Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. május 27. szerda, a tavaszi ülésszak 36. napja - A lakások és helyiségek bérletére, valamint elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló törvényjavaslat általános vitája - HORVÁTH TIVADAR, DR. a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjának vezérszónoka:
2383 B eszélhetünk a törvényjavaslatról olyan beállítottságban, hogy mindez a bérlők általános kiszolgáltatottságához, további megnyomorításához fog vezetni, hiszen ha megnézzük, Magyarországon a lakbérszint az összjövedelmekhez, tehát az egyéni átlagjövedelmekhe z viszonyított aránya az európai mértéket nem közelíti meg, és a magyar átlag jövedelemszint a bérlakásban lakók esetében is megközelítően azonos azokkal, akik saját tulajdonú lakásban laknak. Az egyes településeken is eltérőek a jövedelmi és szociális vis zonyok, erre utalt Sóvágó képviselőtársam is. Ezért mindenképpen megalapozott az az elképzelés, hogy az önkormányzatok rendelkezzenek a lakbér mértékéről és a kedvezmények feltételeiről. Ez az egyik fontos, természetesen nem kizárólagos eszköze lehet annak , hogy a lakások további állagromlása megakadályozható legyen. A KDNP frakció bizalommal tekint az önkormányzatok döntési felelősségére, és ezt csak úgy tudjuk elképzelni, hogy nem egyszerre, hanem fokozatosan fognak szabályozni, és az arra rászoruló csalá dok és egyedülálló bérlők szociális szempontjait messzemenően figyelembe veszik. Erre megfelelő idő is rendelkezésre áll a törvényjavaslatban az önkormányzatok számára, hiszen a hatálybalépéstől számított egy év alatt kell a szabályozási elveiket lefektetn i. Szeretnék azonban utalni ez esetben is az állam megmaradó, ha változó szerepvállalására is, mert ezt az önkormányzatoknak a központi szociális támogatási rendszerrel összhangban indokolt kialakítani. Az is kétségkívül helyes megállapítás, hogy a követke ző időszakban a bérlakásban lakók, bérlakásban lakó családok, bérlők, különböző jövedelmi rétegek lakásviszonyait, illetve a jövedelmi rétegződést az új lakásviszonyok átrendezik. Ez mindenképpen egészséges folyamat lesz, hiszen az eddigi nagyon csekély, n agyon hatástalan lakásmobilizációt valamiféleképpen elmozdíthatja. Mi is fontosnak tartjuk azt, hogy az új szabályozás a helyi társadalmak, érdekközösségek kontrollja mellett menjen végbe, és tartsák a figyelmüket az önkormányzati szabályozáson. A törvé nykoncepció másik fontos alapkérdése a lakásállománnyal való gazdálkodás és a privatizálásnak a kérdésköre. A törvényjavaslatban ezt a vételi jognak a bérlők számára történő megadása állítja előtérbe, mintegy fő célkitűzésként a lakásvagyon minél nagyobb h ányadának a bérlők egyéni tulajdonába adását. A korábbi állami, most önkormányzati lakásvagyon értékesítésére 1969 óta van lehetőség, és valóban, az utóbbi egykét évben felgyorsult ez a lakáseladási folyamat, és az önkormányzatok lakásvagyonuknak megközel ítően a felét eddig értékesítették az én tudomásom szerint. Ez a magántulajdonlás kétség kívül gyógyír lehet az eddig elmaradt tatarozások elvégzésére, de már az eddigi eladási ütem is kétségeket ébreszt abban, hogy mindez egy átfogó lakásgazdálkodási konc epció jegyében folytathatóe. Mi is szükségesnek tartjuk azt, hogy a majdan, és reméljük, hogy hamarosan beterjesztett lakáskoncepció orientálni fogja az önkormányzatokat, a helyi hatóságokat ebbe az irányba. Úgy gondoljuk, hogy ez a vételi jog a bérlők sz ámára a jelenlegihez képest az esetek többségében ugyan kissé nagyobb pénzügyi megterhelést fog jelenteni, hiszen nemcsak a lakás megvásárlása, hanem később majd a lakás felújítása is az ő felelősségük lesz, de alapjában mindenképpen méltányos feltételeket ír a vételi joggal élni kívánó bérlők számára. A lakásvagyon hasznosításánál ésszerű korlátozásokat is tartalmaz a törvény, például az önkormányzati tulajdonú lakásoknak gazdasági vállalkozásokba történő apportálásával. Van azonban egy veszély, amire felh ívnám a figyelmet. Az új vállalkozások számának örvendetes növekedése a fellendülést élvező térségekben bővülő keresletet támaszt az üzlet- és irodahelyiségek iránt, és ez egyre növekvő számú lakás irodai hasznosítását vonja maga után. Megfontolandónak tar tanám, hogy valamilyen ellenőrzés alá tartozzon ez a kérdés, mert itt úgy von ki tőkét ez a folyamat a lakásszektorból, hogy ellenszolgáltatás nem történik a lakásállomány javára. Tisztelt Képviselőtársaim! Nyilvánvaló számomra, hogy a törvény keretjellegű szabályaival a Parlament igen nagy felelősséget vállal magára azzal, hogy a részletes szabályozás feladatát az önkormányzatokra ruházza. Fennállhat ugyanis a veszélye annak, hogy a korábbi tendenciák akár a rövid távú gondolkodás, akár a kényszerítő gazda sági körülmények hatására tovább élnek. Gondolok
