Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. május 5. kedd, a tavaszi ülésszak 27. napja - A nemzeti gondozásról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése - ELNÖK (Szabad György): - KELEMEN ANDRÁS, DR. népjóléti minisztériumi államtitkár:
1772 Már az előkészítő munkálatok során vitatott volt maga a t örvény megnevezése, a jogosulati kör meghatározása, az időbeli hatály, a juttatások mértéke, az elbírálások módja, a határidők, valamint – és ez talán a legsúlyosabb – az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról sz óló törvényjavaslathoz képest felmerülő eltérések, aránytalanságok és választási lehetőségek kérdései. Különösen éles volt a vita a nemzeti ellenállási mozgalomban résztvevők tervezett életjáradékának a rokkantak nemzeti gondozási díjával való összevetések or. Ez ugyanis az esetek többségében a szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottakénak többszöröse lett volna, még akkor is, ha a rokkantakénak fele összegében állapítjuk meg. Ez azonban abból adódott, hogy nem akartunk elszakadni az Országgyűl és szándékától. Viszont egyre igaztalanabbnak bizonyult a nemzeti gondozásnak és a nemzeti ellenállásban résztvevők ellátásának az előírás szerinti, vagyis a nemzeti gondozási díjnak megfelelő összekapcsolása. Ugyanis az antifasiszta ellenállási mozgalomba n résztvevőknek, a nemzeti gondozottaknak az időközi emelések folytán havi hatezertől majdnem tízezer forintosra emelkedett összegű ellátásával való összhangba hozása olyan aránytalanság veszélyét vetette fel, hogy például egy olyan ellenálló, aki nem sérü lt meg, csupán valamilyen formában kinyilvánította ellenérzését az önkényuralommal szemben, jóval nagyobb havi ellátást kapna, mint az, aki szabadságát is elvesztette, vagy egy olyan személy hozzátartozója, aki deportálás, internálás vagy hadifogság miatt meghalt. Ugyanakkor széles körben merült fel az az igény, hogy ilyen ellátási követelmény esetén – az antifasiszta nemzeti ellenállókhoz hasonlóan – a kommunista diktatúrával szembeni ellenállók is hasonló feltételekkel részesüljenek ugyanabban a havi jára dékban. Ez viszont a már említett aránytalanságokat még sokkalta több jogosultra vetítve teremtett újabb problémákat, arról nem is szólva, hogy a kárpótlás ilyen mértékű kiterjesztése súlyos anyagi terhet jelenthet az országnak, márpedig a jogegyenlőség el ve az azonos összegű juttatásokat kívánja meg. A rendezést nehezítette más kárpótlási témakörökkel összehasonlítva az is, hogy ez jóval kevésbé szabályozható jogászi alapossággal, hiszen a jogosultság bizonyítása szabadságvesztés, vagyoni kár esetén egysze rűbb és az elbíráló mérlegelésének nem merül fel annyira tág tere, mint esetünkben. Kérdés, hogy mindezek meggondolása és a kárpótlás egészével való egybevetés alapján mit tartalmaz beterjesztett törvényjavaslatunk. Lé nyegileg azt, hogy az életvitelszerűen Magyarországon élő olyan személyek, akik akár tevékenységük következtében, akár anélkül, pusztán elszenvedve az emberi jogok sérelmére elkövetett jogtalanságokat, 67%osan megrokkantak, vagy azoknak a hozzátartozója, akik mártírhalált haltak – törvénnyel fedezett vagy nem fedezett módon tulajdonképpen politikai gyilkosság áldozataivá válván – , mindezek nemzeti gondozásra szorultak, tehát jogosultak. Amennyiben a jelen törvényjavaslat rendelkezésétől függetlenül az élet üktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló törvényjavaslat alapján is követelése áll fenn az ilyen személynek, úgy az mindkét jogforrás alapján juthat kárpótláshoz. A politikai önkény okozta halál következtében, a család megnehezült helyzetére gondolván, a meghalt személy özvegye, árvaellátásra szorult gyermeke, valamint szüleje jogosult nemzeti gondozásra, kivéve az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló törvényterv ezet 2. §ában rendezett helyzetet, ahol a magyar bíróság által meghozott politikai jellegű halálos ítélet következtében történt elhalálozás esetén, az egyben kifizetendő kárpótlási összeg esetében, nemzeti gondozási díj külön nem jár. Ugyanakkor törvényja vaslatunk a deportálásban bekövetkezett elhalálozást, minden további körülmény vizsgálata nélkül, erőszakos halálnak, gyilkosságnak számítja be. Az egyes nyugdíjak felülvizsgálatáról, illetőleg egyes nyugdíjkiegészítések megszüntetéséről szóló 1991. évi XI I. törvényből átemeli a jelen törvényjavaslat a kiváló és érdemes művészek, a
