Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 9. hétfő, a tavaszi ülésszak 12. napja - Az útalapról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - VARGA MIHÁLY (FIDESZ)
716 Az ugyanis megle hetős hangsúlyt helyez az ország közúti tranzitszerepének fenntartására és a közúti teherszálítás és a közúti egyéni közlekedés, a motorizáció további radikális fejlesztésére. Az elmúlt hetek vitáiból is köztudomású, hogy a közúti teherszállításból, minde nekelőtt a tranzitból származó bevételek csak egy töredékét fedezik az okozott környezeti károknak, útkároknak. Egyebek mellett éppen ezért gazdaságos ez az ág, a közúti teherszállítás, és versenyképes a vasúttal, víziúttal szemben, persze más összetevők i s vannak. Épp ezért indokoltnak tartom azt a javaslatot, hogy a jelen törvényjavaslat tárgyalásán túlmenően, ami a kérdéskörnek persze csak egy szeletét érinti, az érdekelt bizottságok tárgyalják meg A magyar közlekedéspolitika című anyagot is, amiben egy jóval szélesebb spektrumot kapunk és láthatunk, és annak tükrében vegyék napirendre – ismételten, ha úgy tetszik – a közúthálózati fejlesztési programot, amit Rudics képviselő úr már említett. Ezzel úgy érzem, a bizottságok még befolyást gyakorolhatnak arr a, hogy ez az útalap és egyéb alapok, amelyek a közúthálózat fejlesztését, fenntartását célozzák majd, milyen módon, milyen struktúrában kerülnek felhasználásra. Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra köve tkezik Ráday Mihály, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről. Nem látom a teremben. Akkor szólásra következik Varga Mihály, a Fiatal Demokraták Szövetsége részéről. Felszólaló: Varga Mihály (FIDESZ) VARGA MIHÁLY (FIDESZ) Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Mint a költségvetési vitában is említésre került, az új Parlament megalakulása óta sajnálatosan keveset foglalkozott a magyar közlekedésügy problémáival, általában a Kormány közlekedéspolitikai elképzeléseivel. Eltekintve azoktól az interpellációktól, amel yek az elviselhetetlen közlekedési problémákra hívták fel a figyelmet, a téma megkerülését jelzi az is, hogy a Kormány 1990 májusi megalakulása óta ez az első olyan törvényjavaslat, amelynek expozéját a közlekedési tárca minisztere terjeszti a tisztelt Ház elé. A hosszú hallgatást a miniszter úr egy némileg rövid, kilenc paragrafusból álló törvényjavaslattal törte meg, ám ezzel korántsem a tervezet súlyát kívánnám jelezni. Miniszter úr ismertette a törvényjavaslat tartalmát és pozitív elemeit, ezeket nem kí vánom elismételni, egyetértek a többségével, inkább a javaslat néhány hiányosságáról szólnék. Tisztelt Ház! Általában nehéz véleményt mondani egy olyan részterületet szabályozó törvénytervezetről, amelynek kereteit nem ismerjük. Az útépítés és fenntartás csak egyik eleme a közúti közlekedésnek, amelynek illeszkednie kellene a közlekedési rendszer többi tagjához, valamint egy átfogó kormányzati gazdaságpolitikához. Sajnos, ezek a keretek ma is hiányoznak, nem tudjuk, milyen gazdaságpolitikai elképzelés fogj a keretbe a hazai közlekedés fejlesztését. A valaha kormányprogramként emlegetett nemzeti megújhodás programjában csupán annyi konkrétumot találunk, hogy a Kormány 1991től megindítja az infrastruktúra kiegyensúlyozott és erőteljes fejlesztési programját. A jelenlegi pénzügyminiszter nevével futó terv infrastruktúrafejlesztési része el sem kezdődött, így ez sem tekinthető valamilyen megvalósításra ítélt programnak. Ha mégis meg akarjuk tudni, milyen szerepet játszik a közlekedés a Kormány elképzelései közö tt, néhány, általánosságban megfogalmazott elvből indulhatunk ki. A Kormány kijelentései szerint fokozatosan csökkenteni kívánja a költségvetés kiadásait, de hogy ezt melyik ágazatból, milyen sorrendben és ütemben kívánja végrehajtani, egyelőre nem tudjuk. A nyilatkozatok gyakoriságából következtetve fontos állami feladat a hadügy, a honvédelem, az ipar, a mezőgazdaság támogatása, az oktatás, az egészségügy finanszírozása, és így tovább. Mindezek mellett a közlekedés háttérbe szorult, annak ellenére, hogy m int infrastruktúra kihat a gazdaság egészére.
