordulóra a fejlődést figyelembe véve elérheti a 700/ezer fős mennyiséget, ez a dolog még fontosabbá válik. Meg kell említenem, hogy Magyarországon évente több mint 300 ember hal meg azért, mert nincsenek kiépített kerékpárutak és nem biztonságos a kerékpárközlekedés, több ezren sérülnek meg, és nem is beszéltem azokról a statisztikában nehezen kimutatható károkról, amiket a mérgezés, a füstgáz okozta megbetegedések okoznak. Az elkül önítésre javasolt 800 milliós összeg körülbelül 400 kilométer kerékpárút megépítését teszi lehetővé, tenné lehetővé évente. Ez – csak a hasonlat miatt mondom – körülbelül 2,5 – 3 kilométer autópálya megépítéséhez elengendő. Azt hiszem, az nem kíván külön alá húzást, hogy mennyire lényegtelen az, hogy most 2,5 kilométerrel hosszabb autópálya épül meg egy év alatt vagy nem épül meg. Ha azonban figyelembe vesszük a 400 kilométeres évi építési lehetőséget, akkor láthatjuk, hogy a világkiállításra Magyarországot má r komoly kerékpárút kötheti Európához – egyébként Ausztria a magyar határig ezt az utat kiépítette – , és aki ezt a közlekedési eszközt választja, az biztonsággal érkezhet akár Budapestig vagy mehet át az országon erre az időre. A kerékpárútépítési tervek készülőben vannak, némely része el is készült, és a folyók mentén egy olyan, egészségre nem ártalmas, úgymond, védett környezetben kívánják ezeket az utakat vezetni, ahol a környezetkárosodás nem olyan mérvű, mint máshol. Tehát a folyótöltéseket kívánja fe lhasználni ez a terv a kerékpárutak építésére, és mindenképpen elkerüli a nagy forgalmi csomópontokat. Nem beszélve arról, hogy gyerekeinket, akik esetleg a szünetekben biciklivel kívánnak kirándulni, szintén biztonságban tudhatjuk ez alatt az idő alatt, n evelve őket egy olyan környezetbarát magatartásra, ami hosszú távon mindenképpen megtérül majd a társadalomnak. Nem beszélve arról, hogy egy olyan maradandó élményhez is juttatja őket, ami elkíséri őket életük végéig. De meg kell említenem, hogy a kerékpárközlekedés fejlődése az egész közlekedésre kihat. Nyugati tapasztalatokból tudják az ezzel foglalkozó kutatók, hogy milyen mérvű gépjárműcsökkenést idéz elő az, hogyha egy városban vagy egy országban kiépül a kerékpárúthálózat. Hollandiában a közlekedés mintegy 30%a bonyolódik kerékpáron. Tessék elgondolni, hogy mit jelentene ez Budapesten akár csak napi füst- vagy koromkibocsátással mérve ezt a dolgot! Egy konkrét adatot mondanék képviselőtársaim, de azt hiszem, nem is annyira ők, mint inkább a nagyközö nség meggyőzésére, hogy mi történt Bécsben azután, hogy 1975ben egy felmérést végeztek, ki kíván biciklivel közlekedni, hogyha Bécsben kerékpárutak lesznek, és mennyire hatott
