Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 2. hétfő, a tavaszi ülésszak 10. napja - A kárpótlási jegyek életjáradékra történő váltásáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - GÁSPÁR MIKLÓS, DR. a KDNP képviselőcsoport vezérszónoka:
615 törvény 7. § (4) bekezdése a KDNP javaslatára úgy szól, hogy a kárpótlásra jogosult kérésére a kárpótlási jegy ellenében a társadalombiztosítás keretében külön törvény rendelkezései szerint életjáradék folyósítható. E külön törvény megszületését – amely most előttünk feks zik – mindezek alapján a Kereszténydemokrata Néppárt fokozott érdeklődéssel várta. Mi volt a fő cél, amely a szemünk előtt lebegett akkor, amikor lehetővé kívántuk tenni e vonatkozásban az életjáradék jogintézményét? A Kereszténydemokrata Néppárt szociális elkötelezettségének megfelelően a piacgazdaságban sem kizárólag a gazdaság sokszor brutális törvényszerűségeinek az érvényesülését kívánja, hanem hangsúlyozottan szociális piacgazdaság kialakítását tűztük magunk elé. Éppen ezért a kárpótlási jegy életjára dékra válthatásával egy szociális elemet kívántunk a gazdaságba bevinni. Ez a szociális elem pedig az, hogy akik koruk és ennélfogva sajnos gyakran egészségi állapotuk miatt nem kívánnak, vagy nem tudnak a kárpótlási jeggyel vállalkozni, azok a kárpótlási jegyük ellenében egész életük végéig havi részletekben készpénzt kapjanak, s ilyen módon egzisztenciális biztonsághoz jussanak. Ezt az általunk elérni kívánt célt a törvényjavaslat azáltal válósítja meg, hogy a 2. és 10. § szerint az életjáradék havonta fo rintban fizetendő, a jogosultat élete végéig megillető adómentes szolgáltatás. Lényeges garanciális elem a törvényjavaslatban, hogy az életjáradék iránti igényt az azt határozottan elbíráló lakhely szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatóság nem ut asíthatja vissza, ha a jogosult a törvényjavaslatban foglalt feltételeknek megfelel. További garancia a jogosult részére a fellebbezési lehetőség, vagy azt követően a bírósági út igénybevétele. Ugyancsak a jogosult érdekeit védi, hogy az életjáradék iránti igény érvényesítésével kapcsolatos eljárás költség- és illetékmentes. Ugyanakkor a törvényjavaslatnak egyéb problémái mellett két nagyon neuralgikus pontja van. Az egyik a korhatár kérdése. A törvényjavaslat 1. §a szerint a kárpótlási jegyet életjáradékr a váltani az a személy jogosult, aki 1991. december 31én a 65. életévét betöltötte. Itt felmerülhet és fel is merül, hogy miért nem – például – 60 év a korhatár, vagy miért nem a nyugdíjkorhatárt vette alapul e vonatkozásban a törvényjavaslat. Nos, állásp ontunk szerint – bár érzelmileg megértem a korhatár leszállításának igényét – a 65 éves korhatár leszállítása ellenkezne az életjáradékkal kapcsolatos eredeti elképzelésekkel, ugyanis a legrászorultabbaknak kívántuk biztosítani ezt a lehetőséget, de főleg ellenkezne magának a kárpótlási törvénynek a koncepciójával. Az 1991. évi XXV. törvény, azaz a kárpótlásról szóló törvény ugyanis az 5., 6. és 7. §aiban alapvetően gazdasági megfontolásokból főszabályként előírja, hogy a kárpótlás összegéről kárpótlási je gyet kell kiállítani, és a kárpótlási jegy csak kivételesen váltható át készpénzre. A kárpótlási jegy a hivatkozott törvény értelmében olyan bemutatóra szóló, átruházható, a kárpótlás összegének megfelelő, az állammal szemben fennálló követelést névértékbe n megtestesítő értékpapír, amelyet birtokosa legfőképpen az állami tulajdon privatizációja során értékesítésre kerülő vagyontárgyak – részvények, üzletrészek – megvásárlására, továbbá termőföldtulajdon megszerzésére használhat fel. Nos, a kárpótlási törvé ny alapján kárpótlási igényt benyújtó mintegy 800 ezer személy 38%a, azaz mintegy 300 ezer személy 65 év feletti, tehát körülbelül 300 ezer személy lesz elvben jogosult arra, hogyha kívánja, akkor kárpótlási jegyét életjáradékra válthassa. Ha a korhatár 6 5 év helyett 60 évre lenne leszállítva, akkor a kárpótlásra jogosultak már több mint 50%a lenne elvben jogosult kárpótlási jegyét életjáradékra váltani, ha pedig a nőknél a nyugdíjkorhatárra, azaz 55 évre szállítanánk le az igényjogosultság határát, akkor ez a szám jóval 50% fölé emelkedne. Mindezekből nyilvánvaló, hogy a törvényjavaslatban a kárpótlási jegy életjáradékká váltására a 65. életévben meghatározott korhatár leszállítása magának a kárpótlásról szóló 1991. évi XXV. törvénynek azt az alapvető cél kitűzését hiúsítaná meg, hogy a kárpótlási jegyek felhasználása elsősorban az állami tulajdon privatizációja során és termőföldtulajdon megszerzésére legyenek
