Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. június 8. hétfő, a tavaszi ülésszak 40. napja - Határozathozatal a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A szakszervezeti vagyon védelméről, a munkavállalók szervezkedési és szervezeteik működési esélyegyenlőségéről szóló 1991. évi XXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - HORVÁTH LÁSZLÓ (FIDESZ)
2556 Mivel ötletüket a konföderációk túlnyomó többsége elvetette, fordult a két említett szakszervezet a Parlam enthez 1991 tavaszán. Igaz, június 25én az MSZOSZ – bizonyítandó nagylelkűségét, megegyezési készségét – indítványozott egy megbeszélést a vagyonmegosztás ügyében, fellépése azonban nem lehetett teljesen hiteles, hiszen a tárgyalás előtt egy nappal több m int 70 milliós vagyon elidegenítésére tett kísérletet az ominózus Froburgügyben. Nos, ilyen előzmények után 1991. július 12én alkotta meg a Parlament a XXVIIIas törvényt. Bizonyára emlékeznek rá képviselőtársaim, lehet, hogy a nézők, rádióhallgatók már kevésbé, hogy a törvény kimondta: minden érdekvédelmi szervezet köteles vagyonával elszámolni az év augusztus 30áig; tilos az érintett vagyonkört eladni, terhelni; a vagyont a szakszervezetek között kell felosztani – és itt kérném a képviselőtársaim figye lmét, mert ez a pont lényeges lesz a későbbi tárgyalás során – : tehát egyben kell tartani a vagyont, mondta ki a törvény. Létrehozta a törvény a vagyont ideiglenesen kezelő szervezetet: a VIKSZet, amelynek tagjai a Liga, a munkástanácsok, az MSZOSZ és a t öbbi négy konföderáció által közösen delegált egy képviselő voltak. Arra is emlékszik mindenki, hogy a törvény megszületése után közvetlenül az MSZOSZ az Alkotmánybírósághoz fordult, kérve a törvény egyes részeinek és egészének is megsemmisítésé t, valamint 1991 novemberében létrehozta a semmilyen jogosítvánnyal nem rendelkező ellenVIKSZet. Azért itt megjegyezném, hogy én azzal nem dicsekednék, hogy egy parlamenti párt frakciójának tagjaként egy szakszervezetet abban támogattam, hogy egy törvény t ne tartson be, és ezt a törvényt bojkottálja. Ugyanis egy demokráciában a törvény lett légyen akármilyen, kötelező, hogy betartásra kerüljön. (Közbeszólás: Így van!) Ez év tavaszán, április 30án született meg e tárgyban az Alkotmánybíróság döntése. E dö ntés – bizonyára olvasta mindenki – tartalmazza a törvény eredeti célkitűzésének és szükségességének teljes megerősítését mind a vagyon zárolásának, mind az elszámoltatásnak, mind az újramegosztásnak és a szakszervezetek közötti választásnak a kérdéseiben. Ugyanakkor alkotmányellenesnek minősít valóban két olyan kérdést, a törvénynek két olyan részletét, amelyek a törvény lényegét nem érintik. Hiszen kifogásolja a VIKSZ összetételének önkényes voltát és helyteleníti az alapítványi vagyonra vonatkozó rendelk ezést. Tisztelt Ház! Végeredményben megállapíthatjuk, hogy az alkotmánybírósági döntés ellenére is az MSZOSZ számára volt sikeres az elmúlt esztendő, hiszen mindenféle jogi, gazdasági következmény nélkül bojkottálhatta a törvényt, vagyonával csak pár hete számolt el, eközben ellenfeleit kiéheztette, kifárasztotta és a szakszervezeteket érintő, közelgő választások előtt bizakodóan tekinthet a jövőbe. Térjünk rá most az 5719es számú törvényjavaslat konkrét vizsgálatára. A Kormány ezt a törvényjavaslatot máju s 8án terjesztette a Ház elé. Két rövid bekezdését átolvasva ennek a törvénytervezetnek, nyugodtan mondhatjuk ki, hogy a törvénytervezet színvonalát tekintve szakmailag és politikailag is – elnézést kérek: csapnivaló. Nézzük először a szakmai kifogásokat. Úgy gondolom, az egy elég komoly szakmai kifogás önmagában, hogy a törvényjavaslat tudomást sem vesz az Alkotmánybíróság április 30i döntéséről. Miről szól a törvénytervezet? Hát arról, mivel a XXVIIIas törvény értelmében a szakszervezetek közötti válas ztásokat 1992. július 17ig le kellene bonyolítani, jogos a Kormánynak az a szándéka, hogy mivel a határidő nem teljesíthető, egy későbbi, október 1től november 30ig terjedő időszakra halasztja el a választásokat. De az már kifogásolható és valószínűleg alkotmányos problémát vet fel, hogy ezután is, a választások után is csak ideiglenes vagyonmegosztásról szól a bekezdés. Ez nemcsak az Alkotmánybíróság állásfoglalásával nincs összhangban, hanem ellenkezik az összes szakszervezeti konföderáció álláspontjáv al is.
