Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. május 27. szerda, a tavaszi ülésszak 36. napja - A lakások és helyiségek bérletére, valamint elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - UGRIN EMESE, DR. a Független Kisgazdapárt 10 tagú csoportjának vezérszónoka:
2386 tisztázott, hogy – figyelembe véve a privatizációs folyamatokat is – kik lehetnek a bérbeadók, milyen jogosítványokkal rendelkező szervezetek lehetnek például bérbeadók. Fig yelembe kell venni ugyanis azt, hogy a bérbeadónak vannak karbantartási, hatósági eljárási feladatai is, amelyeket az önkormányzat nem láthat el mint testület. Éppen ezért úgy gondoljuk, hogy a törvénytervezetnek pontosítania kellene a bérbeadó fogalmát, a nnak hatáskörét és illetékességét. Ugyanúgy nagyon fontosnak tartunk egy másik kérdéskört is szabályozni: az önkormányzati lakásra és a házastársak közös kérelmére bérlőtársi szerződést ír elő kötelezően a törvény 4. §a. Úgy gondoljuk, hogy ez a rendelkez és hiányos, mert nem rendelkezik arról, hogy milyen kihatással jár lakásügyi vonatkozásban, ha a házastársak nem kötnek a bérbeadóval bérlőtársi szerződést. A házasság felbontása esetén a házassági együttélés teljes és helyrehozhatatlan megromlásáért felel őssé tehető bérlő például a volt közös lakásban marad, míg a vétlen fél a bérlőtársi szerződés hiányában azt köteles lesz elhagyni. Ha nem bérlőtárs, milyen címet maradhat a lakásban? A javaslat indoklása szerint a megszorítás oka annak az igénynek az elis merése, hogy a házastársak akaratuk esetén együttesen legyenek bérlőtársak, és javaslat garantálja a bérleti jogviszony folytatását, ha a visszamaradó házastárs a bérlő halálakor állandó jelleggel a lakásban lakott. Ezt azért tartottam fontosnak kiemelni, hiszen ez a törvénytervezet végül is az emberek mindennapi, hétköznapi életét is befolyásolja, meghatározza. Tehát nemcsak egyszerűen szociális, gazdasági kérdés, hanem az alapvető magánéletbeli problémákat is orvosolni kell, hiszen ebbe is beleszól a törv ényjavaslat. Meg kell említenünk azonban azt is, hogy nem minden esetben védi a törvénytervezet a tulajdonosi jogokat. Ellentétben Sóvágó képviselő úrnak azon véleményével, hogy a kényszerbérbeadók korábbi kiszolgáltatottságát a törvény szabályozza, mi úgy látjuk, hogy ez a kiszolgáltatottság jelen pillanatban még mindig fennáll. Lényegében az önkormányzattól függ, hogy milyen összegű lakbért enged meg a személyi tulajdonú, 1989. január 1jétől bérbeadott lakásoknál. A kényszerbérlet következtében a tulajdo nos már évtizedek óta lakásából kiszorulva gyakran egy olcsó bérű lakást nyújt a tanácsok lakásügyi osztálya kiutalása alapján a bérlők részére, a bérlő a tulajdonos terhére veszi igénybe az alacsony bérű lakásban megnyilvánuló támogatásokat. A javaslat e rendelkezése tartalmilag a lakástulajdonosok negatív diszkriminációját jelenti, sérti a kényszerbérbeadók tulajdonához való jogát, melyet az Alkotmány 8. §ának (1) és 17. §ának ugyancsak (1) bekezdése biztosít. (12.20) És végül néhány szót a rról, amiről kevesen beszéltek, az albérletek rendezéséről, amely – úgy gondolom, megint a nagyvárosokban különösen nagyszámú embernek az életét befolyásolja, s különösen a fiatalokét. A tövény V. fejezete szól az albérleti viszonyokról. A 23. szakaszban e lőírja, hogy az albérleti szerződést nemcsak az önkormányzati és állami, hanem valamennyi lakás részének albérletbe adásáról írásba kell foglalni. Ezt követelik meg ugyanis a szerződő felek érdekei. Az albérleti díjban a felek szabadon állapodnak meg. Úgy gondoljuk, hogy az albérleti díj érvényesen kiköthető legmagasabb összegét az adott lakás bérleti díjához mérten, annak megfelelő arányban törvényi úton kell megállapítani, vagy legalábbis elő kell írnia a törvénynek, hogy erről rendeletek születhessenek. Az eltúlzottan magas összegben kiköthető albérleti díj csak a lakásnélküliek számát fogja növelni és az eddig meg nem oldott szociális problémákat még súlyosabbá fogja tenni. Semmiképpen nem tudjuk elfogadni a 23. szakasz (5) bekezdésében a bérlők részére biztosított, indoklás nélküli felmondási jogot, mert ez az albérlő teljes kiszolgáltatottságát és létbizonytalanságát fogja eredményezni.
