Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. május 5. kedd, a tavaszi ülésszak 27. napja - A nemzeti gondozásról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése - ELNÖK (Szabad György): - SCHIFFER JÁNOS, DR. (MSZP)
1781 említi, akkor ebbe beleérthetem a katonai büntetőtábort, a gettót, de végül még egy politikai indíttatású provokációval kezdődő és súlyos sérüléssel végződő kocsmai verekedést is. Hiszen az a bizonyos "más személy" végül is bárki lehet. Ugyanakkor az is lehet, hogy mások ezt másképpen látják, másképpen értelmezik, és ezért az előzőekben említett személyek nem fognak nemzeti gondozási díjban részesülni. Az pedig csupán – bocsánat a kifejezésért – tejszí nhab a tortán, hogy ennyi évtized távlatából a nem hatóságként vagy bírói ítélet alapján alkalmazott önkény politikai indíttatását hogyan lehet majd bizonyítani. Röviden ezek azok a talányok, amelyek a törvényjavaslattal szemben vegyes érzelmeket tápláltak bennem. Úgy ítélem meg, hogy az egyébként vitathatatlanul helyes jogalkotói célkitűzést következetesen kell a törvényjavaslat megszövegezése során érvényre juttatni. Az ezzel kapcsolatos konkrét javaslatokat majd a részletes vita során kívánom előadni. A törvényjavaslat egészéről szólva azt megfelelő pontosítások és kiegészítések elvégzését követően elfogadásra ajánlom. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra következik Schiffer János, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának vez érszónoka. Felszólaló: Dr. Schiffer János az MSZPképviselőcsoport nevében SCHIFFER JÁNOS, DR. (MSZP) Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Szomorú, de egyben emelkedett feladat a nemzeti gondoskodásról szóló törvény megalkotása. Szomorú , mert nagyszerű emberek halála, szenvedése miatt kell ezt a törvényt megalkotni; szomorú, mert tudjuk, hogy az elvesztett, megsérült életet e törvény pótolni nem tudja. Emelkedett és nemes feladat azonban, hogy a nemzet a sérelmek orvoslására legalább rés zlegesen vállalkozik. Gondolom, joggal lehet itt most idézni Zimányi Tibornak egy korábbi törvényjavaslatnál elhangzott szavait: "Tisztelettel adózunk azok emlékének, akik a legdrágábbat, amellyel ember rendelkezik, az életüket áldozták Magyarországért, Ma gyarország demokratikus berendezkedéséért. Tisztelet illeti azokat is, akik éveiket, egészségüket áldozták fel e célokért." A törvényjavaslatnak e tiszteletet, ezt az alázatos tiszteletet kellene kifejeznie. Ezért nem értem azt a felületességet és zavart, amit már több képviselőtársam is említett itt, ami benne van ebben a javaslatban. Nem értem, hogy miért csak most, több mint egy évvel a határozat után kerül napirendre. Mert tisztába kell tenni, hogy itt nem jutalmazásról, nem kárpótlásról van szó, hanem a nemzet gondoskodásáról van szó, azoknak a gondozásáról, akik már nem tudtak vagy nem tudnak ma sem magukról gondoskodni. Nem értem azt sem, hogy miért lett olcsóbb a nemzet megbecsülése. 1991ben az Országgyűlés arra adott felhatalmazást a Kormánynak, ho gy dolgozza ki a végrehajtás szabályait annak érdekében, hogy a nemzeti gondozási díjnak megfelelő díjban részesüljenek azok, akik részt vettek a nemzeti antifasiszta ellenállási mozgalomban és akik az 1945 és 1963 közötti törvénysértések miatt életüket ve sztettek, áldozatok özvegyei, szülei, árvái, valamint e törvénysértések következtében megrokkantak. Ma ez az összeg több mint nyolc, illetve hétezer forint, és jelen javaslat ennél sokkal kisebb összegre tesz javaslatot. Én azt gondolom, mikor 1991ben sz avaztunk, azt akartuk, hogy az önkény áldozatai, az önkény ellen fellépők megbecsülést kapjanak. Lehet, hogy nehéz gazdasági helyzetben van az ország, de olyan nehéz helyzetben nem lehet, hogy nem tudja a nemzet megbecsülését anyagilag biztosítani azok szá mára, akik a fasiszta, a Rákosidiktatúra ellen küzdöttek, akik fegyverrel fordultak az önkény ellen, akár 1940ben, akár 1956ban. A Kormány felhatalmazása arról szólt többek között, hogy a nemzeti antifasiszta ellenállási mozgalom résztvevőire terjedjen ki a szabályozás. E felhatalmazás nem kötötte dátumhoz – és e javaslat sem teheti meg! – , hogy '44 – '45re szűkítse le a nemzeti antifasiszta ellenállási mozgalom elismerését. Nem tehette ezt, mert a fasizmus már sokkal hamarabb megjelent, nemcsak nálunk, h anem Európában is. Az ideiglenes nemzetgyűlés szózatában 1944. december 24én a nemzet érdekei
