Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 3. kedd, a tavaszi ülésszak 11. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - SIKLÓS CSABA közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter:
666 miért kell a lakosságot központilag újabb töb bletköltségek kifizetésére kötelezni, amikor egy jogilag is járható úton anyagilag kedvező helyzetet lehetne teremteni? 4. A megyei érdekek védelme végsősoron a lakosságot sújtja. Miért kell ilyen monopolisztikus megyei szerveződésű vállalatokat életben ta rtani, milyen érdekek szólnak emellett a lakossági érdekekkel szemben? Befejezésül: addig, amíg intézkedés nem történik a vízműtárgyak tulajdoni és működtetési jogának átadásáról az önkormányzatok felé, a törvénykezés anomáliájából a költségvetés magára vá llaljae az így keletkező lakossági többletterheket, vagy azoknak egy részét? Várom válaszát. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Az interpellációra Siklós Csaba közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter úr válaszol. Siklós Csaba közlek edési, hírközlési és vízügyi miniszter válasza SIKLÓS CSABA közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter: Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! A képviselő úr interpellációja olyan témát érint, amely napjainkban igencsak sokakat érint, f oglalkoztat. A föltett kérdések lényegében a víz- és csatornadíjak mértékére, illetve a nagytérségi szolgáltató vállalatok kisebb egységekre történő fölbontására irányulnak. Ezért mindenekelőtt e két kérdésre válaszolnék. Először is: az 1992. évi víz- és c satornadíjak emelésére két ok kényszerítette tárcánkat. Az egyik – és ez volt a jelentősebb kihatású – , hogy megszűnt az a három milliárd forintos költségvetési támogatás, amely 1991ben még segítette az ország egy jelentős részén a lakossági árak mérséklé sét. A másik ok, hogy a vízműveket is érintette az a bér, anyag- és energiaárnövekedés, amelyet saját áraikban – ha nem akarnak működőképtelenné válni – meg kellett, hogy jelenítsenek. Meg kell mondanom azt is, hogy az így kialakult árak országos szinten igen nagy szóródást, eltérést mutatnak és a területi adottságoktól függően 23 forinttól 107 forintig terjedhetnek. Erre való tekintettel szavazott meg a tisztelt Ház az 1992. évi költségvetésnél másfél milliárd forint közvetlen támogatást, amely azokon a helyeken kerül felhasználásra, ahol a vízdíj 40 forint/köbméter, illetve a víz- és csatornadíj együttes összege a 60 forint/köbméter értékhatárt meghaladja. Mindez a képviselő úr által is hivatkozott rendeletben megjelent, és lényegesen enyhít a vízügyi sz empontból kedvezőtlen adottságú térségekben élők terhein. A második kérdéskör kapcsán hangsúlyozni szeretném, hogy az 1991. évi XXXIII. törvény, amely az állami vagyontárgyak önkormányzati tulajdonba adásáról szól, azt is tartalmazza, hogy az átadást egyes esetekben – így a vízműveknél is – az érintett önkormányzatnak, vagy ha az nagyobb területet érint, önkormányzatoknak kell kérniük. Nagykőrös város polgármestere a vízmű átvételét nem 1991. november 15én, a határozat meghozatalakor, hanem csak 1992. janu ár 15én keltezett levelében kérte a vagyonátadó bizottságtól, így természetes, hogy az átadás még nem történhetett meg, hiszen az nem egy formális eljárás, és egyébként – a szakemberek tájékoztatása szerint – ennek lefolytatása több hónapot is igénybe ves z. Tisztelt Képviselő Úr! Kérdéseinek további körére válaszolva hangsúlyozni szeretném, hogy minisztériumunk nem kívánja megtartani a víz- és csatornadíjak közel sem örömteli ármeghatározó szerepét, de mindaddig, amíg a jelenlegi rendszer fennáll, ezt a kö telességet teljesítenünk kell. Nem kívánjuk továbbá mindenáron állami tulajdonban tartani a vízműveket: szeretnénk azokat – ahol ennek feltételei megvannak – minél gyorsabban önkormányzati kezelésbe adni. Ezzel kapcsolatban két dolgot nem szabad azonban sz em elől téveszteni. Az egyik, hogy a lakosság szempontjából a leggazdaságosabb megoldásokat a nagyobb térségi rendszerek működtetése hozhatja – ahogy ezt a nyugati példák is mutatják. A másik, hogy a jelenlegi szervezetek fölbontása csak egyes helyeken ere dményez majd költségcsökkentést – az esetek nagy részében költségnövekedést fog okozni. Így lesz ez jelen esetben is, mert való igaz, hogy Nagykőrös
