Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 2. hétfő, a tavaszi ülésszak 10. napja - A kárpótlási jegyek életjáradékra történő váltásáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - GÁSPÁR MIKLÓS, DR. a KDNP képviselőcsoport vezérszónoka:
616 felhasználva. Az ország gazdasági szempontjából is nyilvánvalóan jobb, ha a kárpótlási jegyeket a gazdaságban használják föl, mintha azt életjáradék formájában készpénzre váltják. A kárpótlásról szóló 1991. évi XXV. törvény végrehajtásának a fedezete, azaz a kárpótlási jegyek fedezete mintegy 60 – 70 milliárd forint állami vagyon. A 65 éves igényjogosul tsági korhatár mellett életjáradékra készpénzben elvileg ezen összeg mintegy egyharmadát, azaz körülbelül 20 milliárd forintot kell maximum kifizetni a jogosultaknak, ha minden jogosult életjáradékra váltaná a kárpótlási jegyét. Ezt a költségvetés kibírja, minthogy a kifizetés időben eltolva történik, ennél többet azonban nehezen. Végül, mintegy kisegítő érvéként a 65. életév mint igényjogosultsági korhatár mellett szól, hogy a korhatár leszállítása a leszállítás arányával egyenes arányban csökkenti a jogos ult részére életjáradékként havonta adható összegeket, hiszen az adott kárpótlási jegy névértéke változatlan marad, míg a folyósítás időtartama, a havi részletek száma nyilvánvalóan időben megnyúlik. Az életjáradék havi összege tehát ebben az esetben kevés bé jelentene tényleges anyagi segítséget a jogosultnak. Összefoglalva tehát, a kárpótlásról szóló törvénynek, a gazdaság érdekeinek és a szociális szempontoknak az együttes figyelembevétele során arra az eredményre juthatunk, hogy a 65 éves igényjogosultsá gi korhatár egyáltalán nem problémamentes, de talán elfogadhatónak látszik. Egy kivételt azonban a Kereszténydemokrata Néppárt a 65 éves igényjogosultsági korhatár alól mindenképpen kezdeményez, éspedig kiterjesztő értelemben. Azt javasoljuk, hogy a rokkan t igényjogosultak esetében betöltött 60 év alatt is legyen lehetőség a kárpótlási jegy életjáradékra váltására. A törvényjavaslat másik neuralgikus pontja a javaslat 7. §ában foglalt az a rendelkezés, amely szerint a járadék összegét 1993tól minden év má rcius elsejétől kell az előző év átlagos nyugdíjemelés 30%ával megegyező mértékben növelni. Ez a rendelkezés tulajdonképpen a járadék értékállóságának a kérdését veti fel. A Kereszténydemokrata Néppárt a járadéknak a törvényjavaslatban említett mértékű év enkénti növelésével nem ért egyet, azt kevésnek tartja. Ezért úgy foglaltunk állást, hogy míg a hivatkozott 30%os évenkénti emelést a törvényjavaslat a járadék emelésének a maximumaként rendeli, a KDNP ezt az évenkénti emelést csupán minimumnak, kiindulóp ontnak tekinti. Az ezzel kapcsolatos módosító javaslatunk lényege az, hogy a járadék emelésének évi mértékét a gazdasági teljesítményhez kössük, s azt javasoljuk, hogy az évi emelést ennek függvényében évente, a költségvetési vita keretében az Országgyűlés állapítsa meg. Garanciális szabályként azonban kimondjuk, hogy a járadék Országgyűlés által megállapított emelése nem lehet kevesebb az előző évi átlagos nyugdíjemelés 30%ánál. Reményeink szerint a gazdasági teljesítmény emelkedésével a járadékot is nagy obb mértékben lehet emelni, annál mint ami a törvényjavaslatban szerepel. Végül szeretnék kitérni egy alkotmányos kérdésre. Kifogásként felhozható egy bizonyos szempontból az, hogy az azonos korú férfi és nő nem azonos összeget kap havi részletekben a jára dék folyósítása során. Véleményem szerint a kifogás formális és nem alkotmányellenes a havi részletek eltérése a férfi és a nő esetében, hiszen közismert, hogy a férfiaknak és a nőknek más a várható élettartamuk. Éppen az az alkotmányos megoldás, amit a tö rvényjavaslat tartalmaz, vagyis hogy a férfi és a nő egyenlő elbírálása éppen azáltal jön létre, hogy mindketten a rájuk vonatkozó átlagos élettartam alatt kapják meg a kárpótlási jegy névértékének a teljes összegét. A másik kifogás, ami alkotmányossági sz empontból felmerülhet, az az, hogy megengedhetetlen diszkrimináció állampolgárok között az a körülmény, miszerint az állampolgárok egy része nem válthatja át kárpótlási jegyét életjáradékra, azaz készpénzre, míg az állampolgárok más része ezt megteheti. Ez az alkotmányossági kifogás egyrészt azért nem áll helyt, mert a kárpótlásról szóló 1991. évi XXV. törvény 7. § (1) bekezdése, amely a kárpótlási jegy életjáradékra való átválthatóságáról rendelkezik, alkotmányos rendelkezés, másrészt pedig azért sem áll h elyt, mert az
