Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. február 4. kedd, a tavaszi ülésszak 2. napja - Az 1963 és 1989 között elkövetett állam- és közrend elleni bűncselekmények miatt történt elítélések semmissé nyilvánításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - IVÁN GÉZA, DR. (FKgP
70 tényállások értékelését – de ez nem lehetséges módszer. Ezért olyan jogi fogódzkodóra , bázisra van szükség, amihez meghatározott társadalmi követelmény kapcsolódik, amelyet mindenképpen figyelembe kell venni. A tervezet előkészítői e mércét az 1976. évi VIII. törvénnyel kihirdetett polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányában v élik megtalálni. Ez a mérce azonban 1963 és '76 között nem bizonyult működtethetőnek, mert elfogadása esetén visszaható hatályú okot szolgáltatott volna a semmisséghez – ez pedig lehetetlen, ellentmondásos állapotot teremtett volna. Az államhoz fűződő társ adalmi érdekeket, akarvaakaratlan, az elmúlt rendszer is védhette, és ezt nem a törvényi tényállásból, hanem valamely konkrét ügyből lehet levezetni, igazolni. Ha egy politikai rendszerre azt mondjuk, hogy bűnös volt, azért a céljai érdekében hozott törvé nyekkel ellenkező személyes elítélés mégis csak törvénytelen. A magyar államot ért sérelmek nem ebbe a kategóriába esnek, és ez a kérdés már átvezet második problémakörünkhöz, nevezetesen: fennáll a szükségessége, hogy a törvény rendelkezzék a bírói hatalo m keretében hozott ítéletek megsemmisítéséről. Ez alighanem a hatalmi ágak közötti alkotmányos kérdést is érinti. Vane arra garancia, hogy az Alkotmány által garantált bírói hatalmat, azaz az ítélet tárgyát, a res iudicatát, a törvényhozói hatalom jogszer űen semmisíti meg? Vajon célszerűe precedenst szolgáltatni arra, hogy a bírói hatalom a törvényhozás útján negligálható legyen? Ha a bíróság ítélt, az ügy a vonatkozó jogszabályok szerint törvényes. Vajon a rendkívüli állapot kihirdetése után a lopáson ka pott elkövető statáriális kivégzése jogellenese pusztán azért, mert azt egy alkotmányellenesen hatalomra jutott csoport hajtotta végre? E gondolatok elvezetnek egészen a megosztott hatalom kérdéséhez: célszerűe beavatkozni az egyik hatalmi ág eszközével egy másik hatalmi ág rendszerébe – ezzel is bizonyítva annak gyarló voltát? Nekem ez kérdéses, de ilyen ütközések azért előfordulnak a büntetőjog területén. Ezek után a semmissé nyilvánításról szóló tényállásokat elemezném. Minthogy jogrendünkbe 1976tal k erült a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányának, konvenciójának beiktatása, az e szövegre való visszaható erő kérdését tisztázni kell. A jelen törvény alkalmazásához így két feltétel szükséges: egyrészt az, hogy az 1. § a/1. alatti pontokb an taxatíve leírt tényállások alapján történő elítélés, továbbá az, hogy ezen elítélések az előbb említett nemzetközi egyezményokmányokban foglaltakat sértsék – így aztán aggályaim vannak e szövegrésszel szemben. A hatályba nem lépett jogszabály elveinek m egkövetelése az azt megelőző ítélkezési gyakorlattól – alkotmányos kérdés. Az egyes tényállások összetettek: köztörvényes és állam elleni, illetve politikai okok keverednek a konkrét ügyben. Ember, azaz bíró legyen, talárban, aki szét fogja tudni választan i a közel harminc évvel ezelőtti ügyekben a semmisséget a korábbi ítéleti hatály fenntartásától. Az összeesküvés irányulhatott az állam, a társadalmi rend stb. megdöntésére vagy gyengítésére. Ez – minthogy a többi tényállásban is szerepel formailag – számo mra azt jelenti, hogy az erőszakot megengedettnek tekintjük, mégpedig visszamenő hatállyal. Aki az akkori rend erőszakos megdöntésére irányuló cselekményt követett el, az az idézett egységokmány szellemével nem áll összhangban. Az egyezményokmány, vagyis k onvenció korántsem támogatja az államrend erőszakos megváltoztatására irányuló cselekményeket, ezért mai, semmisségi döntésünk valahogy ezek elismerését is kifejezi. Kétségtelen, hogy erőszakos volt az 1948. évi és az 1956. évi hatalommegragadás a kommunis ták részéről. Nem vitatom, csupán kérdezem: nem lennee helyesebb, ha kegyelmi aktust alkalmaznánk, s ezzel megőriznénk a bíróság tekintélyéhez, vagyis a jogértelmezés egységéhez fűződő társadalmi érdekeinket? De maradjunk az egyes tényállásoknál! A közöss ég megsértése témájában nem árt, ha a tényállást emlékezetünkbe idézzük. Ez így szól: "Aki mások előtt
