Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. április 28. kedd, a tavaszi ülésszak 25. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - SZABÓ TAMÁS, DR. tárca nélküli miniszter:
1650 vevőnek, aki megvásárolta ezt a céget, monopóliuma lenne. Ezek egyszerűen tévedések. Vagy olyan fordításai a termelők szájából, amelyek kizárólag egy bizonyos szempontból ér tékelik a tényeket. Harmadszor szeretném megemlíteni, hogy az sem igaz, hogy a magyar befektetők ki lettek volna ebből zárva. Nyílt tender volt, 17 pályázó vitte el a tendert, azok közül természetesen csak egy része jelentkezett, és adott be konkrét ajánla tokat. Azt is meg szeretném említeni, még mielőtt a konkrét kérdésekre választ adnék, hogy azok a példák, amelyek a cukoriparral hasonlítják össze, erősen sántítanak. A cukoriparnál nem egy termelő vásárolta fel a cukoripart, olasz, angol és osztrák befekt etők vásárolták fel a magyar cukoripar összesen 30%át. Nincsen szó arról, hogy bármilyen jellegű tulajdonosi egyeduralom jött volna létre a piacban. És azt gondolom, hogy végül azt is meg kell említeni, hogy semmi köze nincs a privatizációnak a cukorrépa elmúlt évi piaci problémájához, mert öszszefügg a jugoszláv helyzettel, a jugoszláv piacok elvesztésével, a keleteurópai piacok csökkentett igényeivel, és még eggyel, hogy a szerződésben rögzített mennyiségekhez képest 30%kal nagyobb vetésterületen vetet tek tavaly cukorrépát, mint amennyi le volt kötve, hogy el tudják adni. Ezek után a konkrét kérdésekre. Az első kérdésre azt tudom mondani, hogy teljesen nyílt tender volt. Még egyszer megismétlem: 17 pályázó méltatta a nyílt tendert arra, hogy elvigye a v ersenyfelhívást, és ezek közül három méltatta arra, hogy erre beadjon valamilyen pályázatot. A magyar ajánlatok közül olyan, ami versenyképes lett volna a külföldi ajánlattal, lényegében nem volt. A legjobb magyar ajánlat egytizedét ígérte annak, amit a kü lföldi befektető ígért ezért a termékért. Megjegyzem, én teljesen tévedésnek tartom azt az elképzelést, hogy az adott esetben egy termelés biztonságát az teremti meg, hogyha a termelő tulajdonában van a feldolgozás. Akkor van a termelő biztonságban, hogyha a feldolgozó olyan minőségű terméket csinál az ő alapanyagából, amit el tud adni a piacokon, és az egyáltalán nem biztosítható, amikor pontosan tudjuk, hogy a növényolajipar piacát a világon néhány nagy cég uralja, és feltétlenül fontos az ezekkel való te rmelői, ne adj' isten! tulajdonosi együttműködés. Ez a válasz a második kérdésre. Hozzáteszem még egyébként, hogy itt valójában a korábbi monopolstruktúra még oldódott is, mert korábban egy, az állam tulajdonában levő növényolajipar létezett, most a Feruzz i és az UNILEVER közös vásárlása. Tulajdonképpen két tulajdonos kezébe került ez a kapacitás. A harmadik kérdésre, hogy a termelőket hogyan lehet megnyugtatni? Kérem, nem hiszem, hogy van olyan befektető, aki őrült nagy összeget, 100 millió dollárt kiad va lamiért, azért, hogy saját magát tönkretegye, és szóba se álljon a termelőkkel. Hangsúlyozni szeretném, hogy a magyar magtermelésnek egyszerűen komparatív előnyei vannak. Ide nem fognak hozni, mert rendkívül szállításigényes, rendkívül drága szállítani, és azonkívül nincs olyan minősége nagy valószínűséggel távolról jött termékeknek, mint amit a magyar magtermelés ebből biztosítani tud. Harmadszor, még ehhez a harmadik kérdéshez hozzá szeretném tenni azt a sajátos helyzetet is, hogy a vevőkkel szemben a mag termelők legalább ugyanolyan helyzetben vannak, mint aki megvette, ugyanis ők vannak a komparatív előny birtokában. Ne adj' isten, ha ők összeállnak, megjegyzem, hát nyugodtan kényszeríthetik szegény vásárlót is, hogy mit tegyen, mert ő se tud isten tudja milyen messziről szállítani. A negyedik kérdésre: a dohányipar, édesipar, növényolajipar és a kereskedelmi hálózatok. Szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy ezt nem egyetlenegy cég vásárolta fel, tehát nincs semmilyen veszélye annak, hogy itt egy sajátos t ulajdoni szerkezet ráül egyszerre a magyar dohányiparra, édesiparra, növényolajiparra, valamint a kereskedelmi hálózatok jó részére. Azt gondolom, hogy az, ami a normális együttműködést ezek közöt kialakítja, egy lehet, hogy furcsa fogalom, ez a piaci koor dináció. Ez a láthatatlan kéz, amitől várjuk egyébként, hogy