Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. május 5. kedd, a tavaszi ülésszak 27. napja - A nemzeti gondozásról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése - ELNÖK (Szabad György): - KELEMEN ANDRÁS, DR. népjóléti minisztériumi államtitkár:
1771 A vagyoni kárpótlások csoportjában az 1991. évi XXV. törvény az első, amely a tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról rendelkezik. Megjegyzem, hogy módosította az 1991. évi L. és XCI. törvény, valamint az 1992. évi II. törvény. Ez az, amire úgy szoktunk hivatkozni, mint kárpótlási törvényre, amely azonban még csak az 1949. június 8át követően államosított, illetve elvett ingatlanok és vállalkozások jelentősen mérsékelt összegű kárpótlásáról rendelkezik. A 104/1991. (VIII.3.) kormányrendelet az előbbi végrehajtásáról rendelkezik. Ezt is módosította egy későbbi kormányrendelet, a 114/1991. (IX.4.) A következő tagja az 1992. évi, jelenleg még számozás alatt álló törvény, amely az előbb említett törvényt kiterjeszti 1939. május 1jétől 1949. június 8áig terjedő időszakr a. Végül itt említeném meg az 1991. évi XXXII. törvényt, a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről. A politikai és személyi sérelmek miatti kárpótlásokra vonatkozólag elsődlegesen a semmisségi törvények rendelkeznek. Ilyen az 1989. évi X XXVI. törvény az 1956os népfelkeléssel összefüggő elítélések orvoslásáról, az 1990. évi XXVI. törvény az 1945 és '63 közötti törvénysértő elítélések semmissé nyilvánításáról, és az 1992. évi törvény az 1963 és 1989 között elkövetett egyes állam- és közren d elleni bűncselekmények miatt történt elítélések semmissé nyilvánításáról. (10.30) Mivel a semmisségi tövények meghatározott politikai összefüggési ítéleteket nyilvánítanak semmissé, ezek megalapozzák az ilyen elítélteknek más jogszabályok által adandó ká rpótlásait. Külön csoportként kezelhetők a társadalombiztosítási és munkajogi rendelkezéssel foglalkozó jogszabályok, mint amilyen a 93/1990. (XI.21.) kormányrendelet, az 1945 és '63 között törvénysértő módon elítéltek, az 1956os forradalommal és szabadsá gharccal összefüggésben elítéltek, valamint a korábbi nyugdíjcsökkentés megszüntetéséről, továbbá az egyes személyes szabadságot korlátozó intézkedések hatálya alatt állt személyek társadalombiztosítási és munkajogi helyzetének rendezéséről. Itt is van egy módosítás: az 1991. évi XXVI. törvény. A 74/1991. (VI.10.) kormányrendelet az 1938 – 1945 közötti időszakban faji vagy nemzetiségi hovatartozás, illetőleg a nácizmus elleni magatartásuk miatt deportált, munkaszolgálatot teljesített vagy egyéb szabadságkorlá tozás alatt állt személyek társadalombiztosítási és munkajogi helyzetének rendezéséről szól. E két említett kormányrendelet lényege, hogy nyugdíjkiegészítést biztosít a jogosultaknak az általuk meghatározott különféle szabadságkorlátozások idejére, és a ki esett időket beszámítani rendeli nyugdíjalapjául szolgáló idejükbe. Ide sorolódik a 112/1991. (IX.2.) kormányrendelet a volt közszolgálati alkalmazottakat érintő nyugdíjjogi hátrányok enyhítéséről. A nyugdíjkiegészítésektől elkülöníthetőek az egyéb pénzell átásszerű juttatások nyújtásáról szóló jogszabályok. Ezek körébe tartozik jelen törvényjavaslatunk is, valamint az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásával foglalkozó törvényjavaslat, s a 6/1992. (I. 16.) kormányre ndelet a kiegészítő hadigondozotti pénzellátásról. Elvileg tehát egy összetartozó csoportot bont ketté törvénykezésünk. Leválasztja a szabadságukat vesztőket és halálos áldozataink egy részét a nemzeti gondozottak csoportjáról, ugyanakkor az Országgyűlés k orábbi döntése idekapcsolni kívánja a nemzeti ellenállásban résztvevőket azzal, hogy a nemzeti gondozási díj szerinti juttatásban részesítené őket. Jelen törvényjavaslatunk e kettősségből kiindulva törekszik igazságos és egyértelmű helyzet teremtésére. Kii ndulópontunk az volt, hogy az alapvető emberi jogok sérelmére elkövetett jogtalanságok orvoslásának igyekezete, törekvése nem terjed ki maradéktalanul az eddigiekben a nemzeti gondozásra szorulókra.
