Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 9. hétfő, a tavaszi ülésszak 12. napja - Az útalapról szóló törvényjavaslat általános vitája - PINTÉR ISTVÁN, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság előadója: - ELNÖK (Szabad György): - SÓVÁGÓ LÁSZLÓ, DR. az önkormányzati, közigazgatási, belbiztonsági és rendőrségi bizottság alelnöke: - ELNÖK (Szabad György): - SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke: - ELNÖK (Szabad György): - MÉSZÁROS PÉTER, DR. (MDF)
715 Az útfenntartás, az útépítés korábban költségvetési alku alapján évente maradékelven részesült költségvetési támogatásban, ami a közúthálózat állapotának, áteresztő képességének le romlásához, a restanciák felgyülemléséhez vezetett. Nyilván az érdeklődő képviselőtársak láthatták a mellékletben az ezzel kapcsolatos számadatokat is, tehát körülbelül 230 milliárdra tehető az az elmaradás, ami az elmúlt 1020 évben összegyűlt, s ebből kü lönösen fájó a százmilliárd körüli fenntartási jellegű elmaradás. '89ben egy kormányrendelet vezette be az útalapot, ettől kezdve fokozatosan csökkent, illetőleg megszűnt a költségvetéstől való függés, és megvalósult a költségvetés tehermentesítése. Ugyan akkor a használókra, az igénybevevőkre hárult, terelődött át fokozatosan a karbantartás, az építés jó része, és egy önfenntartó rendszer alakult ki. A kormányrendeletből törvény indoka az, hogy részben érdekegyeztető tanácsi követelés is volt, hogy az adó jellegű terhek országgyűlési hatáskörbe kerüljenek, részben – mint említette képviselő úr – az államháztartási törvény is ebbe az irányba fog majd elmenni, tehát az elkülönített pénzalapok csak törvényi szabályozással realizálhatók. A jelen törvény a rendb etételen túl a források bővítését is megvalósítja, '9394re lehetővé téve ezzel a gazdasági fellendülés egyik alapfeltételét képező közúti infrastruktúraháttér egyfajta szintemelését, a kihívásoknak való fokozatos megfelelést. A törvény lépéseket tesz ug yanakkor az értékmegőrzés felé is, egyben – mint hallottuk – mentesíti a közutakat nem vagy részben igénybevevőket, tehát a vasutat, a hajózást, a mezőgazdaságot, az ipari tüzelőolajfelhasználókat, akik eddig joggal kifogásolhatták a terheket. Ez a csökke nés persze kompenzációként megjelenik a közúti, a dízelfuvarozóknál. Ez annyiban is pozitív elem, hogy így a vasúti, a vízi szállítás némi preferenciában részesül a közúttal szemben, továbbá a nagy tengelyterhelésű dízelüzemű járművek útigénybevétele amúg y is jóval nagyobb, nem is beszélve a környezeti hatásukról. A forrásoknál legjelentősebb az üzemanyagbevétel, ami az idén mintegy 15 milliárd körül mozoghat, a gépjárműadóból – az anyagban is benne van – 700 millió, a többi összetevő pedig már kisebb, a pótdíjak, a bírságok és egyéb elemek gazdagítják még némiképpen az alapot. Az önkormányzatok forrásai az útfenntartásra, építésre: részben az önkormányzati költségvetési támogatás, ami korábban célzott volt, idén már közvetlenül vagy kötetlenül is felhaszn álható, a gépjárműadó mintegy 50%os része az útalapból – pontosan 50%os része – , továbbá '93tól a gépjárműadóból még további, mintegy egymilliárdos rész pályázati alapon. Ez a részesedés körülbelül megfelel a forgalmi terhelési arányoknak is, ami durván 70/30% az országos közúthálózat és az önkormányzati utak között forgalomterhelésrészesedés tekintetében. A gázolajnál a visszatérítés előtérbe helyezése a mentesítéssel szemben az, hogy itt a kettős árrendszer okozna gondot, okozhatna visszaéléseket, adh atna alkalmat visszaélésekre, így a visszatérítés havonta az áfaegyenleg leszámítolásával történhet meg. Mint említettem, jelentősek az elmaradások, a restanciák a közúthálózat fejlesztésében, fenntartásában, amely így már szűk keresztmetszetet jelent a g azdaság kibontakozását tekintve is. A veszteségek közvetlenül is érzékelhetők a kiépítetlenség, az alacsony színvonal miatt fellépő közlekedésüzemi területköltségeknél, az időráfordításokból, a balesetekből, a környezeti károkból fakadó költségeknél. Ezek a költségek jelentősen csökkenthetők az útburkolatok minőségének javításával, a kiépítettség, az áteresztőképesség fokozásával, a csomópontok kiváltásával – külön szintű megoldásokkal, az elkerülő szakaszok megépítéséhez való hozzájárulással, és nem utolsó sorban a fenntartás, az üzemeltetés színvonalának emelésével. Ezen feladatok megoldásához járul hozzá mindenekelőtt az útalap kerete. Végül engedjék meg, hogy néhány szóval kitérjek azokra az aggályokra, amelyek a környezetvédő mozgalmak, elsősorban a levegőmunkacsoport és a világ természetvédelmi alapja részéről nyilvánultak meg. Nem is magával a törvénnyel kapcsolatban, hanem annak csatolt mellékletét jelentő közúthálózati fejlesztési programmal kapcsolatban.
