Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. június 2. kedd, a tavaszi ülésszak 38. napja - A rádióról és a televízióról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György):
2443 De tudom, hogy itt kényes egyensúlyról van szó: ebben az átmeneti időszakban, amiben élünk, a médiának nagyobb szerepe van, mint a kiegyensúlyozott demokráciákban. Ezért olyan fontos, hogy konszenzussal, minden oldal számára eg yenlően kellő távolságot és közelséget biztosító minőségi többséggel szülessék meg e törvény. És ez nem részletkérdés, amit majd valamikor a szavazás során eldöntünk. Elmúltak a "mézeshetek", amikor megegyezés alapján hozott törvények nem teljesen kicsiszo lt formáin nem akadtak fenn az érdekeltek. De kiderült, hogy itt és most nincs helye a becsületszónak, a közös akaratnak: hiába születik ez a törvény – szövegében is – azért, hogy a korábban kormánybefolyás alatt álló médiát kivegye ez uralom alól, hiába a közös akarat a konszenzusról, a megegyezésről, a tételes forma tényleg megadja a lehetőséget arra, hogy igenis, kiszolgáltatott legyen a média a Kormány többségének. Vége a "mézesheteknek", elszállt az Isten és ember előtt elhangzott ígéret. Ahogyan ezt i tt szemben egyértelműen megfogalmazták – idézek: "Ilyen ostoba †gentlemen's agreement' kifejezéseket számon kérve rajtunk – hát hogy lehetett volna akkor ilyesmire gondolni! Hát éltünk azzal a lehetőséggel, ami akkor lehetséges volt – most pedig sokkal töb bet akarunk." Ezért a most tárgyalandó törvénynél a rosszhiszeműség szemüvegén keresztül kell százszor és százszor átnézni a szöveget. Nincs ígéret és becsületszó: megtanították a többség képviselői, hogy amit erővel el lehet intézni, azt erővel el is dönt ik, még ha ez törvényeket is sérthet… Ez a törvény pedig, ami itt előttünk van, igazából nincs kidolgozva, új intézményeket, jogintézményeket tartalmaz, amelyek tucatjával hordják azokat a lehetőségeket, hogy a Kormány itt vagy ott feles törvényekkel beava tkozzon, vagy esetleg még régebbi és alacsonyabb szintű jogszabályokkal maga alá gyűrje a médiát. Mert mi például ez a közalapítvány, ami szerepel a törvényben? Hol a helye a magyar jogrendben? Ha még a "mézeshetek" időszakában lennénk, akkor azt mondanám: elhisszük, amit el akarunk hinni, hogy ez a forma biztosítja a függetlenséget, azt, hogy a Televízió, Rádió nem a pártoké, nem a Kormányé, hanem a közé. De nem szabad már hinni, hanem kételkedni kell. Lelki szemeimmel látom azt a törvényt, amely az alapít ványt a költségvetési Rádióval és Televízióval, mondjuk, a Pénzügyminisztérium alá helyezi; hallom azt a politikai vitát is, amely a független médiák anyagi támogatása kapcsán bontakozott ki, és amely csak bizonyos politikai engedményekért – például a gazd asági helyzet optimistább bemutatásáért, szociálisan érzékeny reklámokért vagy a magyar kisfarmer gazdák földdel vívott hősies küzdelmének bemutatásáért – hajlandó megszavazni a támogatást. És hogy nem kell nagyon rosszindulatúnak lenni, nem légből kapott a kételkedés, nézzék meg a nemrégen elfogadott államháztartási törvényt, amely szerint nem adható költségvetési támogatás alapítványoknak. És mit mond a most tárgyalandó törvény? Hogy a közszolgálatiműsorkötelezettséghez szükséges ráfordítások fedezetére az alapítvány költségvetési céltámogatásban részesülhet. Melyik az igaz? Nem az történike, amit mondtam, hogy a Rádió és a Televízió gazdasági biztonságát egy feles törvénnyel kétségessé lehet tenni? Úgy hiszem, igen. Ezért is mondom azt, hogy a médiákról szóló törvény nem szeletelhető fel, hogy vannak fontos vagy kevésbé fontos részei. Nem véletlen a hosszúra nyúlt, részletező előkészítés, a mindenre választ kereső, túlbonyolított tervezet. A médiákról szóló törvény a sajtó függetlenségéről, szabadságáról szóló törvény, s ezért ez különleges súlyt kap. A demokrácia szempontjából azt lehet mondani, hogy alaptörvény, amelynek bonyolult összefüggési rendszereiből nem emelhetők ki egyes részek. Elfogadásához, módosításához – súlyának megfelelően – minősített t öbbséget kell kapnia, nehogy bármikor bármely hatalom, pillanatnyi rövid távú vagy esetleg hosszú távú érdekeinek engedve, saját befolyását építse ki, és ezzel korlátozza a vélemény, a gondolat szabadságát. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a bal oldalról .) ELNÖK (Szabad György) :
