Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. május 5. kedd, a tavaszi ülésszak 27. napja - Kérdések: - ELNÖK (Vörös Vince): - IVÁN GÉZA, DR. (FKgP) - ELNÖK (Vörös Vince): - MÁDL FERENC, DR. tárca nélküli miniszter:
1799 Kérdések: ELNÖK (Vörös Vince) : Kérem képviselőtársaimat, foglalják el a helyüket: megkezdjük munkánkat. Bejelentem, hogy az elnöki teendők ellátásában dr. Horváth József és Boros László képviselő jegyzőtársak lesznek segítségemre. A kérdé sekkel kezdünk. Dr. Iván Géza, a Független Kisgazdapárt képviselője kérdést kíván feltenni a külügyminiszterhez a BősNagymaros vízügyi létesítmény körüli vita tárgyában. A kérdésre majd dr. Mádl Ferenc tárca nélküli miniszter úr fog válaszolni. Átadom a s zót Iván Géza képviselőtársunknak. Kérdés: Dr. Iván Géza (FKgP) – a külügyminiszterhez – "Bős – Nagymaros vízügyi létesítmény körüli vita" címmel IVÁN GÉZA, DR. (FKgP) Tisztelt Miniszter Úr! A bősnagymarosi vízügyi létesítmények súlyos hidrológiai és ökoló giai következményei ökológiai károkkal fenyegetik hazánk északnyugati területének egy részét. Ezt nyilván köteles a Kormány elhárítani, azonban a szlovák vízügyi és területi hatóságokkal, valamint felelős kormányzati vezetőkkel már az építkezés – a nagymar osi építkezésről van szó – kezdetén nagy hatású szakmai és külpolitikai vitákba kellett bonyolódniuk. Sajnos, a szlovák fél a C változat megépítését időközben már elkezdte, és két vasat tartva a tűzben, az építkezést folyamatosan végezte a vita alatt is. A Duna elterelésének a párizsi békeszerződést és a Dunakonvenciót sértő kivitelezése jogilag súlyosabb tény volt az ökológiai kárnál – mégis, a magyar külpolitika az ökológiai vitát forszírozta az előbbivel szemben. Most már legutóbb, Antall miniszterelnök úrnak a szlovák félhez intézett válaszában ugyan szerepelt a folyómedernek és a folyó vizének elterelése mint kifogásolandó nemzetközi jogi cselekmény – de legalábbis államközi jogi cselekmény – , de kérdés, figyelembe veszie ezt a másik fél. Calfa minisz ter válaszából ez nem várható. Kérdezem miniszter urat, mi volt az oka annak, hogy a szlovák félre súlyosabb nemzetközi, illetve államközi jogi megítélést jelentő mederátterelés helyett hónapok hosszú során az ökológiai vitában kívánt a magyar Kormány csat át és vitát nyerni. Nem lett volnae jobb rábizonyítani a szlovák félre a nemzetközi jogi szabályok, illetve egyezmények és államközi és nemzetközi szerződések – párizsi béke, Dunaegyezmény stb. – megsértését? Bizonyára nagyobb kényszert jelentett volna e z az ökológiai vitában elérhető győzelemnél, különösképpen akkor, ha nagy nemzetközi nyilvánosság mellett tudtuk volna kényszeríteni a nemzetközi jogi vita lefolytatását. Így viszont lehetséges, hogy lassan elszenvedjük az első komolyabb külpolitikai veres égünket a bős – nagymarosi vita egyoldalú, a szlovák fél által történő befejezése miatt. Kérdezem a miniszter urat: mivel kecsegtet a jövő? Elegendőe az őszig tartó kivitelezési moratórium? ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Felkérem a válaszadásra dr. Mádl Fer enc tárca nélküli miniszter urat. Dr. Mádl Ferenc tárca nélküli miniszter válasza MÁDL FERENC, DR. tárca nélküli miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! A bősnagymarosi vízmű kezdettől fogva ökológiai kérdés volt; a Dun a védelme, az ember természeti környezetének védelme, milliók ivóvizének védelme, a konkrét térség úgynevezett ökoszisztémájának védelme, az állatvilága, növényvilága, mezőgazdasága, vízrendszere. Ez volt kezdettől fogva a probléma lényege, ennek védelmére indultak a Dunamozgalmak, ennek védelme érdekében született meg a felfüggesztés, ennek védelme érdekében döntött ismételten vagy foglalkozott ismételten az üggyel az új Országgyűlés, és hozta az ismeretes határozatokat, és ennek jegyében cselekedett a Ko rmány is –
