Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. február 10. hétfő, a tavaszi ülésszak 3. napja - Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás):
166 Magyarország. Ez érthető volt akkor természetesen. Ennek a kérdésnek az újrafelvetése mindenképpen aktuális lett volna, és tisztázása azoknak az összegeknek, amelyek nem kerültek – mi nt ismétlem – a kárvallottak kezébe. Ez az egyik dolog. Andrásfalvy miniszter úr akkor azt mondta, hogy ezek az iratok le vannak zárolva, de őneki módja lett volna arra, vagy másnak, hogy egy bizottságot rendeljenek ki, és vizsgálják ki ezeket az iratokat, mielőtt a Ház asztalára kerül ez a második törvény vagy akár a következő, úgynevezett második kárpótlási törvény. Ez – sajnos – tudtommal nem történt meg, és ez nagyon helytelen dolog. El kell mondanom azt is, hogy nem azért adta a nyugatnémet – akkor még nyugatnémet – kormány, a Német Szövetségi Köztársaság a jóvátételt, amiről ez a törvény vagy akár a következő szól. Ugyanis a Németországban végzett munkáért, tragédiákért vagy ott elvett anyagi javak kártérítéseképpen adták a jóvátételt, nem pedig a sajn álatosan Magyarországon letétbe helyezett avagy elvett tulajdonért vagy itt történt személyi sérelmekért. Még arról szeretnék szólni befejezésképpen, hogy ez a törvénytervezet tartalmaz egy táblázatot, amely megmondja, hogy, mondjuk, egy 70 éves ember hány hónapig élhet még, esetleg egy 30 éves valamivel tovább. Egy szép táblázat van, amely véleményem szerint teljesen embertelen és alkalmazhatatlan élőkre vonatkozólag. Egyáltalán, hogy lehet beszélni arról, hogy emberéletért pénzt adnak?! Már az emberek köz ött járva állandóan tapasztalom, hogy kétségbe vonják azt a tényt, amit ez a törvénytervezet mond, hogy egymilliót fizetnek bizonyos emberéletekért. Zimányi Tibor képviselőtársam azt nyilatkozta a minap a Magyar Hírlapban, hogy aki jobbat tud, az nyújtson be egy jobb törvénytervezetet, mert igaz, hogy ez a törvénytervezet rossz – olyan, amilyen – , de ennél jobbat ő nem tud elképzelni. Kérem szépen, amellett, hogy a Szabad Demokraták Szövetségén belül Szigethy István doktor vezetésével megpróbálunk egy olyan módosító csomagot benyújtani, amely megpróbálja jobbá tenni ezt a törvénytervezetet, amellett megpróbálok egy jobb variációt is benyújtani. Elmondanám az alapelveit. Véleményem szerint elképzelhetetlen dolog az, hogy emberéletért pénzt fizessenek. Függetl enül attól, hogy a Kormány vagy egyáltalán a magyar állam milyen pénzekkel rendelkezik. Ellenben ha valakit megöltek Auschwitzban, vagy megöltek Recsken, vagy '56 után kivégeztek, az még dolgozhatott volna a családjáért, fenntarthatta volna a hozzátartozói t, segíthette volna őket. Kérem, azt a táblázatot lehetne használni mégis, de nem az élőkre vonatkozóan, hanem a meggyilkoltakra vonatkozóan, hogy annyi hónapot vagy annyi évet, amennyit az illető még élhetett volna a fennálló becslések szerint, annak megf elelően az ő munkadíjával honorálja valamilyen módon a magyar állam, a magyar Kormány azt a családot, a közvetlen hozzátartozókat, akiket megilletne valamilyen jóvátétel. És föltétlenül szükség van egy erkölcsi főhajtásra azokkal szemben, akik bizony olyan sokat szenvedtek. Itt a túlélőkre gondolok, de gondolok az özvegyekre, és gondolok, bizony nem szabad elfeledkezni egyetlen esetben sem, a még élő szülőkre, ha élnek – sajnos nagyon ritka az ilyen eset – , vagy az árvákra, olyan árvákra, akik már a súlyos kárvallás előtt születtek meg, tehát akik maguk is megszenvedték a kárvallott politikai üldözött szenvedéseit. Hiszen jól tudjuk, hogy gyakran a családot is elhurcolták, a gyerekeket is, és ha nem hurcolták el, akkor nagyon jól tudjuk, hogy mennyire megsín ylették az édesapa vagy esetleg az édesanya hiányát. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Sajnálom, tisztelt képviselő úr, de meg kell ismételnem, hogy etikailag nem tartom helyénvalónak, hogy Kecskés László nevű jogásztó l idézett, tudniillik a napirendi pont előadója dr. Balsai István igazságügyminiszter. És nyilvánvalóan még más jogászoktól is lehetne különböző filozófiát tartalmazó műveket idézni. Ezt csak szeretném megismételni, hogy etikailag én ezt nem tartom – mint elnöklő – idevalónak és helyénvalónak. (Taps a jobb oldalon.)
