Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. május 25. hétfő, a tavaszi ülésszak 34. napja - A vízügyi és egyes közlekedési törvények, törvényerejű rendeletek módosításáról (a koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvénnyel összefüggésben) szóló törvényjavaslat részletes vitája - SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke: - ELNÖK (Dornbach Alajos): - PÁL LÁSZLÓ, DR. (MSZP)
2247 előadói az általános vita lezárását megelőzően megkísérelnének választ adni az elhangzott gondolatokra. Konkrétabban, a törvényjavaslattal kapcsolatban. Én úgy érzem, hogy egy furcsa hazárdjáték tanúi vagyunk, és – ne nagyon vegye erősnek a kritikát a Kormány – mintha "Itt a piros - hol a piros?"t játszanánk egymással, pedig azt hiszem, országos szinten tilos – bár játsszák mások is. A koncessziós törvény megalkotásánál azt mondtuk – többek között az a kkori előterjesztő miniszter úr is azt mondotta – , hogy egy kerettörvényt alkotunk, amely kerettörvény kitöltésére az ágazati törvények keretében kerül sor. Ezzel szemben most tárgyaljuk az ágazati törvényeket, és sorra derül ki a módosító indítványok tárg yalása során, hogy azért nem lehet figyelembe venni, mert a kerettörvény külön nem hatalmazta fel az ágazati törvényt, hogy ilyen módosításokat vagy ágazatspecifikus gondolatokat elfogadjon. Egy olyan helyzetbe kerültünk tehát, hogy a kerettörvény az ágaza ti törvényre utalt – most az ágazati törvény viszszautal a kerettörvényre. Az az érzésem, hogy amikor konkrét koncessziós pályázatokat kell majd kiírni, adott esetben a közlekedési tárcának – bocsánat, hogy nem mondom a teljes nevét – , gondokkal fog találk ozni: a konkrét koncessziós javaslatok, pályázatok szempontjai elvesznek a két törvény keretei között. Ilyen lesz például a koncesszió kiírásának időtartamával kapcsolatos kérdés. Az eredeti kerettörvény azt mondotta, hogy maximálisan 35 év a koncesszió ki írásának időtartama, és utána hozzátette azt, hogy az ágazati törvény alapján legfeljebb egyszer, ötven százalékos időtartammal meghosszabbítható. Na most, hogy értelmeztem én annak idején a kerettörvényt, amikor erről tárgyaltunk? A "maximum 35 év" minden koncesszióra igaz, és majd az ágazati törvényben lehet specifikálni, hogy az adott konkrét területen hány év lehet maximálisan a koncesszió időtartama. Nem: most kiderül, hogy ezt nem lehet tárgyalni, hiszen nem írta a koncessziós törvény azt, hogy az ága zati törvényben rövidebb időt is meg lehet határozni – bár, akitől, jogásztól megkérdeztem, mindenki úgy értelmezi, hogy ha az van odaírva, "legfeljebb" 35 év, akkor a konkrét ágazati törvény keretében rövidebb időt meg lehetne határozni. Ez egy olyan kérd éskör, ahol, mondom "Itt a piros – hol a piros?"t játszunk egymással. Egy másik kérdéskör a működtetésre, illetve a létesítésre vonatkozik. A koncessziós törvény tárgyalása során – vita ellenére voltak ellenkező javaslatok is – az a törvényi meghatározás született, hogy konceszszió csak a működésre adható, a létesítésre nem. Személy szerint én ezzel nem értettem egyet akkor sem – de ez egy más kérdés. A törvény megszületett. Mit csinál ezzel szemben a jelen törvényjavaslat? Beleütközik a létesítés problémá jába. Ugye, az országnak, az ország vállalatainak nincs elég pénze, hogy nagyon nagy beruházásokat eszközöljenek, a nagy beruházásokhoz a pénzt valahonnan, külső tőkéből kellene megszerezni, a külső tőkének kellene tehát létesítenie új objektumokat. A léte sítés jogát tiltja a koncessziós törvény. Mit csináljunk? Zseniális megoldást talált erre a tisztelt Kormány. A megoldás a következő… Hosszú a szöveg, de fölolvasok belőle egynéhány szót: (Olvassa.) "Az objektumok létesítését, fejlesztését, felújítását, ka rbantartását és üzemeltetését – zárójelben: a továbbiakban működtetés – lehet a törvény alapján csinálni." Tehát utólag belemagyarázzuk a működtetés kifejezésbe, amit a kerettörvény meghatározott számunkra, azt, hogy ez a létesítést is, a karbantartást, fe lújítást és minden egyebet tartalmaz. Jogilag egy zseniális megoldás – de miért nem nézünk szembe az elkövetett tévedésünkkel, miért nem csinálunk egy javítást a koncessziós törvényen? A részletes tárgyalás során ebbe a problémába természetesen beleütköztü nk a bizottságban. Igazából nem találhattunk megoldást, hiszen a helyes lépés az lett volna, ha azt mondjuk: leteszünk a koncessziós törvény módosítására – közösen vagy nem közösen – egy javított kiadást, amely javított kiadásba bele fognak férni az adott részszabályok. (18.50) Ha most belemegyünk abba az utcába, hogy elfogadjuk az adott öt részszabályt, ágazati törvénymódosítást, ezenkívül el fogjuk fogadni új ágazati törvényként valamikor a távközlési törvényt is, szintén koncesszióra épülő törvény, későb b talán a bányászatot meg az energetikát – lesz
