Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. május 27. szerda, a tavaszi ülésszak 36. napja - A lakások és helyiségek bérletére, valamint elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - PETŐ IVÁN, DR. a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka:
2371 Felmerül: akarja a mai Kormány, hogy legyen egyáltalán számottevő bérlakásállomán y – mármint általános nyilatkozatokon túl – ,vagy a családi tulajdonú, "Az én házam, az én váram" koncepció híve. Ennek jegyében felmerül: preferálni akarja a mai gazdaságpolitika a családiházépítést esetleg kedvezményes hitelekkel, vagy más lakásmegoldási kérdéseket akare előnyben részesíteni? Sokat emlegették itt kormánypárti képviselőtársaim is és államtitkár úr is, hogy a javaslat beszél a lakbértámogatásról, és ebben az ügyben fontos lépéseket tesz, de annak forrásából – ezt említette az önkormányzati bizottság kisebbségi előadója – , hogy az állami költségvetés vállale szerepet a lakbértámogatásban, vagy az önkormányzatoktól várja ehhez a források megteremtését, nem tudunk semmit. A bérlakások, függetlenül a tulajdoni formától – mármint hogy nem tudju k, hogy a Kormány erről hogy vélekedik, Sóvágó képviselőtársam tett erre utalásokat, de ezek még csak elképzelések, ha jól értettem – kapjanake támogatást, avagy a bérlők kapjanake támogatást: eldöntendő kérdés. És az, hogy ebben a törvényjavaslatban mil yen álláspontot foglalunk el, hogyan ítéljük meg az ebben foglaltakat, ehhez tudni kéne. Milyen feltételekre számítsanak tehát az önkormányzatok – próbáltam eddig ehhez néhány szempontot elmondani, amit tudni kéne – , amikor a maguk lakásrendelkezéseit és a mögöttes lakáskoncepciójukat egy éven belül, amikor ez a törvényjavaslat hatályba lép, ki kell dolgozniuk. És milyen lakossági lehetőségekkel kell kalkulálniuk? Ebben a pillanatban egyikről sem tudunk semmit. Az önkormányzatok a saját elképzeléseiket nem tudják mire építeni. A tervezet abból indul ki – és ezt többen említették – , hogy nincs igazi tulajdonosa a mai bérlakásállománynak. A feladat tehát az, hogy teremtsünk tulajdonost, ennek részeként – és ez csak helyeselhető – , a mai önkormányzati bérlakáso k tetemes részét privatizálni kívánják. De hogyan működne a tervezett elképzelés? A mi véleményünk szerint ez az elképzelés – független a szándékától – kényszerprivatizáláshoz vezetne, kényszer lenne az önkormányzatok részéről is jelentős részben a privati záció, és jelentős részben a vevők egy része részéről is. Az önkormányzatok ugyanis, minden feltételezéssel szemben ez a véleményem, nem fognak a lakossággal szembefordulni, nemcsak azért, mert közvetlen kapcsolatban vannak a lakossággal és függnek a lakos ságtól, hanem más okok miatt sem. A mai normákat ugyanis érdemben az önkormányzatok nem valószínű, hogy szigorítani tudják, hiszen van egy kialakult gyakorlat a lakások elidegenítésénél – és ez a kiindulópont. Említette Sóvágó képviselőtársam is, ha jól em lékszem, de mások is, és a törvény ismerői tudják is, hogy két éve elvileg az önkormányzatok szabadon emelhetnék a lakásárakat. Hogy ez a feltételezés, amiről én az imént beszéltem, mennyire valóságos, azt jelzi az, hogy az önkormányzatok nem élnek ezzel a lehetőséggel, tehát nem úgy fog működni a dolog, mint ahogy ezt a törvény alkotói feltételezik. Jelzi egyébként a problémákat az a tény, hogy amíg '88ban, tehát néhány évvel ezelőtt, egy év alatt összesen 8 700 lakást adtak el Budapesten és 7 nagyobb vár osban, addig tavaly ennek közel tízszeresét, 82 000et, és már eladták az önkormányzati bérlakások 25%át. (10.40) Ami eddig megtörtént, az már normát teremt. Az eladott lakások jelentős része az önkormányzati bérlakásállomány jobb minőségű, értékesebb rés ze. Egyszerűen nem tehetik meg az önkormányzatok azt, hogy a jobb minőségű lakások után a feltehetően hátrányosabb helyzetű embereket hátrányban részesítsék és megváltoztassák hátrányukra a normákat. Nem tehetik meg azt, hogy a törvény után szigorítsák a f eltételeket. Ez a törvényjavaslat csak a kedvezmények maximumát rögzíti, és olyan helyzetet teremt ezzel, hogy az önkormányzatoknak kellene a kedvezmények maximumát szűkíteni. Feltehetően az önkormányzatok ebbe a csapdába nem fognak belemenni. Nem fognak k ellemetlenkedni a
