Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. június 2. kedd, a tavaszi ülésszak 38. napja - A rádióról és a televízióról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KULIN FERENC, DR. (MDF)
2454 SZDSZ soraiban: Az MDF.) Egyrészt az a ku lturális bizottság, amelyik bizottságban a törvény tervezete készült. 41 ülésszakon vitattuk ennek a törvénynek a részleteit. Tekintettel arra, hogy a Magyar Televízió sorsát, jövőjét nem egyedül Hankiss Elemér koncepciója, hanem ennek a bizottságnak a tör vényelőkészítő munkája határozza meg, ezért elképzelhetetlen a két tényező közötti összhang megteremtése nélkül koncepciót végrehajtani. A másik politikai tényező a magyar Parlament, amelyik végül is meg fogja szavazni valamilyen formában a televízióról s zóló törvényt, és amelyik a költségvetési vitákban eldönti azt, hogy milyen támogatást kap a Magyar Televízió. Ha tehát jogi, törvényelőkészítési oknál fogva és gazdasági okoknál fogva de facto nem független a Magyar Televízió, akkor teljesen indokolatlan valamiféle absztrakt politikai függetlenségről beszélni. (Közbeszólás: Pontosan erről van szó.) Nagyon célszerű rámutatni arra a konkrét problémára, amit ezúttal Fodor Tamás vetett fel. A szabaddemokratáknak kedvenc tétele, hogy a gazdasági függőség, a kö ltségvetéstől való függőség úgy szüntethető meg, hogy a költségvetési támogatás, akár céltámogatás, nem évenkénti költségvetési vitákban dől el, hanem görgetett módon előre két évre. Mit jelent ez? Ha elfogadnánk ezt az ötletet, ebben az évben decemberben a magyar Parlament ugyancsak egyszerű többséggel 1994re határozná meg a Magyar Televízió költségvetési támogatását, hogy ez miért abszurdum, arra vonatkozóan csak két érvet hadd hozzak föl. Egy: ki meri ma megjósolni azt, hogy milyen inflációval kell szám olnunk 1994ig? Kettő: ha netalán 1994ben más felállásban működne a választások után a Parlament, elfogadnáe az új vezetés, az új parlamenti többség azt a költségvetési támogatást feltétel nélkül, amit két évvel korábban határozott meg a Parlament, hisze n egyszerű többséggel lesz módja újra meghatározni a költségvetési támogatást. Tehát olyan technikai lehetetlenség ennek az elvnek a gyakorlatba ültetése, hogy igazán nem lehet többnek tekinteni, mint egy jól hangzó érvnek, amelyik azonban használhatatlan. (12.20) Nagyon örülök, hogy többedszer napirendre került a kinevezési törvény problémája. Az ellenzék előszeretettel hivatkozik arra, hogy az utolsó pillanatban a kormányzó pártok visszaléptek egy, a bizottságban alakuló vagy már kialakult konszenzustól, attól a konszenzustól, amely a kereskedelmi televíziók engedélyezésének rendjével kapcsolatban az RTH elnökének jelölését szabályozó paragrafus körül alakult ki vagy látszott kialakulni. Igen, kétségtelen, itt történt egy visszalépés egy tervezett konszenz ustól, de a tisztelt ellenzék ilyenkor nem hozza ezt összefüggésbe azzal, hogy ők viszont visszaléptek attól a konszenzustól, amely konszenzus a közszolgálati televízió működtetését biztosító kinevezési törvényben adva volt. Két formában is. Egyrészt ez 19 92ben kétharmaddal született törvény, másrészt a bizottsági viták során ez a kinevezési törvény végül is konszenzust élvezett. Na már most kétségtelen, hogy azok a fejlemények, amelyek az utóbbi hetekben lezajlottak éppen a két médium elnökének a meghallg atásával, ezek arra figyelmeztették az ellenzéket, hogy ennek a törvénynek az a fajta értelmezése, ami idáig jellemezte az együttműködésünket, ez nem olyan evidens. S nagyon jó, hogy ez most napirendre került és felszínre került. Azért, mert két dologról v an szó. Egyfelől arról, hogy ez a törvény valóban készteti a parlamenti törvényhozókat arra, hogy konszenzussal jelöljék ki és válasszák meg a televízió és a rádió elnökét, de nem kényszeríti erre a konszenzusra, egész egyszerűen azon oknál fogva, hogy nem is kényszerítheti. Egy olyan intézménynek a vezetését nem lehet konszenzuskényszertől függővé tenni, amely intézménynek a vezetéséért valakinek felelősséget kell vállalni. És ez a döntő kérdés. Ki az, akinek felelősséget kell vállalni? Ma, vagyis az új te levízió- és rádiótörvény megszületéséig ezt a felelősséget a kormányzat vállalja. Örökölte ezt a felelősséget, igenis a pártállami időszakból. És az új médiatörvény csak úgy születhet meg, hogyha ezt a felelősséget egyértelműen továbbtelepíti valakire, val amire.
