Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. május 27. szerda, a tavaszi ülésszak 36. napja - A lakások és helyiségek bérletére, valamint elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - PETŐ IVÁN, DR. a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka:
2372 lakosságnak. De egyébként is az önkormányzatok viselkedését nyilván meg fogja határozni, hogy nem is képesek azok az önkormányzatok, amelyek területén jelentősebb mennyiségű bérlakás van, nem is képesek működtetni a lakásvagyont, hisz nin cs ehhez forrásuk. Itt ugyan elhangzott, hogy az önkormányzatoknak a lakáson kívül sok és jelentős jövedelmük van, az önkormányzatok nem így érzik. Még egyszer és újra érdemes ennek kapcsán megemlíteni, hogy ugyan az önkormányzati vagyon, lakásvagyon érték e névlegesen nagy, de mindenki tudja, hogy ez egy negatív hozamú vagyon, ezzel több a kiadás, mint az ebből származó bevétel. Ez is arra sarkallja az önkormányzatokat, hogy hosszú távú vagyongazdálkodási szempontok helyett rövid távú szempontokat tartsanak szem előtt, és inkább szabadulni próbáljanak a lakásvagyontól. A mai gyakorlat és az önkormányzatok szegényes pénzügyi helyzete teremti meg tehát azt a normarendszert, aminek alapján, ahogyan az önkormányzatok viselkedni fognak. A mai bérlő – ez a másik o ldala ennek az ügy- nek – ha eddig nem akarta volna megvenni a lakását, most már sokkal inkább meg akarja venni, hiszen ez a javaslat a bérlői jogokat – mint arról esett szó és ennek van racionális alapja – jelentősen csökkenteni kívánja. Jóval túlmegy egy ébként a bérlői jogok csökkentésében ez a javaslat a szerintem elfogadhatónál, vagy legalább is sokkal több bizonytalanságot hagy, mint ami elfogadható lenne. A felmérések szerint eddig az önkormányzati bérlakásban lakóknak körülbelül egyharmada kívánt bér lakásban maradni, és csak a másik kétharmad volt az, amelyik ilyenolyanamolyan feltételekkel megvásárolni kívánta a bérlakást. Úgy tűnik, hogy ennél az egyharmadnál is kevesebben lesznek azok, akik inkább az önkormányzati bérlakási megoldást vállalják. H iszem, ez a javaslat – ezt a bérlők érdekképviseleti szervei nagyon sokszor elmondják – eléggé bérlőellenes, vagy mondhatni, nagyon bérlőellenes, hiányoznak belőle a bérlővédelmi szabályok. A bérlő jogai egy kínálatkorlátozott rendszerben alapvetően máshog yan működnek, mintha lenne kínálat. Itt nem egyenlő a helyzete a bérlőknek és a bérbeadóknak, ezt már eleve figyelembe kell venni. Ebben a javaslatban a tulajdonosi kötelezettségek minimálisan szabályozottak. Alapvető jogi probléma, hogy az önkormányzat mi nt tulajdonos eleve fölényben lesz, hiszen ő gyakorlatilag hatóságként fogja szabályozni a bérleti rendszert. A törvényjavaslat nem foglalkozik a lakásbérlet tartalmával, a lakbér tartalmával, nem tisztázza, hogy miért szedhető szolgáltatási díj. A lakbére melésnél semmiféle korlát nincs, nemcsak maximális, hanem olyan korlát sincs, hogy hetente, havonta, évente hányszor lehet lakbért emelni. Mindez elképzelhető, hogy nem ezen az úton oldható meg, csak azt kívánom ezekkel a tételekkel jelezni, hogy a bérlő b izonytalanságba kerül az eddigi helyzethez képest. Helyzete romlik, tehát minden józan ösztöne azt fogja sugallni, hogy vásárolja meg a lakást. És ráadásul egy alapvető kérdés, amiről kollégáim részletesebben beszélnek a későbbiekben, hogy a szerzett jogok at a bérleteknél csak igenigen részlegesen garantálja ez a javaslat. Egyáltalán a lakbérek problémája alapvető kérdés ennek a javaslatnak a kapcsán. Mindenki tudja, hogy alapügy a lakbér. Mégiscsak egyetlen paragrafus foglalkozik érdemben ezzel a kérdésse l, holott ma alapvető szempontokat kellene egyeztetni, és aligalig egyeztethető szempontokat kellene lakbér ügyben egyeztetni. A helyzet ma a következő. Csak zárójelben jegyzem meg, nem tartozik a témához, hogy az átlagosnál hosszabban beszélek a kérdésrő l, de miután feltehetően ma délelőtt másnak a tárgyalására úgysem nagyon nyílik mód, azt gondolom, semmi fontosabb dologtól nem veszem el az időt és maga a lakáskérdés meglehetősen fontos ügy. A magyar társadalom elég tekintélyes részét érinti és ez a törv ényjavaslat a magyar társadalom napi ügyeit érinti. Úgyhogy folytatva tehát szeretném jelezni, hogy a háztartások lakbérrel ma már – ezt mindenki tudja – aligalig terhelhetőek, hiszen a háztartások kiadásaiban a felmérések szerint a lakásra fordított kiad ások több mint egynegyedét teszik ki a kiadásoknak, és minden becslés szerint ez a teher nem nagyon növelhető 30% fölé. Ma a meglévő lakások megtartása, mármint sokak számára a meglévő
