Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. május 5. kedd, a tavaszi ülésszak 27. napja - Az útalapról szóló törvényjavaslat határozathozatala - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SIKLÓS CSABA közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter:
1835 Az egyik javaslat Kiss Róbert módosító javaslata, mely a kiegészítő együttes jelentés 6. pontjában szerepel. Ezt a javaslatot az alkotmányügyi bizottság nem támogatja. A másik a gazdasági bizottságnak imént hallott módosító javaslata, amely az alkotmányügyi bizottság javaslatához csatlakozva bizonyos módosítást, bizonyos pontosítást tartalmaz. Ezt a javaslatot az alkotmányügyi bizottság abban az esetben és arra az esetre támogatja, ha az Or szággyűlés a jelentés 36. pontja alatt fölvett javaslatot is elfogadja, különben – a két javaslat, ha nem kerül együttesen elfogadásra – a törvényben inkoherencia keletkezik. Éppen erre is tekintettel, amellett hogy az alkotmányügyi bizottság így támogatja ezt a javaslatot az ugyane témakörben előterjesztett eredeti javaslatát fönntartotta. Viszont nyilvánvalóan szavazástechnikailag, ha már a 36. fölött döntött a Ház, akkor a két javaslat – az alkotmányügyi és a gazdasági bizottság javaslata – közül előbb a gazdasági bizottság javaslatának szavazásra való feltétele az indokolt. ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Tegnapi ülésünkön a részletes vita lezárását követően nem került sor a miniszteri válaszadásra, ezért megadom a szót S iklós Csaba közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter úrnak. Siklós Csaba közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter válasza SIKLÓS CSABA közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! A hazai infrastruktúra egyik lény eges alkotóelemének, a közúthálózat fenntartásának, üzemeltetésének és fejlesztésének anyagi fedezetét megalapozó törvénytervezet vitáját zárjuk le a következő szavazással. Előtte azonban engedjék meg, hogy röviden szóljak a leglényegesebb kérdésekről is. Először is szeretném fölidézni azt a gondolatot, amelyet az előterjesztés kapcsán mondottam, azt, hogy elsősorban az elégtelen és rossz állapotú úthálózat miatt évente már több mint 70 milliárd forint a társadalmat érő kár mértéke akkor, amikor hazánk gépk ocsiállománya nem éri el, jobban mondva csak a fele, mint a szomszédos Ausztriáé, amelynek 100 lakosra jutó gépkocsiállománya mindössze a nyugateurópai országok utolsó harmadába tartozik. Tisztelt Ház! A 10 éves közúthálózatfejlesztési terv, amely önök e lőtt fekszik, és amely megyénként az önök részvételével is került vitára, majd elfogadásra, hatalmas előrelépést irányoz elő 250 milliárd forint fejlesztési célkitűzésével. De még ezzel az összeggel sem lehet felszámolni azt a lemaradást, amely gátja – és ez ma már mindenkinek nyilvánvaló – a társadalmi mobilitásnak, a gazdaság igényeinek. Tisztelt Képviselőtársaim! Szinte nem volt olyan hét az elmúlt hónapokban, hogy ne kaptam volna kérést, esetenként interpellációt önöktől, illetve az önkormányzatoktól va gy egyes szervezetektől arra nézve, hogy hol lehetne szükség egyegy bekötőút, egy híd vagy települést elkerülő útszakasz építésére vagy legalább a meglévő úthálózat korszerűsítésére. Az esetek túlnyomó részében a válasz sajnos elutasítás volt. De épp e tö rvény lehet a segítség, ez adhatja azt a változtatást, amelynek segítségével 1993ban az ország területén számos helyen az ott élők szempontjából szinte létkérdést jelentő munkákat elkezdhetjük. E céltól vezérelve, a fejlesztések gyorsítása érdekében, teki ntettel arra is, hogy az útalapnak csak mintegy 50%a áll rendelkezésünkre új beruházásokra, hiszen a másik 50%a az üzemeltetés, a fenntartás költségeit kell, hogy fedezze, nem tudtuk, illetve nem tudjuk most sem támogatni azokat a javaslatokat, amelyek a z autósok terhére nem a közúthálózat fejlesztését szolgálnák. Ezért is kellett elvetnünk a nemzeti közlekedési alap egyébként nagyon is hasznos gondolatát. De az abban megfogalmazott célok: a vasútfejlesztés, a víziutak, a kikötők fejlesztése vagy akár a k erékpárutak regionális, országos jelentőségű kerékpárutak építése is tulajdonképpen más alapokból kell, hogy fedeze- tet nyerjen, és nem pedig – még egyszer hangsúlyoznám – a gépkocsivezetők átlal vásárolt benzin, illetve gázolaj összegéből.
