Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. május 27. szerda, a tavaszi ülésszak 36. napja - A lakások és helyiségek bérletére, valamint elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló törvényjavaslat általános vitája - HORVÁTH TIVADAR, DR. a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjának vezérszónoka:
2381 Megadom a szót Horváth Tivadar képviselő úrnak, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja vezérszónokának. Felszólaló: Dr. Horváth Tivadar a KDNPképviselőcsoport nevében HORVÁTH TIVADAR, DR. a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Országgyűlés! Azzal kezdeném, hogy frakciónk a törvényjavaslat tartalmát megfelelőnek és a törvényjavaslat címével összhangban állónak tartja, és mindenképp en alkalmasnak az általános vitára. Tisztelt Képviselőtársaim! A mai magyar lakásviszonyok mintegy gyűjtőlencseként egyesítik magukban a letűnt politikai és gazdasági modell számos terhes örökségét. A jelenlegi lakásrendszert olyan feszültségek terhelik, a melyek feloldása csak hosszabb távon és fokozatosan lehetséges. Az elmúlt évtizedek hibás lakásgazdálkodási politikája miatt a magyar lakásgazdálkodás súlyos válságban van, amely nagyfokú társadalmi elégedetlenségben is kifejeződik. (11.50) Az alapvető probléma valójában abban keresendő, hogy a lakások megszerzési és fenntartási költségei nincsenek összhangban az átlagos jövedelmekkel. Ez pedig még 1946ban, a forint bevezetésének időszakában kialakított ár- és bérviszonyok következménye. Az előző rezsim ideológiai, illetve utóbb tévesnek bizonyult gazdaságpolitikai megfontolásokból az oktatási, betegellátási szolgáltatásokhoz hasonlóan a lakásellátás költségeit nem a bérek, fizetések, hanem az állami újraelosztás rendszerének tekintette. Mára eljutottunk oda, hogy az állam fokozatos kivonulásának lehetünk tanúi lakásépítés és fenntartás területéről. Önmagában ezt helyes irányú folyamatnak is tartjuk, s feszültségeket nem is keletkeztethetne, ha a megszűnt állami építkezések, még ha ezek döntő en lakótelepiek is voltak, utalnék arra, hogy a hetvenes években a lakásépítések 90%át fordították lakótelepeknek az építésére, tehát nem lett volna ez akkora feszültség, nem idézne elő akkora elégedetlenséget, hogyha ennek a lakásépítési típusnak a helyé be árban és támogatásokban valamilyen más megoldás lépett volna. Frakciónknak az az álláspontja, hogy az államnak jelentős közvetett felelősségei maradnak a jövőben is a lakásszektor területén. A szabályozás feladatainak elvégzésén és a hitelezési rendszer kidolgozásán túlmenően a lakáscélú beruházások támogatásában is indokolt részt vállalni. Ezt a problémát, ezt a kérdéskört az előzőekben képviselőtársaim kritikákkal illették. Szükségesnek tartom megjegyezni, hogy ennek az elismerésén túl, tehát eme eszkö zrendszer kidolgozásának a helyességét vallva azonban nem tartjuk helyesnek, hogy ennek a törvényjavaslatnak a keretein belül kérjük számon ezeknek a garanciáknak a meglétét. Aligha vitatható az is, hogy Magyarországon a mai magyar viszonyok között rendkív ül nehéz és bonyolult feladat átfogó lakástörvény megalkotása. Ez a szabályozás is csak rendkívül szűk ösvényen mozoghat, hiszen egyidőben kell megfelelnie az új követelményeknek és bizonyos mértékig a visszahúzó jelenlegi viszonyoknak. Frakciónk szerint a megalkotandó törvénynek három alapvető célnak kell megfelelnie. Egyfelől a lakás és nem lakáscélú helyiségek bérbeadásának meg kell teremteni a piaci viszonyokat, ezen belül a legnagyobb bérlakásállománnyal rendelkező önkormányzatok tulajdonosi jogosítván yait, és ezen keresztül bérbeadási pozíciójukat erősíteni kell. Másodsorban érvényre kell juttatni az ország gazdasági helyzetéből adódó szociális szempontokat, s mindezekkel egyidőben – a régi szabályozás hatályon kívül helyezése mellett – fenn kell tarta ni bizonyos kontinuitást azzal, hogy tiszteletben kell tartani az ennek alapján kialakult jogviszonyokat és tényhelyzetet.
