Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. május 4. hétfő, a tavaszi ülésszak 26. napja - A frekvenciagazdálkodásról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése - ELNÖK (Szabad György): - NÉMETH BÉLA (a Független Kisgazdapárt-i képviselők 35 tagú csoportja)
1724 2. Valóban f ennálle a kizárólagos állami tulajdon, és akár igen, akár nem, ez célszerűe? 3. Valóban szükségese a frekvenciafelhasználás tervszerűsége és egysége? Előrebocsátom, hogy bár az idézett megfogalmazást nem tartom különösen szerencsésnek, a tulajdon tárgy a meghatározható és formája indokolható. Mi is a kizárólagos állami tulajdon tárgya? A preambulum szerint a kizárólagos állami tulajdon tárgya az elektromágneses rezgések valamilyen nagyfrekvenciás tartománya. Szokásos, hogy egy tartomány valamiféle tulajd onban legyen, mondjuk államiban. A szokás esetében azonban a tulajdon tárgyát képező tartomány egy földdarab, melynek tulajdonlása már a 12 táblás törvény óta megszokott. (16.30) Itt viszont a tartomány átvitt értelmű. A törvény címe és későbbi szövege vég ig frekvenciagazdálkodást emleget, tehát a kizárólagos állami tulajdon tárgya a frekvencia, illetve bizonyos frekvenciák. De mi is az a frekvencia? A frekvencia magyarul rezgésszám, esetünkben az elektromágneses rezgések rezgésszáma. A preambulum szerint t ehát az elektromágneses rezgések bizonyos rezgésszámai képeznek kizárólagos állami tulajdont – ami a tulajdonnak legalábbis szokatlan formája. A frekvencia egy természeti vagy mesterséges jelenség mérhető adata, olyan, mint például valaminek a hőmérséklete . Mármost, általában nem szokás hőmérsékleteket állami tulajdonná nyilvánítani – hacsak nem azért, hogy adót lehessen szedni annak élvezőjétől. Tehát magát az elektromágneses rezgések egy tartományát nemigen tudja senki állami tulajdonban tartani. De miért van szükség a frekvenciagazdálkodás szabályozására? Az elektromágneses hullámok természetéből adódóan egyetlen központi adóval egy nagy összefüggő területet csak hosszú és középhullámon lehet besugározni, ami összesen 100 – 200 komolyabb adót tesz lehetővé. Ultrarövidhullámon elvileg egy belátható területen is ennél több adó férne el, viszont országnyi területen átjátszó hálózatot kellene kiépíteni. Az URHadók lehetséges számát csökkenti az, hogy ugyanezt a tartományt használják a sokkal szélesebb sávú tévé adók, valamint tartományokat kell szabadon hagyni a rádiótelefonoknak, CBadóknak. A mikrohullámok terjedési tulajdonságai sokkal rosszabbak: egymás zavarása irányított nyalábok esetén kicsi, mert azok egymást elkerülik. Hosszú és középhullámok ilyen irány ítása gyakorlatilag lehetetlen. Az URH- és mikrohullámok parabolaantennákkal jól irányíthatók, ilyen nyalábokkal azonban általános használatra való adás nem továbbítható, csak valamilyen központi antennák érhetők el, ahonnan vezetékkel vihető tovább az adá s. Az eddigiekből következik, hogy egymás zavarása nélkül csak véges számú és nem túl sok rádió- és tévéadó létesíthető. E határ túllépése esetén az új adó egy régi vételét akadályozza, de saját vétele nem lesz jó. A használható frekvenciasávok számának te hát van egy politikai rendszertől, politikai filozófiától vagy pártállástól független felső határa. Ezen ravasz és drága technikák valamit javíthatnak, de a létezés, az tény. A létező tény tagadása pedig célhoz nem vezet: semmibevétele esetén a rádióműsor szórás sikertelenné válik. Ez esetekben az első bizonyos számú adó létrejön, aztán a működőket az újak zavarni kezdik, amiért a régiek perelni próbálnak. Rendezetlenség esetén az ököljog uralkodna el, míg sikeres perek esetén az elsők monopóliumot szerezhe tnének a műsorszórásra. A zűrzavar nyilván nem célszerű; a korán indulók későbbi monopóliumának megítélése a politikafilozófia része. Ha az állam a kérdést bárhogyan, de egyértelműen rendezi, az azzal a jogbiztonságot szolgálja. Ha az állam engedélyhez köt i a frekvenciák igénybevételét, azzal befolyásolhatja a monopóliumok kialakulását, és bizonyos fajta engedélyezési eljárással ezek kialakulását meg is gátolhatja. Kívánatos fajtája a szabályozáskiválasztásnak politikai filozófia kérdése. A kisárutermelőke t képviselő pártnak, mint a Kisgazdapártnak, célszerű támogatni egy közszolgálati nemzeti adóhálózat létét, amely megbízható központi információkat nyújt az egyes
