Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 3. kedd, a tavaszi ülésszak 11. napja - A nyugellátások, baleseti nyugellátások és egyes egyéb ellátások 1992. évi emeléséről, illetőleg kiegészítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat határozathozatala - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KELEMEN ANDRÁS, DR. népjóléti minisztériumi államtitkár:
685 Tisztelt Országgyűlés! A határozathozatalunk végére értünk. Megkérdezem képviselőtársaimat, hogy vane valakinek tudomása olyan módosító javas latról, amelyről az Országgyűlés nem határozott. Jelentkezés nincs. Megkérdezem a hatáskörrel rendelkező bizottságok elnökeit, a költségvetési, az alkotmányügyi, az önkormányzati bizottságok elnökeit, hogy sor kerülhete a végszavazásra. Miniszter úr? (Dr. Kupa Mihály: Igen.) Igen. Végezetül kérdezem tehát a tisztelt Országgyűlést, hogy a már elfogadott módosító javaslatokkal együtt elfogadjae a Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről és az államháztartás vitelének 1992. évi szabályairól szóló 19 91. évi XCI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot. Kérem, szavazzanak! (Megtörténik.) Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 179 "igen" szavazattal, 67 ellenszavazattal, 8 tartózkodással a törvényjavaslatot elfogadta. A nyugellátások, baleseti ny ugellátások és egyes egyéb ellátások 1992. évi emeléséről, illetőleg kiegészítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat határozathozatala ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a nyugellátások, baleseti nyugellátások és egyes e gyéb ellátások 1992. évi emeléséről, illetőleg kiegészítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat határozathozatala. Az előterjesztést 4787es számon kapták kézhez képviselőtársaim. Emlékeztetem önöket, hogy tegnapi ülésünkön a részletes vita lezárásá t követően nem került sor miniszteri válaszadásra. Megadom a szót Kelemen András államtitkár úrnak. Dr. Kelemen András népjóléti minisztériumi államtitkár válasza KELEMEN ANDRÁS, DR. népjóléti minisztériumi államtitkár: Tisztelt Ház! Talán nem tekintik rom antikusnak, ha azt mondom, hogy tisztelt nyugdíjasok, mert föltételezem, hogy az őket érintő témánál ők is jelen vannak. Tudom, mert naponta tapasztalom, hogy soksok nyugdíjas megérti a nyugdíjemelési intézkedések lényegét, és örö mmel veszi, hogy ezzel visszatérőleg foglalkozik a tisztelt Ház. Képviselőtársaim bizonyára tudják, hogy a hagyományos társadalmakban nem ismeretlen az az eljárás, hogy ínséges időkben az öregeket veszni hagyják. Nem is kell Japánig mennünk példákért, elég , ha Sánta Ferenc elbeszélésére utalok – Sokan voltunk a címe – , melyben elmondja, hogy az éhező székely család önkéntes halálba küldi a nagyapát. Ha erre a megrázó történetre gondolunk, izvinyítye ja nye znakom. Ha erre a megrázó történetre gondolunk, vil ágossá válik, hogy Országgyűlésünk, amely tavaly a keresők béremelkedésének szintjénél nagyobb nyugdíjemelést adott, éppen ellenkezőleg gondolkodik. Mert mit fejeznek ki az intézkedéseink? Egész egyszerűen azt a tényt, hogy a nyugdíjak az évek során értékü ket vesztették. A legfontosabb feladata tehát a nyugdíjak értékének emelése, méghozzá általánosan. Akkor viszont nézzük meg, hogy mivel kapcsolatos ez az elértéktelenedés. Egyértelműen kimutatható, hogy a megállapításkori nyugdíj összegével és a nyugdíjban eltöltött évek számával. Első kérdés ezek szerint az, hogy hogyan állapítják meg a nyugdíjakat? Tudjuk jól, hogy a nyugdíj megállapításának szabályai nem követték a biztosítási elvet, hiszen az utolsó három év keresete nem tükrözte az életkeresetet. Ezért kezdtük el a beszámítható évek fokozatos növelését, és nem azért, amit egy rosszindulatú megjegyzés említett, hogy az induló nyugdíjak ne legyenek magasak. Ez a feltételezés egyszerűen nem igaz, mert ha így gondoltuk volna, nem emeljük 42%kal a legtávola bbi év, az 1988as év keresetének beszámítását.
