Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. június 8. hétfő, a tavaszi ülésszak 40. napja - Határozathozatal a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A szakszervezeti vagyon védelméről, a munkavállalók szervezkedési és szervezeteik működési esélyegyenlőségéről szóló 1991. évi XXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - HORVÁTH LÁSZLÓ (FIDESZ)
2555 Nagyon fontosnak tartjuk azt a kérdést, hogy belépvén az új munka törvénykönyve július 1jétől, a participációs jogok gyakorlása vákuumba kerülni látszik. Ugyanis amíg az üzemi tanácsok létre nem jönnek, amit a törvény az ő kezükbe ad, addig a participációs jogokat nem tudni, hogy ki gyakorolja, márpedig a privatizáció addig is folytatódni fog, így részt vévén ebben a többpárti konszenzusra törekvő módosító csomag megalkotásában, megpróbáljuk elérni azt, h ogy ez a kérdés ne vesszen el, s a participációs jogok gyakorolhatók legyenek az átmeneti időszakban is. És mindezek miatt kérjük az elnök urat, hogy ma ne zárja le ennek a törvénynek az általános vitáját, mert ma este folytatni szeretnénk ülés után a munk ánkat. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra következik Horváth László a Fiatal Demokraták Szövetsége részéről. (16.30) Felszólaló: Horváth László (SZDSZ) HORVÁTH LÁSZLÓ (FIDESZ) Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Az elmúlt héten akadt a kezembe az a most megjelent, külsőre egyébként esztétikus kis könyvecske, amely a Kormány kétéves tevékenységét mutatja be. A könyv címe: Félúton. Nos, javasolnám, hogy készülhetne egy ugyanilyen kis brosúra a munkaügyi tárcáról va gy inkább a munka világáért felelős Schamschula államtitkár úr áldásos tevékenységéről is, és a könyv címe lehetne az, hogy Tévúton. (Derültség a bal oldalon.) Ugyanis Schamschula úrnak bizony elvitathatatlan érdemei vannak azügyben, hogy igazat kell adnun k Forgács Pálnak, a Liga leköszönő elnökének, amikor azt mondja, hogy "felvirágzás és demokratizálódás helyett történetének egyik legsúlyosabb válságához érkezett a magyar szakszervezeti mozgalom. Élezi a megosztottságot a Kormány, amely a szociális piacga zdaság jelszavát feledve nem partnert, hanem akadékoskodó ellenfelet lát az érdekvédelmi szervezetekben." Tisztelt Ház! Több mint két éve hurcoljuk megoldatlanul a szakszervezetek problémáját, a szakszervezeti vagyon gondját, amelynek sorsáról az egy évvel ezelőtt elfogadott XXVIIIas törvény volt hivatott átmenetileg rendelkezni. E törvény bizonyos módosítását kéri tőlünk a kormányzat a most tárgyalandó törvénytervezetében. Engedjék meg, hogy röviden emlékezetükbe idézzem az előzményeket, mert a látszólag egyszerű törvénytervezet szakmailag és politikailag is fontos kérdéseket vet fel úgy, hogy a problémával nem kezd semmit, feldobja azokat a levegőbe és ezzel nemhogy nem segít, hanem épp ellenkezőleg, csak súlyosbítja a munka világának elmérgesedett konfli ktusait. Tehát jöjjön először a történet – nem mese. A szakszervezeti vagyonról még 1989. decemberében egy SZOThatározat mondta ki, hogy azt egyben kell tartani. Rövid időn belül kiderült azonban, hogy nemhogy a vagyont, még a SZOTot sem lehet egyben tar tani, hiszen 1990. március 2a és 4e között a rendszerváltás csókjától gyönyörűséges, szépséges MSZOSZszá alakult és a 19 ágazati szerv több mint 100 szervezetté osztódott rövid idő alatt. 1990 nyarán a szakszervezeti mozgalom még tudott eredményeket fel mutatni, hiszen létrejött júliusban a Szakszervezeti Kerekasztal, augusztusban pedig az Érdekegyeztető Tanács, amelyben a munkavállalókat a 7 szakszervezeti konföderáció képviselte, nem is eredménytelenül, hiszen a nyár végén sikerült elérniük a minimálbér ek megemelését. 1990 őszén kezdődtek a bajok, megbomlott az egyetértés, s kezdetét vette a szakszervezeti vagyon körüli, máig húzódó vita, mivel ekkorra világossá vált, hogy az MSZOSZ nem óhajt osztozkodni a vagyonon. Ezért aztán 1990 decemberében a Liga é s a munkástanácsok vetették fel a szakszervezetek közötti választás gondolatát, amelynek hozadéka lett volna, lehetne egy lehetséges vagyonmegosztás.
