Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. május 5. kedd, a tavaszi ülésszak 27. napja - A nemzeti gondozásról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése - ELNÖK (Szabad György): - KOVÁTS LÁSZLÓ, az (FKgP
1780 Amíg tehát a törvény célkitűzéseivel azonosulni tudok, vannak azért bizonyos aggályaim a b enyújtott törvényjavaslat egészével kapcsolatban. Ezek közül elsőnek említeném azt, hogy a törvényjavaslat a jogosultak körét elég bizonytalanul és bonyolultan, enyhén szólva nem közérthetően fogalmazta meg. Zavaróak az életüktől és szabadságuktól politika i okból megfosztottak kárpótlásáról szóló törvényre vonatkozó keresztutalások. Nem világos ennek következtében a sérelem elszenvedésének időpontjára vonatkozó törvényi meghatározás sem, hiszen míg például az 1. § (1) bekezdése a nemzeti gondozásra jogosító sérelem elszenvedésének időpontját 1944. március 19. és 1963. december 31. közötti időszakra teszi, addig ugyanennek a §nak a (2) bekezdése a jogosultságot kiterjeszti az életüktől és szabadságuktól politikai okból megfosztottak kárpótlásáról szóló törvé ny által felölelt időszakra, vagyis 1949. március 11től 1989. október 23áig. A jogszabályt előkészítők bizonyosan jót akartak, de a beterjesztett törvényjavaslat alapján higygyék el, hogy még egy jóeszű és átlagon felül képzett állampolgár is nehezen fog tudni eligazodni. Nem igazán értek egyet azzal sem, hogy éppen a legfontosabb kérdések tekintetében konkrét, határozott, féreérthetetlen megfogalmazások helyett a törvényjavaslat nehezen megfogható és értelmezhető, közelebbről meg sem határozott tartalmú megfogalmazásokat használ. Ilyennek tekintem például az 1. § (1) bekezdésének a) pontjában szereplő "politikai indíttatású önkény", valamint ugyane § (4) bekezdésében a "szociális helyzete indokolja" kitételt. Aggasztónak tartom, hogy majd az egyedi ügyekb en eljáró Országos Kárpótlási és Kárrendezési Hivatal fogja meghatározni, hogy az egyes konkrét esetek mikor tekinthetők politikai indíttatású önkény következményének, és azt, hogy mikor tekinthető egyegy kérelmező szociális szempontból rászorulónak és mi kor nem. Úgy vélem, nem elegendő és nem engedhető meg, hogy a törvényeket bármilyen hivatal bármilyen apparátusa a saját jogfelfogása szerint értelmezze, a jogértelmezést magának a törvénynek kell elvégezni. Ennek pedig az a legegyszerűbb módja, hogy a tör vény egyértelmű, világos, a köznyelv által is értelmezhető megfogalmazásokat alkalmazzon. Megmondom őszintén, végképpen nem tudok mit kezdeni a törvényjavaslat 9. §ában foglalt rendelkezéssel, amely szerint a Kormány felhatalmazá st kap arra, hogy a nemzeti gondozási díj összegét az állami költségvetésről szóló törvényben meghatározott előirányzat alapján, évente állapítsa meg. A törvényjavaslat 1. §ának (1) és (4) bekezdése, valamint a 2. § (1) bekezdése konkrétan meghatározza a nemzeti gondozási díj összegét. Számomra elképzelhetetlen, hogy ezt később a Kormány egy generális parlamenti felhatalmazás alapján, bármilyen irányban, saját hatáskörében módosítsa. Megítélésem szerint erre kizárólag az Országgyűlésnek van joga. Szeretnék végül még néhány szót ejteni az elmúlt fél évszázad károsultjainak azon csoportjairól, amelyek az előző kárpótlási törvényekből vagy teljes egészében kimaradtak vagy sérelmeik csupán szűk korlátok között nyertek orvoslást. (11.20) Legutóbb a múlt heti ülé sünkön dr. Suchman Tamás képviselőtársam már szót emelt a zsidók és azok ügyében, akiknek élete, szabadsága és egészsége katonai büntetőtáborokban, gettókban vagy éppen pogrom során szenvedett sérelmet. Szóba hozta azokat, akik külföldre történő deportálás uk során nem is látták meg külföldet, mert még Magyarországon elpusztultak. Én ebből a szempontból is néztem a nemzeti gondozásról szóló törvényjavaslatot: vajon e sérelmeket elszenvedőkről gondoskodike majd ezen a törvényjavaslaton keresztül a nemzet. Me gmondom őszintén, nem igazán találom meg a törvényjavaslat szövegében az egyértelmű és világos választ. Amikor ugyanis a törvényjavaslat 1. § (1) bekezdésének a) pontja a magyar vagy idegen állam hatósága vagy hatósági személye mellett közelebbről meg nem határozott "más személy" politikai indíttatású önkényét
