Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. május 5. kedd, a tavaszi ülésszak 27. napja - A tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló törvényjavaslat, az időlegesen állami tulajdonban lévő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről szóló törvényjavaslat és az állam vállalkozói vag... - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KATONA BÉLA, DR. (MSZP)
1793 gyorsítani akarjuk – ez pedig nem lehet kétséges – , e törvény lehetőséget ad rá, hogy piaci körülmények között a költségvetés terhének növelése nélkül tehessük meg. Lényeges és sokat vitatott kérdés a privatizáció tisztasága, a privatizáció ellenőrzése. Nem egy felszólaló különböző bizottságok létrehozásában látja a megoldást. A magam részéről ne m hiszek az adminisztratív eszközökben. Úgy gondolom, a legteljesebb nyilvánosság és a privatizációs eljárások egyszerűsége, átláthatósága lenne az igazi megoldás. Feltétlenül állást kell foglalni olyan értelemben is, hogy milyen mértékű legyen a privatizá ció köre. A Kormány 1991es privatizációs stratégiájával '94re 50% alá kívánta szorítani az állami tulajdont. Ma már ez nyilvánvaló lehetetlenség! Rendkívül fontos kérdés itt az is: milyen vállalatok, üzemek kerüljenek a körbe? Szabade eladni, a külföldi tulajdonosnak elidegeníteni még jól működő üzemeket, gyárakat? A kérdésre adott válasz rendkívül szélsőséges. Kiindulópontot itt az kell jelentsen, hogy az állam a legrosszabb vállalkozó, ergo: addig kell eladni a vállalatot, a céget, míg értéke van! Figy elembe kell venni ugyanis, hogy az európai társult tagságunkból eredően ma még a vámkedvezményekkel ugyan ezek a cégek versenyképesek, de ha néhány éven belül azonos pozícióból kell versenyezniök a multikkal, helyzetük kilátástalanná válhat. Természetesen az lenne kívánatos, ha egyes ágazatok a nemzeti burzsoázia kezébe kerülnének, a kérdés csupán az, hogy megteremtette a tőke és hogyan teremthették meg ennek a feltételeit. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A szóban forgó törvényjavaslat alapjaiban véve az elmondottaknak megfelel, a részletes vitában alkalmunk lesz a szükséges módosításokat megtenni, amivel én is élni szeretnék. Kérem önöket a célirányos és konstruktív együttműködésre. Köszönöm szépen a szót. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Megadom a szót dr. Katona Béla képviselő úrnak – Magyar Szocialista Párt. Felszólaló: Dr. Katona Béla (MSZP) KATONA BÉLA, DR. (MSZP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Először azt mondanám el, hogy mivel nem akarok foglalkozni e hozzászólásomban. Nem akarom elmondani újra, hogy milyen fontos ez a törvény, hiszen ezt minden eddigi hozzászóló megtette, és ezt én csak meg tudom erősíteni, hiszen nagyon széles skálán mozog a privatizáció lehetősége – egészen a hűbéresként való osztogatástól az ország érdekében való hatékony felh asználásig! És nem akarok arról sem beszélni, hogy igazából vane értelme most ennek a parlamenti vitának, amikor néhányan úgy csinálnak, mintha a Parlament döntése nem is jelentene számukra semmit – kijelölték már az új vagyonkezelő részvénytársaság iroda házát, veszik fel az embereket, meg sem várva, hogy a Parlamentben legalább az általános vita ebben az ügyben lebonyolódjon. Én inkább azzal foglalkoznék, hogy szerencsére volt körülbelül négy hetünk, amíg szünetelt ez a vita, és volt időnk többször is újr a átnézni a beterjesztett javaslatokat, és meg kellett állapítanunk és újra meg kellett erősítenünk, hogy – sajnos – ezek a javaslatok közgazdaságilag sok tekintetben megalapozatlanok, jogilag nem kellően kidolgozottak és alapvetően politikai célokat szolg álnak. (12.30) Ez utóbbit szeretném egy kicsit megmagyarázni: melyek lehetnek azok a politikai célok, azok a politikai előnyök, amelyek ebből a törvényből származhatnak. Először is az, hogy óriási vagyon koncentrálódik közvetlenül a Kormány kezében anélkül , hogy ennek a felhasználására a Parlamentnek vagy bárkinek igazán ellenőrzési lehetősége lenne. Ez az óriási vagyon lehetőséget ad a Kormány számára arra, hogy tulajdonképpen egy második költségvetést hozzon létre, amely viszont annyival egyszerűbb felhas ználás szempontjából, hogy az ide befolyó pénzeszközök felhasználását többségében a Parlament megkerülésével lehet eszközölni.
