Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 3. kedd, a tavaszi ülésszak 11. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - ÁBRAHÁM TIBOR, DR. (SZDSZ)
667 kedvezőbb helyzetbe kerülhet, de Pest megye – amelynek ön is listás képviselője – több térségében az árak e melkedni fognak. Összegezve: 1. A költségvetés másfél milliárd forinttal továbbra is támogatja az átlagosnál kedvezőtlenebb adottságú területeket, így a Pest megyei Vízművet – és ezen belül Nagykőröst is. 2. Nem akadályozzuk, hogy az önkormányzatok, illetv e azok szövetsége saját kezelésbe vegyék a területükön lévő vízműveket, és természetesen saját maguk határozzák meg díjaikat és az általuk adandó támogatásokat is. 3. E jelentős, nagyszabású vagyonátadási munka az ország egész területén várhatóan még ez év ben befejezést nyer. Kérem a tisztelt képviselő urat és kérem a tisztelt Házat válaszom szíves elfogadására. (Kis taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm miniszter úr válaszát. Megkérdezem Ábrahám Tibor képviselőtársamat, egyetérte a miniszteri válasszal. ÁB RAHÁM TIBOR, DR. (SZDSZ) Igen Tisztelt Miniszter Úr! Mielőtt a válaszára részletesen reagálnék, engedje meg, hogy e sajátos piaccal, tehát a vízgazdálkodással és a szennyvízelvezetéssel röviden foglalkozzam. Azt hiszem, mindannyiunk számára belátható, hog y egy adott városban, községben két vízhálózat és szennyvízhálózat nyilván nem létezhet, így tehát konkurrencia sem, és ez a tény eleve monopolhelyzetet teremtett. Én úgy gondolom, hogy az önkormányzat is a helyi érdekek megtestesítője, és mint ilyennek, j oga van – éppen az állampolgárok kiadásának csökkentése érdekében – , ha a műszaki leválasztás feltételei fennállnak – márpedig jelen esetben fennállnak – , önkormányzati tulajdonba venni a vízműrendszert. Végülis három dolgot kell tisztázni: a tulajdonjogot , a kezelői jogot és az árhatósági jogkört. Ezek véleményem szerint szorosan összefüggenek. Nyilván az önkormányzat a tulajdonbavétel után a kezelői jogot egy adott városi szintű vállalatnak fogja átadni, de ugyanakkor az önkormányzat ezt a vállalatot, ann ak tevékenységét teljes mértékben ellenőrizheti, nem úgy, mint egy regionális vagy akár egy megyei szintű vállalat esetében. A jelenlegi helyzetben éppen az a probléma, hogy az ilyen megyei szerveződésű vállalatok nemcsak a vizet és a szennyvizet, de az ál lampolgárok jövedelmét is kiszivattyúzzák a városból. Nem székházakat és irodaházakat kell építeni az így befolyt pénzből, hanem olyan környezetet kímélő szennyvízleválasztó rendszereket, amelyek biztosítják hosszú távon a vízkitermelést. Tisztelt Miniszte r Úr! Ebben a témában én már korábban az önök minisztériumával felvettem a kapcsolatot, és 1991. augusztus 28án az alábbi levelet kaptam, amelyet engedjenek meg, hogy idézzek: "A minisztériumunk szándékunk szerint 1992. január 1jén fogja a közüzemi víz, csatornaszolgáltatás központi árhatósági jogkörét átadni az önkormányzatok számára. Ez várhatóan azt is jelenti, hogy az egyes önkormányzatok különféle díjakat és díjrendszereket fognak alkalmazni. A beszedett díjakból központi befizetéseket nem tervezünk " – így a levél. Ugyanakkor meg szeretném jegyezni – miniszter úr is mondta – , hogy a 3780as számú, Parlament által tárgyalt, az árak megállapításáról szóló törvény szerint a közüzemi vízműből szolgáltatott ivóvíz, illetve közü zemi csatorna használatáért fizetendő díjak a minisztérium hatáskörében maradtak. Én azt hiszem, az ellentmondás teljesen nyilvánvaló. Az biztos, hogy könnyebb kezelni központilag a vízdíjakat ilyen mamutvállalatokon keresztül és azokat törvényként kiadni, de közgazdaságilag egyáltalán nem indokolható az egységes ár, mert a Dunakanyart, például csak Pest megyében, nem lehet összehasonlítani Nagykőrössel. Az állampolgárok a kiadásaikat ilyen értelemben sajnos kénytelenek növelni. Természetesen tisztában vagy ok az 1992es közlekedési, hírközlési és vízügyi minisztériumi rendelet B melléklete szerinti, 60 forint/köbméter összköltség feletti, illetve csak ivóvízszolgáltatás esetén a 40
