Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. május 26. kedd, a tavaszi ülésszak 35. napja - A büntető jogszabályok módosításáról szóló törvényjavaslat álalános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - GALI ÁKOS, DR. (független)
2302 Egy olyan Büntető Törvénykönyv kialakítására vesszük az irányt, amely valóban jelképezni fogja ennek a középeurópai civil államnak a magas szintű kultúráját. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szép en. Következik Gali Ákos képviselő úr a független képviselők közül. Felszólaló: Dr. Gali Ákos a független képviselők részéről GALI ÁKOS, DR. (független) Köszönöm, Elnök Úr a szót. Van abban valami különös báj, hogy ma merő véletlenségbő l egy olyan törvényjavaslatot tárgyalunk amelyben adócsalásról, járulékfizetési kötelezettség megszegéséről vagy erőszakos fajtalanságról van szó, de ilyenolyan elnökről hál'istennek, még véletlenül sem. A büntetőjog, illetőleg egészen pontosan az a rész, amellyel most foglalkozunk, gyakorlatilag a bűnözés elleni küzdelem alapvető statikus szabályait tartalmazza, pozitív vagy negatív módon fogalmaz meg bizonyos elvárásokat, amelyek mögött egy elvárt társadalmi magatartás rejtezik, és ennek a megsértését a büntetőjog büntetés kilátásba helyezésével tilalmazza. A törvényjavaslat általános indoklása – és ezt itt Isépy államtitkár úr megismételte – kiindulási alapként szögezi azt le, hogy az Alkotmányban megjelent új intézmények, az Alkotmánybíróság döntése a h alálbüntetés eltörléséről, a társadalom értékrendjében bekövetkezett változások, illetőleg jó néhány új magatartásforma megjelenése szükségessé teszi a hatályos Btk. részbeni felülvizsgálatát. Ez igaz is, tehát fogadjuk el, hogy bizonyos társadalmi körülmé nyek megváltozásával – nemcsak a rendszerváltást értem ide, hanem sokkal inkább a közgondolkodásnak bizonyos irányú megváltozását – el kell végeznünk a Büntető Törvénykönyv bizonyos karbantartását. Egyetlen példát hadd hozzak a saját jogász emlékeimből, az üzérkedés büntetőjogi tényállásának sorsát. Ez a szocialista társadalom idején legalábbis csúnya bűncselekménynek számított, majd a nyolcvanas évek elejétől kezdve jelent meg egy alapvető szemléleti változás, az akkori divatnak megfelelően egy legfőbb ügy észi körlevél formájában, az addigitól gyökeresen elütő elbírálásra buzdítva. És mondjuk meg nagyon őszintén, kit riasztana ma egy olyan büntetőjogi megfogalmazás, hogy aki indokolatlanul közbenső kereskedelmi tevékenységet űz, hiszen a mi piacgazdaságunk a jelenlegi állapotában és a viruló közvetítői tevékenység gyakorlatilag édestestvérek. Ez egy apró példa volt csak természetesen, de nyilvánvaló, hogy az eddigi szabályozatlan, vagy pedig nem megfelelően szabályozott, a kor követelményeinek meg nem felelő szabályozásokat az élethez kell igazítani. Tökéletesen egyetértek azonban az előttem szólókkal abban, hogy nem mindegy, hogy ezt milyen módon hajtjuk végre. Semmiképpen sem vall a büntetőjog rendszerének koncepciózus átgondolására az a tény, hogyha az Ors zággyűlés előtt egyszerre 34 büntetőjogi témájú indítvány is fekszik. Elismerem persze, hogy ebből nem volt mindegyik mindenkor anyagi jogi tárgyú, voltak eljárásjogi indítványok is, de azért szerencsés lenne ezeket kormányzati szinten koordinálni, és mag am is utalok itt arra, hogy a napokban olvashattuk, hogy a Belügyminisztériumnak is vannak olyan elképzelései, amelyek a büntetőjogi rendelkezések részleges felülvizsgálatára irányulnak. Egy olyan törvényjavaslatnál, amelyben gyakorlatilag rögtön az alapsz abályok, a konkrét tényállások módosításával foglalkozunk, elég reménytelen általános értékelést mondani, én ezt nem is teszem. Az ember lapozgat, és kisebbnagyobb megjegyzéseket tesz. Sorrendben: magam is furcsállottam, hogy a határozott ideig tartó szab adságvesztésnek új, legrövidebb tartama van, illetve ennél rövidebb már nem is lehet, ez a bizonyos egy nap. Többen rámutattak arra, hogy ezzel alkalmazásszerű problémák lesznek.
