Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. május 27. szerda, a tavaszi ülésszak 36. napja - A lakások és helyiségek bérletére, valamint elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - PETŐ IVÁN, DR. a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka:
2370 A jelen magyarországi lakáshelyzetben nem lehet a gyeplőt a lovak közé dobni, az önkormányzatokra és a lakosságra bízni, hogy oldják meg a problémát, teremtsenek egy működő laká srendszert. Kormánypárti képviselőtársaim – jelesül Sóvágó képviselőtársam, de nyilván ezt még fogjuk hallani másoktól is, a Belügyminisztérium képviselőitől – elmondják majd – erre számítani lehetett és a továbbiakban is fogjuk hallani – , hogy a liberális SZDSZ vagy általában a liberális pártok, az ellenzéki pártok, mindig szapulják a kormányzatot államszeretetükért, ha egyszer végre államtalanítani akarnak valamit, akkor meg azért bírálják őket, hogy az állam miért vonul ki egy ilyen fontos szférából, mié rt hagyja szabadon az önkormányzatokat. Mi ezzel szemben a valódi helyzet? Én úgy látom, hogy egy modern demokráciában általában – és azt gondolom, hogy ez áll közel az igazsághoz – az állam csak ott van jelen, ahol nélküle az intézmények nem képesek működ ni, nélküle, mármint állam nélkül nem oldhatóak meg a feladatok. Ezzel szemben a Kormány – és ebben a törvényjavaslatban is tükröződik – álláspontja ma ennek éppen a fordítottja. Az az álláspont tükröződik a tevékenységben és ebben a javaslatban is, hogy a z államnak mindenütt jelen kell lenni és mindent lehetőleg a kezében kell tartani ilyenolyanamolyan eszközökkel, de azokról a területekről, amelyek nehezen kezelhetőek, azokról ki kell vonulnia; ebből a javaslatból ez tűnik ki. (Közbeszólás balról: Igaz! – Taps.) A rendszer átalakításában, mármint a lakásrendszer átalakításában a kulcspont – ebben azt hiszem, egyetértünk – a bérlakások ügye. Bérlakások nélkül ugyanis csonka marad a lakáspiac, nincs szociálpolitika, bizonyos társadalmi csoportok, bizonyos élethelyzetben lévő emberek egyszerűen ellehetetlenülnek. Az emberek számára a lakhatás lehetetlenné válik. Gondoljanak csak arra, hogy a fiatalok, pályakezdők nem képesek ma sem, és nyilván a jövőben sem lesznek képesek azonnal tulajdonhoz jutni, bérlakás sal kell kezdeni a lakáshelyzetük megoldását. Ha mobilabb lesz a magyar társadalom, ha a munkanélküliség problémáját nem regionálisan, hanem országosan akarjuk kezelni, akkor sűrű lakásváltoztatásra, lakhelyváltoztatásra van szükség. Nyilván itt is elképze lhetetlen, hogy tulajdonban lévő, tulajdoni dominanciájú magántulajdonra épülő lakásokkal oldják meg ezt a problémát. Nagy és szabad bérlakásállomány kell ehhez. Nyilvánvaló, a mai lakásgondok nem a korábbi hatósági lakásrendszerrel oldhatók meg, mint ahog y negyven évig sem volt képes megoldani az állam, hanem úgy oldhatóak meg, ha lesz lakáskínálat, hiszen csak kínálati rendszerrel lehet normális piaci lakbéreket megteremteni. Az önkormányzatok a saját ingatlanpolitikájukkal azonban nem képesek gyors lépés eket tenni a magántulajdonú bérházak tömeges építésére, és ők maguk – mármint az önkormányzatok – nyilvánvalóan akármilyen jónak is ítéli a Belügyminisztérium anyagi helyzetüket, nem rendelkeznek elegendő forrással ahhoz, hogy bérlakásokat építsenek, de ne m is lenne kívánatos – és ebben egyetértünk azt hiszem, a kormánypárti képviselők többségével – , ha az önkormányzatok lennének a bérlakások domináns tulajdonosai. Olyan kormányzati poltikára lenne tehát szükség – és ezt a javaslatot csak ennek ismeretében lehetne egyáltalán megítélni – , amely ösztönzi az önkormányzatokat a lakásberuházások ingatlangazdálkodás útján történő serkentésére, hiszen csak ezen az úton nőhet a lakáskínálat, csökkenhetnek a magánszféra bérlakásainak árai az átlagjövedelmekhez igazod va, ezen az úton mozdulhat meg a befagyott lakáspiac, költöznének kisebb lakásba például azok, akik ma vagyonuk biztosítása érdekében messze az igényeiket meghaladó lakásban élnek. Ennek a törvényjavaslatnak a megítéléséhez tudni kéne, hogy a Kormány egyál talán mit gondol a bérlakásrendszerről. Szeretné, mondjuk, a Kormány, ha a mostani önkormányzati bérlakások minél nagyobb része eltűnne, magántulajdonná változna. Felvetődik: cél vagy véletlenszerű következmény lesz ennek a javaslatnak a nyomán, hogy csak az eladhatatlan bérlakások maradnak az önkormányzatok tulajdonában, csak ezekkel lehet önkormányzati szociálpolitikát, lakáspolitikát csinálni. E javaslat alapján így néz ki.
