Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. május 5. kedd, a tavaszi ülésszak 27. napja - A nemzeti gondozásról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése - ELNÖK (Szabad György): - SZÉKELYHIDI LÁSZLÓ, DR. a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság előadója:
1773 népművészet mesterei és az olimpiai játékokon aranyérmet szerzett személyek részére meghatározott nyugdíjkiegészítéssel azonos összegű pótlékot, valamint azon személyek pótlékát, akik a kitüntetést tudományos, sport, egyéb művészeti vagy más, a nemzet számára kiemelkedő, hasznos munkásságuk elismeréseként kapták. Törvényjavaslatunk viszont a nemzeti gondozási díjból kizárja mindazokat, akik méltatlanok rá, az alapvető emberi jogok sérelmére elkövetett jogtalanságokban való részvételük, a nemzet és a demokráciaellenes tevékenységük miatt. Ez világos kinyilvánítása annak a ténynek, hogy az önkényuralommal szemben valójában a magyar nép számára nem volt két oldala annak a sokat emlege tett torlasznak, csak egy. A jelen törvényjavaslat elfogadása esetén tehát hatályukat az 1991. évi XII. törvényben pótlékká alakított politikai jellegű nyugdíjkiegészítések hatályukat vesztik, de ugyanakkor a nemzeti gondozottak immár kétjegyűvé olvadt cso portja több tízezerre szélesedhet ki. Számítunk természetesen megítélésbeli eltérésre abban a vonatkozásban, hogy miért nem kívánjuk végül is az elkészült legutolsó változatban a különböző diktatúrákkal szembeni ellenállókat a nemzeti gondozási díjhoz fogh ató pénzellátással jutalmazni. Az előbb már említettem, hogy a különböző mértékű teljesítmények és szenvedések nagy aránytalanságérzéseket okoznak és okoznának. (10.40) Ezenkívül tekintetbe kell vennünk azt a természetes emberi ellenérzést is, mely a magya r nép öszszességét jellemezte a diktatúrával szemben, és amelynek nehéz meghúzni a határát, hogy hol megy át az ellenérzés ellenállásba, mely akár sok millió emberre is kiterjedhet. A haza ezen tisztelettel övezendő polgárait, ha a tisztelt Ház anyagilag k ívánja jutalmazni, fontolja meg az előadottak alapján. Ez azonban már nem kárpótlási feladat. Én érdemben nem is merném felvállalni ezt a feladatot, és ki vállalhatná fel, hogy különbséget tegyen aközött, aki itthon maradt – vállalva a meghurcoltatást és a halált – , és aközött, aki levert forradalmunk után nyugatra menekülvén évtizedeken keresztül esetleg szervezte a diktatúra elleni ellenállást, felrázva a világ közvéleményét, és nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy hazánkat törekvéseiben rokonszenv övezi jelenleg. Alapelvünk tehát az, hogy a nemzet és a demokrácia érdekében történő tevékenység önmagában nem feltétlenül jutalmazandó. Erkölcsi elismerését magában hordja, azonban ha ilyen tevékenység közben az illető személy súlyosan és tartósan megsérül vag y életével fizet érte, akkor ezért természetes, hogy államunk kárpótlásra kötelezett. Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy végezetül Kennedy elnök gondolatát ismételjem meg: "Ne azt nézd, hogy mit ad néked, hanem azt, hogy te mit adhatsz a hazának." Köszön öm. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottságok állásfoglalásait ismerjük meg. Ezt követően az egyes képviselőcsoportok vezérszónokai tárják elő a képviselőcsoport álláspontját. Elsőként Székelyhidi Lászlónak, a szoci ális bizottság előadójának adom meg a szót. Felszólaló: Dr. Székelyhidi László, a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság előadója SZÉKELYHIDI LÁSZLÓ, DR. a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Képviselőtársaim! Mielőtt ismertetném a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság állásfoglalását az 5057es számon beadott, a nemzeti gondozásról szóló előterjesztésről, szeretném emlékeztetni önöket az előttünk fekvő törvénytervezet elő életére, jóllehet az államtitkár úr egy részéről már beszámolt. Korábban, 1966ban az – úgymond – magyar forradalmi munkásparaszt kormány 28/1966os számú rendelete szabályozta a nemzeti gondozottak körét, tevékenységét és ellátását. Csak egy rövid
