Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. február 4. kedd, a tavaszi ülésszak 2. napja - Az 1963 és 1989 között elkövetett állam- és közrend elleni bűncselekmények miatt történt elítélések semmissé nyilvánításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - MÉCS IMRE (SZDSZ)
68 És itt van nekem ezzel a Kormány által beterjesztett törvényjavas lattal a legnagyobb gondom, hogy a preambuluma roppant száraz, és bizony nem éri el még az előző kormány által 1990 elején beterjesztett és még a régi parlament által megszavazott 1990. évi XXVI. törvény preambulumának a szövegét. Akkor ezt rendelte a törv ény: "Mindezekért az Országgyűlés megköveti a nemzetet, és fejet hajt a törvénysértések valamennyi áldozata előtt, kinyilvánítva, hogy a bűnöket nem ők, hanem a sztálinista államhatalom követte el. A nemzeti megbékélés előmozdításáért az Országgyűlés átérz i felelősségét, s az elmúlt évtizedek bűneinek jóvátétele érdekében törvényt alkot." Úgy gondolom, hogy ennek a szellemében átfogóbban, kitérve ezekre az injúriákra, amiket elmondtam, valóban meg kell követnünk a nemzetet, meg kell követnünk az embereket. Ez az Országgyűlés alapvető feladata, és nem lehet megelégedni ezzel a száraz szöveggel, ami ott van önök előtt, és ezért nem olvasom fel. Hadd mondjam el azt is, hogy bár jogilag a megsemmisítés, a semmissé nyilvánítás az egy egyértelmű kategória, hiszen a jogban a felsőbb bíróságot semmítőszéknek is nevezik, ez a jogászok számára evidens. A magyar nyelv általános értelmezésében azonban ez nem jó hangzású. Az emberek – nemcsak az egyszerű emberek, hanem az értelmiségiek is – úgy gondolják, hogy ez valami k iradírozás, hogy semmi, fiúk, semmi se történt, hát tekintsétek semmisnek az egészet, menjünk ki a 301es parcellába, és mondjuk, hogy semmi, semmi nem történt, semmis az egész. Én úgy gondolom, hogy ezt sokkal világosabban meg kell magyarázni, el kell mon dani azt, hogy nemcsak a törvények ellen vétettek akkor, hanem rossz törvények születtek, rossz törvényeket hoztak, és a rossz törvényeket embertelenül hajtották végre, és ezeket az ítéleteket meg kell semmisíteni, ezt nekünk meg kell szüntetni, és bocsána tot kell kérnünk, meg kell követnünk a társadalmat, meg kell követnünk azokat az embereket, akik szenvedtek, és éppen a diktatúra puhasága és rafináltsága folytán ezek a sértések nem deklarálhatók olyan egyszerű módon, mint a korábbi időszakokban, amelyekr e már megszülettek a semmisségi törvények. Éppen ezért én még egy dolgot szeretnék kérni, ez pedig az, hogy nemcsak a kifejezett és deklarált politikai ügyekben történtek jelentős anomáliák, hanem igen sok esetben politikai magatartásért úgy állt a hatalom bosszút, és úgy torolta meg, hogy köztörvényes formába öltöztette, vagy köztörvényes ügyekben rendkívül súlyos, kiugróan súlyos ítéleteket hoztak a kiszabásnál. Úgy gondolom, hogy ezek az esetek generálisan nem intézhetők el. Nem intézhetők el egy ilyen á ltalános nagy rendelkezéssel, hogy mindent semmissé nyilvánítunk. Itt egyedül felülvizsgálatokra van szükség. Igenis, vegye a fáradságot a Legfelsőbb Bíróság megfelelő tanácsa vagy tanácsai, vizsgálják fölül az ítéleteket, de ehhez meg kell nyitnunk a jogi lehetőségeket, és ebben a törvényben lehetőleg, hogy lehetősége nyíljon az igazságát kereső személynek, hogy a Legfelsőbb Bírósághoz forduljon, és a Legfelsőbb Bíróságnak pedig lehetősége legyen arra, hogy megsemmisítse ezeket a régi ítéleteket, vagy rész ben, vagy egészben hatályon kívül helyezze, vagy az ítélet kiszabását megváltoztassa, mint például ennek a Sági Istvánnak az esetében, akit ugyan nem lehet föltámasztani, de a Balaton mellett élő édesanyjának lehet utólag igazságot szolgáltatni. Én ehhez n em értek. Most olvastam, hogy az Alkotmánybíróság – nagyon helyesen – régirégi kívánságokat teljesítve ezt az abszolút sztálinista intézményrendszert: a törvényességi óvásoknak az intézményrendszerét alkotmányellenesnek minősítette. Nagy öröm ez, mert his zen Damoklesz kardjaként függött minden jogerősen elítélt feje fölött az, hogy két bizalmi embere a kormányzatnak mikor fogja megsemmisíttetni az ítéletet, és mikor fognak halálos ítéleteket hozni, mint ahogy nagyon sok esetben volt. Vagy ahogy az utóbbi é vtizedben polgári peres ügyekben is ügyvédek mondták nekem, hogy milyen sok visszaélés történt a törvényességi óvással. Miért mondtam el ezt itt? Azért, mert valamilyen más jogintézmény kell majd, amire az Alkotmánybíróság év végéig adott határidőt, de úgy gondolom, hogy nekünk ezt a törvényt most kell megoldani, és kérem jogász képviselőtársaimat, hogy ebben segítsenek, és ebben dolgozzunk ki olyan módosítást, ami egy kaput nyit a Legfelsőbb Bíróság felé, hogy egyedileg bármely
