Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. február 25. kedd, a tavaszi ülésszak 9. napja - Az üzemanyagok környezetvédelmi termékdíjáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SÓVÁGÓ LÁSZLÓ, DR. (MDF) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - PAPP SÁNDOR, DR. (MDF)
563 Ha a környezeti ártalmak előidézői nyomon követhetőek, a közgazdasági ésszerűség és a társadalmi igazságosság elve azt követeli meg, hogy a károk megelőzését és felszámolását ne elsősorban az általános közteherviselés alapján oldjuk meg." Eddig az idézet. Tisztelt Ház! Az imént elhangzott megfogalmazás a nemzetközi gyakorlatban egyre inkább tért hódító elv, az úgynevezett elővigyázatossági elv haza i gyakorlatba való átültetését szorgalmazza. A hazai környezetpolitikában ez mindenképpen mérföldkövet jelentene. Az elv enyhébb formában azt mondja ki, hogy minden cselekedetünk kapcsán mérlegelnünk kell annak természeti és épített környezetünkre gyakorol t hatását, praktikus megfogalmazása pedig így hangzik: a szennyező fizessen! És ebben az összefüggésben a szennyezőn van a hangsúly. Ezt azért kell kiemelnünk, mert az elv semmiképpen sem jelentheti azt, hogy úgymond "ha fizetek, korlátlanul szennyezhetek" . Ma még távol vagyunk ettől a gyakorlattól. Bárki tudna példákat említeni arra, hogy egyegy környezeti elem vagy régió erőforrásainak gondatlan, a jövőre nem tekintő felhasználása, szennyezése kapcsán milyen erős törekvés nyilvánul meg arra, hogy mindeze k felszámolását akár a "nemzeti kincsről van szó" jelmondat jegyében az általános közteherviselés alapján oldjuk meg. Úgy vélem, ezt a gyakorlatot nem folytathatjuk. Ahol a szennyezők köre behatárolható, ott érvényesíteni lehet és kell az elővigyázatossági elvet. A II. világháború utáni időszak a motorizáció fellendülését hozta magával. Ennek sok szempontból jótékony hatása valamennyiünk számára ismeretes. Mára azonban a mennyiségi növekedés számos, súlyos gondot idézett elő. Elegendő legyen itt csupán a kipufogógázok által okozott egészségkárosodásra utalnom, melynek megdöbbentő adatait nap mint nap olvashatjuk a sajtó hasábjain. Ehhez más károk is társulnak. Különösen súlyos helyzet alakult ki a nagyobb városokban, elsősorban is Buda pesten, ahol egy felmérés szerint például minden hetedik lakos kimutathatóan ilyen környezetszennyezésből fakadó légúti megbetegedések enyhébb vagy súlyosabb formájától szenved. De ezen túlmenően a gépjárműforgalom nagyon sok rejtett költséggel is terheli az adófizetőket. Az útépítés és karbantartás, a talaj, víz- és légszennyezés, az erdő- és mezőgazdasági, továbbá épületkárok, a környezetszennyezés és zajártalom okozta különféle betegségek, a balesetet szenvedettek ápolása, a rokkantak nyugdíja, a roncs ok, az elhasznált autógumik és akkumulátorok elhelyezése vagy újrahasznosítása mindmind pénzbe kerül. Az ilymódon jelentkező terhek igen jelentős hányada az egész társadalom adóiból és hozzájárulásaiból származó költségvetésből kerül kifizetésre. Az elmon dottak – hangsúlyozni szeretném – nem csupán hazai gondként jelentkeznek, hanem arra engednek következtetni, hogy ezek a nehézségek az ezredforduló tájékára minden valószínűség szerint világviszonylatban is új közlekedési koncepciót kényszerítenek ki, amel y várhatóan a tömegközelekedés és a vasúti teherszállítás fejlesztését fogja előnyben részesíteni. Tisztelt Ház! Az általános vitában Szűcs István képviselő úr a környezetvédelmi termékdíjjal, az üzemanyagok környezetvédelmi termékdíjával kapcsolatosan fel tette a kérdést, hogy miért éppen az üzemanyagok, miért egyetlen termékcsoportról van itt szó, amikor számos egyéb termékcsoport is megnevezhető környezetkárosításként. És azt a kérdést is megfogalmazta, hogyha csak egyről van szó, miért éppen az üzemanyag okról beszélünk. Én azt hiszem, hogy erre a kérdésre viszonylag egyszerűen elfogadható választ adhatunk. A termékdíj olyan sajátos elvonás, amelynek felhasználása nagyon célzatosan kell, hogy megtörténjék. Ennek megfelelően feltétlenül fontos a jó előkészí tés, hogy a meghatározott célra való felhasználás valóban eredményeket is hozzon, és ez természetesen számos egyeztető, előzetes tárgyalással jár együtt. De úgy is fogalmazhatnék, hogy nem hiszem, hogy a jelenlegi helyzetben sikeres vállalkozás lenne egy k örnyezetvédelmi termékdíjcsomagot benyújtani, hiszen a mai magyar társadalom számos más gonddal küszködik, és ezt nálunk tehetősebb társadalmak sem engedhették meg maguknak. És
