Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. május 27. szerda, a tavaszi ülésszak 36. napja - A lakások és helyiségek bérletére, valamint elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - UGRIN EMESE, DR. a Független Kisgazdapárt 10 tagú csoportjának vezérszónoka:
2384 itt a lakások áron aluli vagy ésszerű mértéknél nagyobb számú elidegenítésére, a bérlőknek nem a rászorultság, hanem a fizetőképesség szerinti kijelölésére egyaránt, még folytathatnám a sort. Meggyőződésem a zonban, hogy itt az ideje, hogy a Parlament e kérdések józan mérlegelését a körülményeket ismerő, legitim önkormányzatokra bízza, hogy azokat e téren is a településük felelős gazdájának tekintse. Az is nyilvánvaló, hogy az egész lakásprobléma további össze hangolt, ütemezett jogalkotási munkát kíván meg. Az pedig illúzió volna részünkről és a társadalom részéről is, hogy egy törvénytől várjuk a lakáshelyzet gyors javulását. Ehhez kapcsolódóan arra is szeretnék utalni, hogy az egész lakáskérdéskomplexum közp onti kezelését is, akár szervezetileg valamiképpen összefogottabban és integráltabban kellene kezelni, hiszen ennek a kérdésnek a gazdája számos tárcánál megtalálható, és ez egy olyan kérdéskomplexum, amely számos műszaki, területfejlesztési, jogi, pénzügy i és szociális követelménnyel jár együtt, és mindenképpen egy egységes szemlélet, egységes felügyelet alá kellene, hogy tartozzon ez a kérdés. Úgy látom, hogy az a helyzet, hogy a főhatóságoknál – de még inkább igaz ez a helyi önkormányzatokra – kevés olya n szakember foglalkozik ezzel a témával, aki az összes problémát együtt tudná látni és egy kézben tartaná. Itt hadd emlékeztessem a tisztelt Házat, hogy erre a megoldásra az előző, az 1991es költségvetés tárgyalásakor már volt kísérlet egy országos lakásü gyi hivatalnak a létrehozására. De ezt a tisztelt Ház akkor kiszavazta a költségvetésből. Tisztelt Képviselőtársaim! Az alapkérdéshez való közelítés markánsan kitűnik a törvényjavaslatból, egyes rendelkezéseket ugyanakkor aprólékosnak tartunk, főleg ott, a hol a régi szabályozás elveit az átmenet érdekében szükségszerűen át kellett venni, és ott talán szükségtelenül kerültek átvételre egyes technikai megoldások is. Például a lakbérrel kapcsolatos vitára, a lakásbérlet bérbeadó részéről való felmondására, más személy befogadására utalnék. E kérdések azonban a részletes vitára tartoznak, és semmiképpen nem rontják azt a megállapítást, hogy korszerű, előremutató és a jövőnek szóló törvény tárgyalását folytatjuk. Tisztelt Ház! Köszönöm a figyelmet. ( (Taps.) ELNÖ K (Dornbach Alajos) : Következik Ugrin Emese képviselő, a Független Kisgazdapárti képviselők tíztagú csoportjának vezérszónoka. (12.10) Felszólaló: Dr. Ugrin Emese a Független Kisgazdapárti képviselők 10 tagú csoportja nevében UGRIN EMESE, DR. a Független Kisgazdapárt 10 tagú csoportjának vezérszónoka: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttem szólók utaltak arra, hogy a jelen törvénytervezetet – a lakáskérdések problémáját rendezendő – kifejezetten szociális kérdésnek kell tekintenünk, és mivel nincsen még jelen pillanatban egy elkészített szociális törvénytervezetünk, nagyon nehéz és szinte lehetetlen értékelni vagy megítélni a jelenlegi javaslatot. Én azonban a szociális helyzet mellett szeretnék arra utalni, hogy a lakáskérdés, a bérleti rendszernek egy modern gazdasághoz igazított szabályozása mindenképpen az egész gazdaság fejlődésére kihathat. A modern piacgazdaság és szerkezetátalakítás egyik alapvető feltétele az infrastruktúra fejlettsége mellett a modern bérleti rendszer, hiszen meggyőződésünk az, hogy a jelenlegi nagyarányú munkanélküliségnek is egyik akadálya az, hogy a magyar munkaerő egyelőre egyszerűen nem mobilizálható. Csak egyetlen korábbi tapasztalatra szeretnék utalni, még az 1989. és a 90es év fordulóján, amikor az ózdi ipari telepítések kezdt ek csődbe jutni, több ezer dogozót engedtek el, és emlékszem rá, hogy akkor Győrből megjelent még a RÁBA azzal, hogy ő ötszáz ilyen szakmájú szakmunkást tudna foglalkoztatni. S a munkaerőáramlás egyik legnagyobb akadálya az volt, hogy közel ötszáz dolgozó áttelepítése Ózd környékéről Győrbe, ötszáz lakást jelentett, ugyanakkor, ha családonként csak két gyereket számolunk, akkor legalább ezer férőhelyes iskolai igényt jelentett. Arról nem is
