Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. április 28. kedd, a tavaszi ülésszak 25. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - SZABÓ TAMÁS, DR. tárca nélküli miniszter:
1649 Állami Vagyonügynökség valójában nem vagyont, hanem annál többet: piacot adott el a privatizáció során. Állításuk szerint amikor a Növényolaj Rt. részvényeit eladták , akkor eladtak vele együtt egy megyényi – mintegy 4 – 500 ezer hektár – termőterületet is. A külföldi vásárló ezzel a megtermelésben és a növényolaj előállításában monopolhelyzetbe került. Különösen kifogásolható, hogy a magyar termelőket, befektetőket kiha gyták ebből az üzletből – annak ellenére, hogy az érintettek a pályázattal kapcsolatosan minden törvényes feltételnek eleget tettek. A magyar pályázóknak volt koncepciójuk és pénzük is az iparág fejlesztésére, mégsem részesülhettek a közel 100 millió dollá ros üzletből. Tisztelt Miniszter Úr! A Növényolaj privatizációja azért is aggasztó, mert a korábban ugyancsak külföldi monpóliumok kezébe került cukoripar helyzete is azt mutatja, hogy a monopolhelyzettel igen könnyű visszaélni. A privatizáció óta csökkent a cukorrépa vetésterülete és felvásárlási ára. A cukorrépa a földben marad – és a példa beárnyékolja a Növényolaj privatizációját is, hiszen félő, hogy a magtermelők – a cukorrépatermelőkhöz hasonlóan – kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek. Ezen bevezető u tán kérem a miniszter urat, hogy a fentiek tükrében válaszoljon a következő kérdésekre: A privatizáció folyamatában nyílte lehetőség az érintettekkel legalább részletes konzultációra? Mikor és hogyan értesülnek a magyar termelők, illetve feldolgozók a dön tésről? Hogyan biztosították az esélyegyenlőséget a hazai és a külhoni pályázók számára? Miniszter úr milyen érvekkel tudja alátámasztani azt a – tájékoztatás szerint a Versenyhivatal által is megerősített – hivatalos állá spontot, miszerint a Növényolajipar új tulajdonosai nem kerültek és nem kerülhetnek monopolhelyzetbe? Milyen érvekkel tudja megnyugtatni a termelőket, a fogyasztókat és általában a közvéleményt, hogy a kétségtelen tulajdonosi monopolhelyzet nem fordul át p iaci, felvásárlói monopolhelyzetbe, illetve a monopolhelyzettel való visszaélésbe? És végezetül: milyen lehetőségeket lát a miniszter úr a cukoripar, a dohányipar, az édesipar, a növényolajipar, valamint a kereskedelmi hálózat jó részének privatizálása utá n arra, hogy kialakuljanak a magyar termelők és fogyasztók érdekeit is figyelembe vevő termelői és feldolgozói, kereskedelmi veritkumok? Hol fektessék be például az érintettek a kárpótlási jegyeiket? Elnök úr, köszönöm a szót; képviselőtársaim, a figyelmet – miniszter úr, várom a válaszát. (Szórványos taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Az interpellációra dr. Szabó Tamás tárca nélküli miniszter úr válaszol. Dr. Szabó Tamás tárca nélküli miniszter válasza SZABÓ TAMÁS, DR. tárca nélküli miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársam! Legalább annyit kell foglalkozni a felvezetővel, mint a kérdésekkel, ezért néhány dolgot hadd ragadjak ki. Először is: nem kavart nagy vihart – hála a jó Istennek – a Növényolajipar privatizációja. A szokás os eset fordult elő: aki nem nyert, az természetesen komolyan reklamált. Azt hiszem, ez minden esetben így van, és erre mindig fel is kell készülni. Másodszor: a termelők nagy része a szerződéseit megkötötte egyébként azzal a csoporttal minden probléma nél kül. Ezért ebben a tekintetben nem látok aggodalmakat. Örülök annak, hogy a termelők véleménye szerint fogalmazta meg a képviselő úr azokat a sajátos megjegyzéseket, amelyek arra utalnak, hogy milyen privatizáció történt. Egyszerűen nem igaz, hogy a termőt erület került volna eladásra, egyszerűen tévedés az, hogy a magtermelésben annak a
