Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. május 5. kedd, a tavaszi ülésszak 27. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter:
1816 Ettől függetlenül, a kérdés nem is annyira erre irányult, de ki kellett erre tér ni, hiszen ön – részben téves információ, részben a jogszabály pontatlan idézése alapján – ezzel kezdte. Ami a bírák másik oldalról történő szorítását illeti, egyetértek – és azt hiszem, itt mindenki egyetért – azzal, hogy valóban igen sok hatáskörrel terh eli meg a törvényhozás a számban nem túl nagy, bár az ország lakosságához és más országok lakosságának arányához képest számszerűleg elegendőnek tűnő bírói kart. Tisztában vagyunk ezekkel a gondokkal, és azt hiszem, hogy eddigi törekvéseink szerint, ami a bíróságok – és itt mondanám: az ügyészségek – presztízsét, anyagi és egyéb megbecsülését illeti, megtettük azt, amit meg lehetett tenni jelenlegi helyzetünkben. Hadd mondjam el önnek és hadd ismételjem el, amit egyébként a tisztelt Parlament minden tagja m egkapott, amikor a bírák szervezetére vonatkozó törvény módosításával kapcsolatos anyagot előterjesztettük: egy hosszú, több évre visszamenő helyzetfelmérést is magában foglaló "fényképet" szerettünk volna itt önök elé tárni. Ebből nem szeretnék idézni, cs ak nagyon röviden. Két éven belül másfélezer dolgozóval nőtt a bíróságon dolgozók létszáma – ez az ötezerhez képest nem csekély – , ebből 700 a bírói állások száma, és csak azért nem 2 ezer bíró van, mert 300 bírói állás – amelyet önök jóváhagyólag engedély eztek – nincsen betöltve. Erről – sok egyéb ok miatt – valószínűleg a pálya valóban nem kellő vonzása tehet. Több, mint félszáz épület került ebben a két évben a bíróságok kezelésébe, illetőleg bírósági célra szólóan átalakításra. Hármat emelnék itt ki – a főváros területéről mind a hármat. Egy hatemeletes épület a Nádor utcában, egy volt BMépület a Cégbíróság céljait szolgálja. 1 milliárd forintba került az átalakítása – csak az átalakítása. Közel 1 milliárd forintot költöttünk a Varsányi Irén utcában egy hétemeletes irodaépületre, szintén a Fővárosi Bíróság elhelyezési gondjainak enyhítésére, és egy 3 ezer négyzetméter körüli épületet a III. kerületben, a Miklós téren, egy budai bíróságból kivált II. kerületi bíróság elhelyezésére. Ezen kívül még 47 másik van, de nem kívánnám ezeket felsorolni. Azt szeretném még önnel együtt megismételni, hogy valóban, nagyjából 100%os bérfejlesztésben – hogy ezt a csúnya szót használjam – részesültek a bírák, ennél magasabban a bíróságon dolgozó tisztviselők. És természt esen, differenciált módon, a kezdő bírák fizetését nagyobb mértékben igyekeztünk növelni, mint a nagyobb gyakorlattal rendelkező, de egyébként a korábbihoz képest nem annyira rossz helyzetben lévő gyakorló bírák, tehát nagyobb szolgálati idővel rendelkező bírák fizetését. Nos, mindez nem volt elegendő ahhoz, hogy az elvándorlás megszűnjön. Természetesen, azt soha nem fogjuk tudni célként kitűzni, hogy a bírói fizetéseket vagy javadalmazásokat összehasonlíthatóvá tegyük más, privát területen működő jogászi p rofeszsziók gyakorlóinak fizetésével. A világon sehol nincs olyan, hogy a bírák fizetése akár csak megközelítené a privát szférában működő – akár ügyvédként, akár más jogászi, de privát területen betöltött jogászi alkalmazotti munkakörben – dolgozók anyagi lehetőségeit. Örülök annak, hogy képviselő úr idézi – mégpedig most, kivételesen, pontosan idézi – a bírák és ügyészek és a tisztviselők előmeneteli rendszerével kapcsolatosan akkor elhangzottakat, hogy tudniillik azon leszünk, hogy az inflációval kapcsol atos bérkövetés megvalósuljon. Mi ezt javasoljuk, természetesen, a Kormány költségvetési javaslata folytán minden alkalommal – önök pedig a költségvetés során úgy döntöttek, ahogy döntöttek, hogy tudniillik a bírósági és ügyészségi dolgozók, bírák és ügyés zek fizetése is ugyanolyan mértékben emelhető, mint ahogyan az állami költségvetésből finanszírozott többi tevékenység. Természetesen ezzel az egészet illetően nem is lehet, azt hiszem, vitatkozni. Ezt tudjuk jelenleg, ebben a bértáblázati és előmeneteli r endszerben biztosítani – annak figyelembevételével, hogy szó sincsen 30%os inflációról, ahogy ezt a képviselő úr írja az interpellációjának utolsó előtti bekezdésében. Jól tudjuk, hogy az infláció növekedése igen nagymértékben lelassult, tehát az a fajta, költségvetésben elfogadott, inflációkövető, százalékosított fizetésnövekedés, ha nem is éri el az infláció tervezett mértékét, de nem messze marad el attól. Azt kell tehát mondanom, megköszönve az aggodalmát, amely a bírói pálya anyagi és infrastrukturáli s gondjaival kapcsolatban – nyilván őszintén – kiérződik az interpellációból, meg
