Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. május 5. kedd, a tavaszi ülésszak 27. napja - A tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló törvényjavaslat, az időlegesen állami tulajdonban lévő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről szóló törvényjavaslat és az állam vállalkozói vag... - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KATONA BÉLA, DR. (MSZP)
1794 Nem lebecsülendő előny, hogy a vállalati menedzserek döntő többsége ezeknek a törvényjavaslatoknak az elfogadása után egzisztenci ális függőségbe, közvetlen egziszenteciális függőségbe kerül a kormányzattal, és azt hiszem, hogy nem kell magyaráznom – volt erre példa az elmúlt évtizedekben Magyarországon – , hogy az egzisztenciális függőség igen erősen növeli a politikai lojalitást is. Azt is el kell mondani, hogy ezeknek a törvényjavaslatoknak az elfogadása esetén lehetőség nyílik jelentős pénzeszközök közvetlen politikai célú felhasználására is. Természetesen én a világért sem szeretném azt állítani, hogy a törvényjavaslat készítői tu datosan törekedtek ezeknek a lehetőségeknek a kihasználására. De ezek tények, ezek a jelenlegi törvényjavaslatokban benne vannak, és vigyáznunk kell arra, és közös a felelősségünk, hogy ezek ne kerülhessenek megvalósításra. Én nem akarok visszatérni a négy héttel ezelőtti vita néha talán személyeskedő hangulatára, de azért azzal valamennyien tisztában kell hogy legyünk, hogy amikor egy 100%os állami tulajdonban lévő nagyvállalat igen lojális vezetője több tízmillió forinttal finanszírozza a mindenki számár a köztudottan veszteséges kormánypárti napilapot, akkor nem a saját pénzét osztogatja, hanem az állampolgárok pénzét, és ehhez neki a világon semmi joga nincs. Ez a négy hét arra is lehetőséget adott, hogy alaposabban utánanézzünk, hogy néhány olyan kérdés t, amire első olvasásra nem kaptunk választ az anyagokból, pontosabban megnézzünk, hátha csak mi voltunk figyelmetlenek. Úgy tűnik, hogy nem mi voltunk figyelmetlenek. A beterjesztett anyagokból és az expozéból nem derül ki, hogy tulajdonképpen mennyi is a z az állami vagyon, mennyi az az állami vállalkozói vagyon, aminek a felosztásáról itt a törvényjavaslat során beszélünk? Nem derül ki az sem, hogy ez a két törvény az állami vagyont csak kétfelé osztja, a tartósan állami tulajdonban maradó vagyonra és a p rivatizálandó állami vagyonra, hogy miért nem esik szó azokról a vagyonrészekről, amelyeket korábbi elvi döntéseink alapján a társadalombiztosításnak vagy az önkormányzatoknak kellene átadni. És nem sikerült igazán tetten érni ezekben a javaslatokban, hogy mi a Kormány valódi felelőssége az állami vagyonnal, az állami vállalkozói vagyonnal való gazdálkodás és privatizáció során. Én úgy gondolom, hogy ezekre a kérdésekre menetközben, még a részletes vita során, a bizottsági viták során vá laszt kell kapnunk ahhoz, hogy valóban megalapozottan tudjunk dönteni. Így azonban addig, amíg ezekre választ nem kapunk, csak azokra a tényekre támaszkodva alakíthatjuk ki az álláspontunkat, amelyeket ismerünk: a beterjesztett javaslatokra, az államtitkár i expozéra és a kormánypárti hozzászólásokra. Ezeknek ismeretében meg kell erősítenünk, hogy számunkra semmi nem indokolja, hogy a Kormány a Parlamenttel szemben, a törvényjavaslatban előírt módon előnyt élvezzen a privatizáció lefolytatási feltételeinek k ialakításában. Semmi nem indokolja, hogy a tartósan állami tulajdonban maradó vállalatok körét ne a Parlament, hanem a Kormány határozza meg. Semmi nem indokolja a vagyonkezelői részvénytársaság megalapítását, az államtitkári expozéval szemben szó sincs ar ról, hogy ez piaci szervezetként működne, hiszen olyan különleges feltételeket szabtak a részvénytársaság számára, hogy ez nemhogy erősítené a piacgazdaság kialakítását, hanem nagymértékben fékezni fogja. Rengeteg párhuzamos tevékenységet végezne a már meg lévő Állami Vagyonügynökséggel, ezért kizárólag az állami bürokráciát növelné, és emelné a pénzköltést. Nem értünk egyet azzal, hogy az Állami Vagyonügynökségnek minden előzetes feltétel betartása nélkül joga legyen vállalatokat államigazgatási felügyelet alá vonni, élükre vállalati biztosokat kinevezni, és a vállalatok vagyonát átcsoportosítani. Nem értünk egyet azzal, hogy a vállalatok bankokban lévő részvényeit egy intézkedéssel újra államosítani lehessen, és szeretném felhívni azoknak a képviselőtársaim nak a figyelmét, akik annak idején a banktörvények tárgyalásában részt vettek, hogy ott eleve már kénytelen volt a Parlament egy engedményt tenni az állami résztulajdon
