Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. május 5. kedd, a tavaszi ülésszak 27. napja - A nemzeti gondozásról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése - ELNÖK (Szabad György): - KELEMEN ANDRÁS, DR. népjóléti minisztériumi államtitkár:
1770 7. §ának (6) és (7) bekez dése elrendelte, hogy "A nemzeti gondozási díjnak megfelelő díjban kell részesíteni azokat: a) akik a nemzeti antifasiszta ellenállási mozgalomban résztvettek, b) akik az 1945 és 1963 közötti törvénysértések életüket vesztett áldozatainak özvegyei, szülei és árvái, valamint a törvénysértések következtében megrokkantak." – Vagyis lényegében a nemzeti gondozottakról rendelkezik itt a törvény, felhatalmazva a Kormányt ezek végrehajtási szabályainak kidolgozására. Szó volt tehát egy kormányrendeletről és egy tö rvényről. Nyilvánvaló volt, hogy az országgyűlési határozat és az említett törvény tárgyának szoros összefüggése miatt egy ilyen jellegű kormányrendeletnek a törvényi szintű rendezés előtti kiadása csak ideiglenes megoldást kínálhat. A kapott megbízás alap ján azonban elkészítettük az előterjesztést és a rendelet tervezetét, majd 1991. május 16án sor is került tárcaközi megtárgyalására. Akkor váltak nyilvánvalóvá – immár kormányelőkészítési szinten – azok a nehézségek, amelyeknek lényege az, hogy az idézett jogszabályok két eltérő csoportot kapcsoltak össze, mégpedig az antifasiszta ellenállásban résztvevőket és a nemzeti gondozottakat – mely csoportok között ugyan gyakorlatilag lehetnek bizonyos átfedések, egységes elvek szerinti kezelésük azonban viszályfo rrássá vált. Az elkészített kormányrendelettervezet 1991. május 16ai egyeztetése során a legéletszerűbb kifogásokat és aggályokat a más kárpótlásokban már jelentős tapsztalatokkal rendelkező akkori Kárpótlási Hivatal hangsúlyozta, újabb kormánydöntés kie szközlését javasolva. Ennek kapcsán tárcánknak az volt az álláspontja, hogy a politikai rehabilitáció és az ehhez kapcsolódó kárpótlás átfogó törvényi szabályozást igényelne. Nehezítő körülmény viszont, hogy a különböző, érintkező jogszabályelőkészítések különböző tárcák gondozásában vannak. A Kormány 1991. augusztus 15én kormányrendelet helyett egyértelműen a törvény javaslatának előterjesztését rendelte el. Érdekessége a helyzetnek, hogy ugyanazon a napon az életüktől és szabadságuktól politikai okból, törvénysértően megfosztottak kárpótlásáról szóló törvényjavaslat koncepcionális kérdéseivel kapcsolatban lefolytatott tárgyaláskor a problémák még nehezebben megoldhatókká váltak számunkra. Az eddigiek folyamán társadalmi csoportok nevében a kormányzati sz ervekhez eljuttatott vélemények alapján előre lehetett látni azokat az indulatokat, amelyek abból keletkeznek, hogy egyes életüket vesztettek özvegyeinek nagy összegű kárpótlása összefüggést mutat a nemzeti gondozással, míg a szabadságukat vesztettek várha tóan kisebb összegű életjáradéka nyilvánvalóvá tette a meghagyott pótlékokhoz viszonyított aránytalanságokat. Ismételt egyeztetések után az igen erősen eltérő véleményekben megfogalmazódó kérdéseket a Kormány elé terjesztettük, amely 1991. december 5ei ül ésén megtárgyalta. Ennek talán a leglényegesebb elemét említem, ha elmondom: úgy foglalt állást, hogy nem csupán az antifasiszták, hanem minden totális diktatúra ellen fellépő ellenállást egyformán óhajt kezelni, és ilyen irányban kérte az anyag átalakítás át 1992. január 15ei határidőt adva. Ennek alapján tárcánk elkészítette "A nemzeti gondozásról, valamint a totális (nemzeti szocialista, illetőleg kommunista) diktatúrákkal szembeni nemzeti ellenállási mozgalomban résztvevők elismeréséről és ellátásáról" szóló törvényjavaslatra vonatkozó előterjesztést, és ezt még múlt év végén tárcaközi egyeztetésre bocsátottuk. 1992. január 10én kész volt az előterjesztésünk, azonban a továbbra is meglévő igen erős kifogások miatt nem alakult ki kormányzati egyetértés. Ezek után készült a tisztelt képviselőtársak előtt fekvő új előterjesztésünk, amely – mivel az ellentmondások kiküszöbölésére nem volt más mód – a Kormány jóváhagyásával tulajdonképpen átlépi az országgyűlési határozat és az említett 1991. évi XII. törvény által megszabott határokat, főleg azzal, hogy a nemzeti ellenállók ellátását leválasztja a nemzeti gondozásról. Az anyag ilyen viharos előtörténete felveti annak az igényét, hogy kíséreljük meg elhelyezni a kárpótlással összefüggő jogszabályaink között. E zek a jogszabályok két csoportra bonthatók: egyrészt a politikai és személyi sérelmek miatti kárpótlások, másrészt a vagyoni kárpótlások csoportjára.
