Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. június 2. kedd, a tavaszi ülésszak 38. napja - A rádióról és a televízióról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - SCHIFFER JÁNOS, DR. (MSZP)
2442 SZABÓ TAMÁS, DR. tá rca nélküli miniszter: A határozathozatalkor, elnök úr. ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat határozathozatalára és azt megelőzően a miniszteri válaszra előreláthatóan a jövő heti ülésünkön kerül sor. A rádióról és a te levízióról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása ELNÖK (Szabad György) : Most soron következik a rádióról és a televízóról rendelkező törvényjavaslat átalános vitájának folytatása. A vitában felszólalásra jelentkezett előzetesen Schiffer Jáno s, a Magyar Szocialista Párt részéről. Felszólaló: Dr. Schiffer János (MSZP) SCHIFFER JÁNOS, DR. (MSZP) Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Talán emelkedettnek is lehetne nevezni a törvényjavaslat eddigi vitáját. Felhangzott a vita során többek között Goethe, Chesterton, Babits, Sík Sándor, Batsányi, VII. Gergely neve. Az előadók mondandójukat míves idézetekkel színesítették, több oldalról húzták alá, hogy konszenzusra van szükség a törvény elfogadásához, és megvan az akarat a megegyezésre. Miközben így folyt a vita, aközben már – vagy már előbb – íródott a forgatókönyv és a határozat, amelynek semmi köze nem volt az emelkedettséghez, a konszenzuskereséshez; nem megegyezésről, nem kiegyezésről volt szó, hanem csak a hatalomról. És hogy tévedésben ne legyünk, kih irdették, tudtunkra adták, hogy nem lehet bármit mondani, a döntést nem befolyásolja a tény, az érv, az ész. (11.20) Úgy gondolják, nem az a jó demokrácia, ahol az elhangzott érvek, vélemények hatására születik a döntés. Miközben a Parlament díszes termeib en az előadók érveiket adták elő, hogy miért szükséges egy demokratikus médiatörvény, aközben a "fehér ház" egyik szobájában forgatókönyvet írtak, kihallgatnak, a szobák falai számára ismerős stílusban, tartalommal – csak most nem a munkásosztály, a parasz tság szerepeltetését kérik számon, hanem a magyar nyelv, a vidék szerepeltetését; nem a szocializmus építésének támogatását hiányolják, hanem azt, hogy kevés az optimizmus a műsorokban, és természetesen nem elemzésekre alapozva vonják le a következtetést, hanem egy sajátos koncepció jegyében. Egy olyan koncepció születik, amely a médiát csak hatalmi tényezőnek tekinti, és úgy gondolják, hogy a többségnek joga van ezzel a hatalommal rendelkeznie. Vajon tényleg eze a demokrácia modellje, hogy a többség minde nt megtehet és nincs kontrollja? Vagy a demokrácia arról is szól, hogy a kisebbség, az ellenzék nem egyszerűen a vesztes pozíció, hanem az ellenzék léte maga a demokrácia – és szerepe nem választási matematikai kérdés. Az ellenzéknek, a kisebbségnek a demo krácia szempontjából meghatározó szerepe van: a többség uralmával szemben biztosítja a korlátot, gyakorolja a nyilvános ellenőrzés funkcióját, biztosítja a társadalom különböző csoportjainak képviseletét. És itt jutunk el a médiához, amely a legjelentősebb eszköz, ellensúly a korlát biztosításában, az ellenőrzés gyakorlásában. A többségnek ott a kezében a kormányzati hatalom, az információ, a gazdaság, az igazgatás – és ezzel az óriási hatalommal szemben az ellenzéknek egyetlen fegyvere van: a nyilvánosság előtt élhet az ész, az érvek fegyverével. És ha nem lenne a sajtónak egyéb hatása, nem játszana a sajtó a választásokban is kiemelkedő szerepet, akkor azt is mondhatnánk, hogy a demokrácia érdekében a Kormánynak nagyonnagyon távol kellene tartania magát a Rádiótól és a Televíziótól.
