Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. május 25. hétfő, a tavaszi ülésszak 34. napja - A vízügyi és egyes közlekedési törvények, törvényerejű rendeletek módosításáról (a koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvénnyel összefüggésben) szóló törvényjavaslat részletes vitája - SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke: - ELNÖK (Dornbach Alajos): - PÁL LÁSZLÓ, DR. (MSZP)
2248 egy csomó rossz részszabályunk, azért rosszak, mert egy rossz törvénynek a mesterséges lebontásából származnak, ahelyett, hogy egyszer javítanánk ki az eredeti törvényt. A következő gondolatkör szinté n ehhez a "létesítés" szóhoz tartozik. Ellentmondásban vagyunk. Az ellentmondás arról szól, hogy a koncesszió alapján megvalósított létesítménynek ki lesz a tulajdonosa a jövőben. A nagy törvényben, mármint a kerettörvényben kimondtuk azt, hogy a koncesszi óban lévő vagyontárgyak állami tulajdont képeznek, és egészen speciális szabályok működnek az átmeneti időszakban, amíg a koncesszor kezeli őket, és más szabály, amikor a koncesszor kilép a koncesszióból vagy vége van a koncessziós időszaknak. Tudomásom sz erint más képviselőtársaim javaslatot tettek arra, hogy a tulajdonviszonyokat legalább az ágazati törvény szintjén egyértelműen fogalmazzuk meg – sajnos erre sem kerülhetett sor az előbbi "Itt a piros – hol a piros?" játék következtében. A kerettörvény meg fogalmazza azt, hogy bizonyos esetekben – ha nagyon nagy jelentőségű ügyekről van szó – a koncesszióba adás alapelveiről konkrét esetben is az Országgyűlés határozhat. Emlékszem az alaptörvény vitájára, amikor olyan kérdések, mint például a MÁV egyes tevék enységei vagy akár a magyar repülés egyes ügyei koncesszióba adásáról volt szó, akkor itt az a szellem uralkodott, hogy az Országgyűlés hatáskörébe fog tartozni a döntés. Maga a szöveg általánosságban szerepel a törvényben. A most tárgyalt résztörvényekben ez a gondolat nem jön vissza, mondván, hogy akkor nem specifikálta az Országgyűlés, hogy hol is akar beleszólni a konkrét koncesszióba adás ügyeibe, most pedig, ha nem foglalkozunk vele, akkor kiderül, hogy az Országgyűlésnek a Kormány nem kíván ezen a te rületen jogot hagyni. Egy néhány apróságot említenék meg még, az ármegállapítás kérdését, ahol a koncessziós tevékenység után járó szolgáltatási díjak meghatározására mi azt javasoltuk a módosító indítványainkban, hogy a pályázati kiírások térjenek ki, ott ezek a javaslatok kiestek a bizottsági tárgyalásban, megint csak egy visszamutogatás révén az alaptörvényre, amelyik visszamutogatás ebben az esetben sem meggyőző, hisz az alaptörvény ugyan leírja azt, hogy egyes esetekben a pályázatokban kell az ármegáll apítás módszereit rögzíteni, de egyáltalán nem zárja ki, hogy az ágazati törvények ennek a metódusát körülírják. Különösen fontos lehet ez például a közlekedési koncessziók esetében, ahol én nem hiszem el azt, hogy a magyar állam és a fogyasztói szervezete k ki kívánnának szállni az árak egyeztetésének a folyamatából. Az általános vitában már említettem azt a gondot, ami a GyőrSopronEbenfurti Vasút, valamint a Fertővidéki helyiérdekű vasút jogait illeti. Az elénk terjesztett anyagban ez a két vasúti társa ság ugyanolyan jogokkal szerepel, mint a Magyar Államvasutak. Én azt hiszem, hogy ez egy tévedés, erre utaltam is, a módosító javaslatom is utalt erre. A vitában alulmaradtam, a bizottság leszavazott, de hadd mondjam el, hogy milyen furcsa érvekkel. Olyan érvek mellett maradtam alul, hogy ez a két vasúti társaság korábbról származó koncessziós szerződéssel rendelkezik, és ezért ugyanolyan jogokat kell neki ma adni, mint a MÁVnak. Én azt hiszem, hogy az lenne a helyes megfogalmazás a törvény szövegében, ha azt mondanánk ki, hogy a koncessziós szerződésüknek megfelelő jogokkal rendelkezik ez a két társaság. Nem hiszem el azt, hogy a GYSEV például – ezt a példát ott is felvetettem a bizottsági ülésen – Sopron és Pécs közötti vasútvonal létesítésében a miniszté rium által felszólítható lenne, mert erre valószínűleg nem terjednek ki a koncessziós jogai. Hát, helyes lenne, ha a szöveg pontossá válna. Lehet, hogy az én javaslatom, hogy hagyjuk el az adott bekezdésből ezt a két vasúttársaságot, pontatlan volt, ebben az esetben jó lenne, hogyha a tárca segítene egy pontos szöveg megfogalmazásában. Utolsó megjegyzésem, elnézést, hogy ilyen jelzőt biggyesztek hozzá, úgy érzem, hogy a sanda mészáros ügyével találkoztunk a törvényjavaslat 13. §ában. Ugye az a sanda mészár os, aki ide néz és oda üt.
