Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. június 2. kedd, a tavaszi ülésszak 38. napja - Egyes saját jogú nyugdíjak emeléséről szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - KIS GYULA JÓZSEF, DR. a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság elnöke: - ELNÖK (Dornbach Alajos): - BECKER PÁL, DR. a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság alelnöke: - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KELEMEN ANDRÁS, DR. népjóléti minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KELEMEN ANDRÁS, DR. népjóléti minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KELEMEN ANDRÁS, DR. népjóléti minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KELEMEN ANDRÁS, DR. népjóléti minisztériumi államtitkár:
2516 Köszönöm szépen a szót, Elnök Úr. Az általános vitában hozzászólók többsége támogatta a beterjesztett korrekciós nyugdíjemel és elvét. Egyetértettek azzal, hogy azok részesüljenek minél nagyobb emelésben, akik régebben mentek nyugdíjba, s hosszú szolgálati időt értek el. Az elmúlt évtizedben folytatott nyugdíjemelési gyakorlat ugyanis a kisebb, általában rövidebb szolgálati idő alapján megállapított nyugdíjakat előnyben részesítette, s a közepes, illetve annál nagyobb nyugdíjaknál következett be jelentősebb értékvesztés. Ezt az alapelvet egyébként a legutóbbi nyugdíjemelésekről folytatott vitákban már a szociális bizottság és a k épviselők többsége is megerősítette. Azokkal a hozzászólókkal is egyet tudok érteni, akik az alapelv támogatása mellett rámutattak a javaslat egyes hiányosságaira, azonban az örökölt rendszer hibájából fakadt eltérések és ellentmondások gyógyszere kétségte lenül sok pénzt kíván. Szigethy képviselő úr mondta ki azt az igazságot, hogy százszázalékosan tökéletes javaslat nincsen. Ezt mi is így gondoljuk, hiszen most 10 milliárd forintból egycsapásra nem lehet orvosolni a nyugdíjrendszerben évtizedek alatt felha lmozódott feszültségeket. Egyedül az MSZP részéről hangzott el alapvető kifogás a korrekciós intézkedésekkel szemben. Ez érintette a Parlament által nagy többséggel hozott januári és szeptemberi intézkedést. Nem értenek egyet azzal, hogy azt nem differenci áltuk. A mostani differenciálásnál pedig azt nehezményezik, hogy az özvegyi és árvaellátást nem emeljük, vagyis az intézkedés nem teljes körű. Ha 13%kal januártól és 6,5%kal szeptembertől nem emelkedne minden ellátás, akkor egészen bizonyosan és joggal m egkapnánk a vádat, hogy a korábbi gyakorlatot folytatjuk, és az újabban megállapított nyugdíjak értékvesztését alapozzuk meg. Egyáltalán nem tekintjük másodrendű nyugdíjaknak a hozzátartozói ellátásokat – mert ilyesmi is elhangzott – , de tudni kell – külön ösen a tárca korábbi miniszterének – , hogy az elmúlt időszakban az átlag alatti nyugdíjaknál következett be viszonylag a legkisebb arányú értékvesztés, s a hozzátartozói ellátások döntően ebbe a csoportba tartoznak. Ha a mostani kiigazítást a teljes körre kiterjesztenénk, akkor személyenként alig 300 forint emelés jutna, ezt az összeget már nem lehetne differenciálni. Ezzel tehát megőriznénk – az MSZPn kívül mindenki által kifogásolt – nyugdíjaránytalanságokat, amelyek a legjelentősebbek a régebben és hos szabb szolgálati időben nyugdíjba vonultak öregségi és rokkantsági nyugdíjainál. Ugyanakkor módosítványaik a nyugdíjrendszer valóban ellentmondásos, de szociális elvű elemeire vonatkoznak, mint amilyen az egyesítési összeghatár általános emelése a 6024es számon, amit most csatlakozó módosító javaslattal 6059es számmal kiegészítettek és korrigáltak. A házastársi pótlékra jogosító összeghatár szintén általános emelése a 6025ös számon. S ezek a régebbi nyugdíjak értékvesztésével közvetlenül nem függnek össz e, már amiatt sem, hogy az összeghatárok emelését a múltra és a jövőre egyaránt érvényesítik, vagyis két szempontból sem, a jövőre vonatkozó intézkedésekkel a mostani korrekció esetében nem kívánunk foglalkozni, és a szociális típusú ellátások pedig az ún. profiltisztítás keretében – az Országgyűlés határozata értelmében – ezek ki fognak kerülni a társadalombiztosítás ellátási köréből. Jogos viszont az az észrevételük, hogy aránytalanságok e korrekció után is maradnak a saját jogú nyugdíjellátások között. É n úgy gondolom, naivitás azt gondolni, hogy 10 milliárd forintból most minden problémát kezelni lehet. Ezt a Kormány nem is ígérte, csupán részleges korrekcióról és ennek első lépéséről van most szó. Reméljük, hogy ezt az intézkedést – a gazdaság teherbíró képességének javulásával – folytatni tudjuk. Az SZDSZes képviselők két módosító javaslatot tettek, a 6034es számú javaslatukban azt indítványozzák, hogy az egyesített ellátásban részesülők a saját nyugdíjukra jutó emelést a 8610 forintos együttfolyósítá si összeghatáron felül kapják meg. Ez a módszer sajnos – a Kormány javaslatához képest is – úgy érezzük, hogy több ellentmondást vált ki. Például, ha a saját jogú
