Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. május 27. szerda, a tavaszi ülésszak 36. napja - A lakások és helyiségek bérletére, valamint elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - DÉNES JÁNOS (a független képviselők vezérszónoka)
2387 A jelenlegi szabályozásnak megfelelően az albérleti jogviszonyt abban az esetben lehetne felmondani – mely lehetőségek a bérbeadó részére állnak fenn – , ha a bérlő a lakását elcseréli, vagy azt műszakilag is megosztja. Továbbá úgy gondoljuk, hogy albérleti jogviszony létesítése után a felmondást a megváltozott egészségügyi vagy családi körülmények is kell, hogy indokolják . Szeretném hozzátenni éppen az albérleti jogviszonyok külföldi tapasztalata alapján, hogy komoly szerződés és központilag elfogadott szerződés próbálja garantálni az albérletek rendezésénél is, például Belgiumban, a bérbeadó és bérbevevő jogait. Nagyon fo ntos lenne pontosan a tulajdonosok és a bérlők jogai érdekében, hogy meghatározzuk azokat a feltételeket, amelyek arra vonatkoznak, hogy például károkozás esetén, tehát ha a bérlő egy lakásrészt tönkretesz, akkor milyen garancia van arra, hogy a tulajdonos azért a kártérítést megkapja. Nem szükségszerű ezt bírósági úton rendezni, hiszen úgy gondolom, ha a bérleti szerződés előfeltételeit központilag tudjuk szabályozni, akkor legegyszerűbben kaució, biztosíték formájában lehetne ezt garantálni, és nem lenne annyi vita a bérleti jogviszonyból, mint amennyi ma is van. Köszönöm, hogy meghallgattak, és majd a részletes vitában módosító indítványokat adnánk be. Szeretném hangsúlyozni, nagyon fontosnak tartjuk, hogy ez a törvénytervezet megszülessen, de jelenlegi á llapotában módosító indítványok nélkül nem tudjuk elfogadni. Köszönöm. (Taps középről.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Következik Dénes János független képviselő úr. Felszólaló: Dénes János a független képviselők részéről DÉNES JÁNOS (a függetle n képviselők vezérszónoka) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A magam részéről nagy elismeréssel vettem azt a visszafogottságot és azt a mérsékletet, ahogyan Dobos László képviselő úr bejelentette az önkormányzati bizottság jelen törvényjavaslattal kapcsola tos véleményét. Ebben a beszámolóban, amelyet Dobos képviselőtársam tartott az önkormányzati bizottság megbízásából, nem óhajtotta magasabb szinten "eladni" a tisztelt Háznak ezt a törvényjavaslatot, mint ami valójában, mint ami! Pontosabban: ha odafigyelt ünk rá, akkor érzékelni lehetett azt az elismerést, azt a szakmai munkát, azt az erkölcsi tartalmat, amely ebben a törvényjavaslatban van mind jogászi, mind közgazdasági, mind szociálpolitikai szempontokból. A tisztelt Háznak azonban tudomásul kell venni, hogy mi az a közeg, mi az a körülmény, amikor ezt a mindennapi életben oly fontos törvényjavaslatot tárgyaljuk. Hiszen a lakás és lakókörnyezetünk része mindennapi életünknek, és tulajdonképpen állampolgári, emberi magatartásunkat ott is levonjuk az élet s zámos különböző területén túlmenően is. Az előbbiekben hivatkoztam arra, hogy legyünk tekintettel arra, hogy milyen közegben tárgyaljuk ezt a törvényjavaslatot. Tehát először is, amit a tisztelt Ház 1990. március 25i és április 8i megválasztásával örököl t: ez az egyik legsúlyosabb terület. Tudomásul kell vennünk, hogy az előttünk volt rendszerek – beleértve a Rákosirendszert, a Kádárrendszert – nemhogy nem tudtak, hanem nem is akartak megfelelő minőségű és mennyiségű lakást építeni. Rendelkezéseikkel pe dig ellehetetlenítették a lakáshoz való jutást és különféle megalkuvó helyzetekhez kötötték – magyarul: csak privilegizált helyzetben lehetett lakáshoz jutni! Olyan körülmények között, amikor a betonsilók számára, amelyeket tervszerűen építettek, intézmény esen űzték el a földjéről az ország népének jelentős részét. Ahhoz, hogy lakáshoz jusson, rögtön meg kellett alkudnia – meg kellett alkudnia a számára idegen körülményekkel, meg kellett alkudnia az MSZMPbe való belépéssel, hogy javasolják lakásra. Ha neta lántán javasolták, létre is hozták – kérem szépen – a betonsilók szervezésében az új rabszolgapiacot, mert amikor a kliense, ügyfele lett a legnagyobb pénzügyi és gazdasági nagyhatalomnak – az OTP formájában – , akkor ott állt kérem, a rabszolgapiacon 30 év ig fehérre meszelt lábbal és nyöghette annak a lakástehernek a következményét, amelyet így rálőcsöltek, rálőcsöltek egyénisége meggyalázásával, rálőcsöltek
