Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 3. kedd, a tavaszi ülésszak 11. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - ÁBRAHÁM TIBOR, DR. (SZDSZ)
665 interpellációmat február 3án adtam le, és a 30 nap holnap jár le, de azért türelemmel kivárom a válaszadás idejét. (Derültség, taps a bal oldalon.) ELNÖK (Vörös Vince) : Dr. Ábrahám Tibor, a Szabad Demokraták Szövetségének képviselője, interpellációt nyújtott be a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszterhez, valamint a belügyminiszterhez "A lakossági csatorna- és vízdíjmegállapítás jelenlegi gyakorlatának problémái az egyes álla mi tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonába adásának tükrében" címmel. Ábrahám Tibor képviselőtársamat illeti a szó. Interpelláció: Dr. Ábrahám Tibor (SZDSZ) – a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszterhez, valamint a belügyminiszterhe z – "A lakossági csatorna- és vízdíj megállapítás jelenlegi gyakorlatának problémái az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonba adásának tükrében" címmel ÁBRAHÁM TIBOR, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Igen Tisztelt Miniszter Úr! Tisztel t Ház! Az 1992. január 6án megjelent Magyar Közlöny 2. számában a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter úr 1/92. számú rendelete, amely intézkedik az ivóvíz- és csatornadíjak mértékéről. E rendelet mellékletének 25. pontja a Pest megyei Víz- és Csa tornamű Vállalat – központja Budaörs – részére ivóvízdíjként 42,90 Ftot, csatornadíjként pedig 31,20 Ftot állapít meg köbméterenként. Ez így összesen 74,10 forint/köbmétert jelent. Ez az összeg Nagykőrös város vonatkozásában is, de egész Pest megyében is irreálisan magas, a korábbi, az 1991es 39,90 forint/köbméter díjnak mintegy kétszerese, ami csak még tovább növeli a lakossági terheket. Még 1991. augusztus 2án a Magyar Közlöny 87. számában megjelent az 1991. évi XXXIII. törvény, amely az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonába adásáról szól. A vizek, közcélú vízlétesítmények és vízközművek átadásáról a 15 – 20. §ban rendelkezik e törvény. E törvény egyébként múlt év szeptember 1jével lépett hatályba. Sajnos, annak ellenér e, hogy Nagykőrös város önkormányzata még tavaly ősszel úgy döntött, hogy az itt lévő vízművet önállóan kívánja üzemeltetni az önkormányzati törvény értelmében – mondom, ennek ellenére – a megyei vagyonátadó bizottság a tulajdon és működtetés jogáról még m ind a mai napig nem döntött. Tudomásom szerint ilyen és hasonló problémák az országban másutt is léteznek, tehát az eset nem egyedi, hanem, úgy gondolom, példa értékű. Ezek után kérdéseim a következők: 1. Miért nem lehet az adott önkormá nyzatnak gyorsan és zökkenőmentesen megkapnia a megyei vagyonátadó bizottságtól a tulajdon és működtetés jogát, hiszen, azt hiszem, könnyen belátható, hogy a túlzott vállalati általános költségekkel nem terhelt helyi vállalat sokkal kedvezőbb víz- és csato rnaműdíjakat tudna megállapítani, mint az – idézőjelben – megyei érdekeket képviselő anyavállalat? Erre a tulajdoni igényre Nagykőrös városa még múlt év november 12én testületi határozatot hozott. 2. A közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter úr már i dézett rendelete azt jelentie, hogy ezen megyei szervezeti vállalatok – más néven, mondjuk ki: monopóliumok – továbbra is megmaradnak, és így a '91. évi XXXIII. törvénnyel szemben az önkormányzatok nem kaphatják meg a településükhöz tartozó műtárgyak tula jdoni és működtetési jogát? Miért kell így az önkormányzatokat hátrányos helyzetbe hozni? 3. A jogi ellentmondáson túl, amely a jogszabályokból egyértelműen következik – nevezetesen hogy az egyik formálisan fenntartja a megyei vállalatokat, és központilag írja elő az ivóvíz- és csatornadíjakat, míg a másik törvény, az önkormányzati törvény szellemében lehetőséget adna az önkormányzatok számára, hogy önállóan működtessék a vízkezeléssel kapcsolatos műtárgyaikat –
