Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. június 2. kedd, a tavaszi ülésszak 38. napja - A rádióról és a televízióról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - BERTHA ZOLTÁN, DR. (független)
2444 Köszönöm. Szólásra következik Bertha Zoltán független képviselő. Az elnöklést átadom Szűrös Mátyásnak. (Az elnöki széket dr. Szűrös Mátyás foglalja el.) Felszólaló: Dr. Bertha Zoltán (független) BERTHA ZOLTÁN, DR. (fü ggetlen) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Talán nem is az egyik, a negyedik, hanem – ahogy sokan állítják – a legfőbb hatalmi ág, a tömegkommunikáció, a tömegbefolyásolás, a véleményformálás alapvető problémáit feszegeti a rádió- és televíziótörvény, illetve a kör ülötte folyó vita. Az alkotmányos közjogi berendezkedés lényegi sajátosságaival egyenrangú kérdéskör ez, sőt lehet, hogy azoknál is fontosabb. Mert a politikai, törvényhozó és a többi hatalom, valami előzetes társadalmi szándékból, illetve képviseleti arán yból vezethető le, a médiauralom ellenben nem a választottságból, hanem az önhatalmúságból meríti önnön legitimitását, s éppen a választói legitimáció gyökeréig hatolva, az egyéb politikai területek, mozgások átvetítő, manipuláló közvetítésével, értelmezés ével, voltaképpen választói akaratokat alakít, konstruál, irányít. Ez a fő hatalom, amely tehát sem ellenőrzést, sem korlátozást nemigen tűr – szemben a többi hatalomgyakorlási formával – , nincs racionális kapcsolatban a népszuverenitással, nem abból követ kezik, hanem éppen ahelyett teremt egy saját érdekű értelmezési univerzumot, amely azután meghatározza a választás milyenségét, ezzel pedig a társadalmi gondolkodás hosszú távú tendenciáit. Ez a fölöttes uralmi helyzet, ennek szabályozása, kezelése vagy eg yáltalán átlátása tehát feltétlen történelmi, nemzeti sorskérdés. Valóban a sajtószabadság döntő mozzanatáról van szó. De ha ennek a szabadságnak az eredete tisztázhatatlan – pontosabban csak a múlt- és jelenbeli előnyszerzés, a versenykíméletlenség gátlás talan folyamatába ágyazódik – , akkor kétségtelen marad, hogy az egyik szabadság nem szoríte ki másik szabadságot, és a győzedelmeskedő szemléletdiktatúra elviselie a másféleséget. Ameddig létezik állami költségvetésből működő közmédium, addig az ilyen t ípusú intézmény tevékenységét semmiképpen sem elégséges a "szabadság" fogalmával meghatározni. A társadalmi vagy állami finanszírozás nem magántőkés vállalkozás, vagyis feladatot, kötelességeket ró az ilyen fajta médiára, szolgálatot kívánva tőle – és nem mindegy, hogy az a selejt, az ízlésromboló erő kívánalmainak vagy a nemzeti kultúra magasrendű szellemének igyekszike megfelelni. Ha ez a törvény valamit is javít a mostani állapotokon, akkor szükséges a támogatása – mert jelenleg a rádióban és a tévében úgyszólván dühöng az úgynevezhető "liberális kurzus", s ha a kisajátítás, a monopolizálás veszélyét emlegetik némelyek, akkor ezen a veszélyen már túl vagyunk: a kisajátítás megtörtént, a fenyegetettség nem áll fenn, mert bekövetkezett, állapottá rögzült a z, amitől félni lehetett: a kisajátítottság és a kirekesztéses propagandaárasztó gépezetté alacsonyodás. (Taps a jobb oldalon.) Hogy nincs közvetlen, konkrét, minden percnyi összefüggés az ellenzéki politika és az ellenzéki rádió, tévé propagandája között? Még ez is meglehet: egymástól függetlenül is hajthatják egymás malmára a vizet, szolgálhatnak közös érdeket, közös célt. (11.30) Például olyan nyelvi közeg teremtésével, amely drasztikusan sorvaszt mindennemű árnyalt gondolkodást, s primitív, jelszószerű nyelvi sablonokkal, szólamokkal, egymásnak is ellentmondó klisékkel támadja egyszerre a Kormányt és a kormánypártok által támogatott értékeket. Ha naphosszat populizmust, nemzetikeresztény kurzust, tekintélyelvűséget, jobboldali totalitarizmust, államközp ontúságot stb. kiáltoznak az önkarikatúra, az önparódia minden kritériumát kimerítve, s nevetséges önellentmondásba is keveredve a sűrű vagy állandó frázispufogtatás tartalma és ténye között, akkor olyan össztársadalmi méretű nyelvitudati elsivárosodás ke letkezik, mint a kommunizmus alatt. A "szocializmus" vagy "marxizmusleninizmus" obligát szóömlenyei helyébe a pozitív tartalmú "szakmai" és "liberális" kifejezések kerülnek, a negatív oldalra pedig – mondjuk, az
